https://verskucko.com

Kategória: Versek,

  • Adamis Anna – Az legyél, akinek látszol

    A húrok s a hangszerek
    nem mindenkinek zengenek.
    Néha jobb, hogy csendesek,
    mert a belső zenét nem egy kéz játsza el.

    Az legyél, akinek látszol,
    és annak látszódj, aki vagy.
    Az legyél, akinek látszol,
    s aki vagy.

    Mint foltok egy farmeren,
    oly porból áll az életem,
    mint foltok egy kopott farmeren.
    De egy színes rongy nekem nem sokat mond.

    Az legyél, akinek látszol,
    és annak látszódj, aki vagy.
    Az legyél, akinek látszol,
    s aki vagy.

    Szépség az arcokon
    elkábít, nem tagadhatom,
    de várj, van egy mondatom:
    ó, a belső zenét nem egy kéz játsza el.

    Az legyél, akinek látszol,
    és annak látszódj, aki vagy.
    Az legyél, akinek látszol,
    s aki vagy.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Jónás Tamás – Csak szonett

    Hitetlenségem büntetése vagy.
    Nem számítottam rá, hogy közelemben
    lehet még jeget olvasztani ember,
    pinceablakon beragyogni nap.

    Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
    Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
    Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
    És szétgurult rizsszemek: mind a nap.

    De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
    A tenger fáradtan mellém zuhan.
    A fájdalmak felragyognak s kiégnek:

    hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
    a mellkasomban, és kapkod az élet:
    sorsomnak, veled, újra dolga van.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gyulai Pál: Szeretlek!

    Szeretlek, szeretlek!
    Kimondom, kimondom!
    El nem bírhatom már,
    oly nehéz lett titkom;
    s mint a néma gyermek,
    amidőn megszólal,
    megteltem csordultig
    könnyel, fájdalommal.

    Fájdalomnak könnye,
    örömnek fájdalma,
    szívem hő szerelme,
    hűsége, bizalma,
    lelkem minden kincse,
    és egy egész élet,
    utasítsd bár vissza,
    örökre tiéd lett.

    Forrás: Lélektől lélekig

  •  John DonneJó reggelt!


    Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt
    szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég,
    mint a hétalvók, vagy mint csecsemők
    szoptuk vidéki örömök tejét?
    Igy volt, s mindez az öröm árnya csak,
    ha szépet láttam, téged láttalak,
    minden szépségbe már beléálmodtalak.

    S most jó reggelt, felébredt lelkeink,
    kik egymást még félénken nézitek;
    és mindenben szerelmetek kering
    s egy kis zugból a bárhol-t érzitek.
    Felfedező uj földet látogat,
    más térképen néz új világokat –
    világod én vagyok, s világom már te vagy.

    Ha összenézünk, hű szivet mutat
    egymás szemében két ábrázatunk;
    nincs éles Észak s elhajló Nyugat –
    jobb féltekéket hol találhatunk?
    Csak az halhat meg, ami már megunt;
    ha két szerelem egy, ha a magunk
    szerelme nem lazul, ugy meg se halhatunk.

    (Vas István fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy Attila: Az élet zarándoka

    Indulnom kell tovább, ez a dolgok rendje,
    ahogy minden elmúlik, mögém, az enyészetbe.
    Talán sírni kéne, de nem fog már menni.
    Eltűnt a varázslat, nekem megint nem maradt semmi.
    Összekócol a szél, az éjszaka emlékekkel kínoz,
    tovább kell mennem, tovább, az élet bármit is hoz.
    Sebhelyeim, vesztett csaták emlékei, összetört szívem,
    megroskadva, kínokban égve egyre csak tovább viszem.

    Miért van a jó,
    ha elmúlik újra?
    Miért fogadtak be,
    ha megint rá kell lépnem az útra?

    Csend vacog szívemben, ez a dolgok rendje,
    majd lassan elmúlik, velem, az enyészetbe.
    Talán csak azért fáj, mert elfeledtem
    pár pillanat melegben, hogy ennyi jutott nekem.
    Megtépáz, átjár a sors, az égre tekintek,
    a csillagok felhők fölött, szégyenben rejtőznek.
    Sebhelyeim, dicső csaták emlékei, gyémánt szívem…
    a kegyetlen évek nem tudtak megölni, azt hiszem.

    Szellővel szaladok,
    legyőzöm a halált.
    Ott leszek mindig,
    s dúdolom az ezüst holdnak a magány dalát.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Nagy Attila, életút, veszteség, kitartás, belső harc, magány, úton levés

  • Hajnal Anna: Kegyelem

    Ezüst kötésű páncél rajtam,
    sűrűszemű magány:
    valaha Isten lánya voltam,
    még az vagyok talán.

    Forrás: FB

  • Hajnal Anna: Formáltál engem örömödre

    Formáltál engem örömödre,
    két könnyű lábbal, szinte szállnék,
    s ha hirtelen kinőne szárnyam,
    nem lenne váratlan ajándék,
    mert aki lát, meglátja rajtam:
    ez itt az Isten kedvelt lánya,
    akit a szelek körüllengnek,
    s kinek a tavasz új ruhája.

    Formáltál engem örömödre,
    de ékesíts fel most csodákkal!
    szivárványt küldj sötét szemére,
    ha lát, lásson hétszín varázzsal!
    hadd lásson tündéreknél szebbnek,
    éjjel nevemre felriadjon,
    mint akit ékes villám keltett,
    s utána szédülten virrasszon.

    Ha jön a reggel, minden fényben,
    harmatban, hőben felidézzen,
    ha nem lát, értem sóvárogjon,
    és hogyha lát, hát megigézzem.

    Formáltál engem örömödre,
    de öltöztess most illatokba!
    lépéseim füröszd zenében,
    s csillagokat bűvölj hajamba.

    Tedd meg most legnagyobb csodádat,
    segítsed meg most kicsi lányod,
    mert ha nem látom, érte sírok,
    s ha látom, majdnem holtra válok,
    tedd, étlen-szomjan engem várjon,
    és sírjon értem apadatlan,
    s boríts el minden édességgel,
    hogy mindezért megvigasztaljam.

    Forrás: FB

  • Hajnal Anna: Kisüt a nap

    Ingó árnyékunk összeér,
    esőhízott lombok remegnek,
    száradó madarak csevegnek,
    napfoltokat rezget a szél;
    zöld tenyeredben ringok én,
    te emelsz vízirózsaszőnyeg,
    víz lettél? lágy hullámok nőnek,
    te hűlsz, te melegszel körém?

    Párában zsibbadó karok
    üresen nyúlnak ki utánad,
    – elfelejtem mit akarok –
    illattal érinted a számat,
    megcsókolsz átfutó eső.

    Most felleg vagy? emelkedő?
    eltűnsz a téged kereső
    vágyó szemek látóteréből,
    átlátszó, fényes lebegő.

    Képlékeny lettél? légnemű?
    betöltöd a teret köröttem.
    Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
    s hangtalan bezárulsz mögöttem.

    (1975. június)

    Forrás: FB

  • Keresztes Ágnes: Tökéletesre törekedem

    Nyakamig ér a szorgalom pora,
    a tyúktojás nagyságú drágakő
    lassan hangyatojássá finomul
    és mégse tetszik.

    Nem könnyebb munkát kérek én, Uram,
    de nagy képességet, vagy kis igényt,
    mert így csak kudarcom tökéletes.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István: Következtetés

    Az Élet több és
    kevesebb is annál, mint
    amit belelátsz.

    Forrás: Lélektől lélekig