https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Képes Géza: Elég

    minden parázs
    hideg hamu
    minden szó
    néma tátogás

    nem kellenek szavak

    elég
    egy
    összevillanás

    még az se kell

    elég
    ha
    vagy

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Körmendi László: Elmegyünk mind

    Sötét borult a pannon tájra.
    A Hold már fénytelen, rég kihűlt.
    Kékvérű éjünk vak prímása
    a szél húrján mulatóst hegedült.

    Elmegyünk mind.
    Ki becsben, ki némán.
    Ki csikorgó szitkokkal, bűn alatt.
    Én nyomtalanul,
    mint macska az éjben,
    mint szétkorhadt szertelen pillanat.

    Emlékezz rám!
    Emlékezz újra,
    hogy voltam, hogy leszek
    és lehetek!
    Emlékezz rám, ha sarkadban gyűlnek
    új harcra új perzsa seregek!

    Emlékezz még, hogy időben szóltam,
    hogy éjünkben felkelt az égi had!
    És emlékezz rá, hogy alig szólhattam,
    mert elfújt az őrjöngő indulat.

    Emlékezz rám,
    ha fáj, vagy ha zördül!
    Ha sír, vagy visít az éjszaka!
    Emlékezz minden remegő kínra,
    mit elviselt
    értünk az Úr fia!

    Emlékezz majd, hogy sárból és vérből
    és kínból is új erkölcs teljesül!
    És szimfóniákat zengjen a lelked,
    ha mindenki fals hangon hegedül.

    És emlékezz rám!
    Hogy voltam és éltem.
    És úgy éltem, ahogyan lehetett.
    S hogy védeni akartam,
    óvni és szeretni azt,
    amit régóta nem lehet.

    Mert sötét borult e pannon tájra!
    A Hold rég oly fénytelen.
    Már kihűlt.
    Angyali éjünknek vak prímása
    a szél húrján mocskos dalt hegedült…

    Elmegyünk mind hát! Becsben és némán.
    Elmegyünk vicsorgó bűn alatt.
    Én nyomtalanul,
    mint macska az éjben,
    mint bársonyos, szertelen pillanat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ábrányi Emil: Veled örökké…

    Veled örökké! Ó mi szép,
    Mily édes lesz az élet!
    E nagy világban, kedvesem,
    Együtt bolyongni véled!

    A vándort csillag vezeti,
    Mosolygó szemed engem.
    Felhő takarhat csillagot,
    De a te szemedet nem!

    E tiszta ég el nem borúl,
    Meg nem törik sugára,
    Csak néha ejt szent harmatot
    A mások bánatára.

    Pacsirta-hangod dallama
    Ébreszt föl kora reggel, –
    És éjjel, mint a csalogány,
    Elringatsz énekeddel.

    Megyünk ki a mezőre és
    Apró virágit szedjük…
    S mindazt, mi gőg és hiuság,
    Szivünkből kinevetjük.

    De hogyha jő egy védtelen,
    Az vendég lesz minálunk.
    Enyhítni szomját, üdítő
    Forrás-vizet kinálunk.

    Járunk-kelünk a földön át
    Mint két eltévedt gyermek,
    Míg értünk küldött angyalok
    Végtére majd föllelnek.

    Akkor, szerelmem, elmegyünk
    A kedves angyalokkal,
    Egy földön kezdett, végtelen,
    Örökbe játszó csókkal!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Bródy János: Többé nem akarom

    Többé nem akarom látni
    ahogy hervad a virág
    Többé nem akarom nézni
    ahogy széthull a világ
    Én már nem akarom hallani
    hogy az én szívem idegen
    Szeretném valahogy megérteni
    miért kell, hogy így legyen

    Többé nem akarom látni
    ahogy az ég beborul
    Többé nem akarom nézni
    ahogy a gyűlölet az úr
    Én már nem akarom hallani
    hogy az én szívem idegen
    Szeretném valahogy megérteni
    miért kell, hogy így legyen

    Álmodunk, ébredünk
    de mindig ugyanoda érkezünk
    Álmodunk, ébredünk
    de a csodákban már nem hiszünk
    nem hiszünk

    Többé nem akarom látni
    ahogy eltorzul a kép
    Többé nem akarom nézni
    ahogy terjed a sötét
    Én már nem akarom hallani
    hogy az én szívem idegen
    Szeretném valahogy megérteni
    miért kell, hogy így legyen

    Az ember mindig jobbat vár
    hát mért nincs béke soha már

    Álmodunk, ébredünk
    látod, így múlik az életünk
    Álmodunk, ébredünk
    és a csodákban már nem hiszünk
    nem hiszünk  

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János : Istenhozzád


    Este van már, csillag van az égen
    Véget ért megint egy szép napunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    hiszen istentudja, hol találkozunk

    Az angyalok is könnyes szemmel néznek
    ha látják, hogy mi még együtt vagyunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    de hát istenhozzád, vár az otthonunk

    Egyszer még egy gyertyafényes
    csendes este visszatérünk
    S mint a régi dallamokra
    álmainkra úgy emlékezünk

    Alszik már az utca és a város
    Ébren talán csak mi álmodunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    csak az isten tudja, hol találkozunk

    Mára már a muzsikának vége
    Legyen ez az utolsó dalunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    legyen istenhozzád, vár az otthonunk

    Egyszer még egy gyertyafényes
    csendes este visszatérünk
    S mint a régi dallamokra
    álmainkra úgy emlékezünk

    Minden jó, csak legyen jó a vége
    de addig még talán találkozunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    És ha lehet, legyen szebb a holnapunk

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János: Nagybohóc

    A hatvanas években az volt talán jó
    Hogy az összes klubban még élőzene szólt
    Nem volt még ez az őrült minden, ami van
    És élhettél zenészként büszkén, boldogan

    Akkor hittük még, hogy egyszer szép lesz még
    Akkor bíztunk még a zenében
    Hagyd már fater ezt a rossz dumát
    Akkor ránk még nem is gondoltál
    Ez itt, most már egy egész más világ
    És a szád hiába jár
    Csak egy kis bohóc vagy már

    Az volt a jó, hogy a zene szívből szólt
    Legnagyobb kincsünk egy klubtagsági volt
    A szentháromságról az volt a duma
    Hogy egy a lényeg: ILLÉS, METRÓ, OMEGA

    Akkor hittük még, hogy egyszer szép lesz még
    Akkor bíztunk még a zenében
    Hagyd már fater ezt a rossz dumát
    Akkor ránk még nem is gondoltál
    Ez itt, most már egy egész más világ
    És a szád hiába jár
    Csak egy nagy bohóc vagy már

    Akkor még nem számított, kinek mennyi van
    S nem voltál pénz nélkül sem boldogtalan
    Elég volt néhány üveg „kőbányai”
    Egy rossz hangszeren is lehetett jó dalt játszani

    Akkor hittük még, hogy egyszer szép lesz még
    Akkor bíztunk még a zenében
    Hagyd már fater ezt a rossz dumát
    Akkor ránk még nem is gondoltál
    Ez itt, most már egy egész más világ
    És a szád hiába jár /Nem hiába /
    Csak egy nagy bohóc vagy már
    És a szád hiába jár /Tudom, már hiába /

    Csak egy nagy bohóc vagy már

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János : Mély kút peremén

    Szélfútta, ködlepte utakon
    merre még madár se jár
    Bolyongó lélek vándorol
    nyugalmára nem talál

    Mélységes mély kútnak peremén
    táncol az esti fény
    Mélységes mély kútból üzenet
    egy dallam száll felém

    Szélfútta ködlepte utakon
    ősi ének hangja száll
    Bánatőrző régi köveken
    sorsunk már megírva áll

    Mélységes mély kútnak peremén
    szédül, ki áthajol
    Mélységes mély kútból üzenet
    a lelkünk hangja szól

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János : Csak egy nap az élet

    Csak egy nap az élet
    s ez már a délután
    Kúsznak az árnyak
    az otthonom falán

    Még fényes az égbolt
    vakító fenn a nap
    De látod, a pályán
    már lefelé halad

    És eljön az este
    és álmodunk is majd talán
    De hogy mily álmok jönnek
    ki tudja ezt még délután

    Csak egy nap az élet
    és lassan bealkonyul
    A játéknak vége
    s a függöny lehull

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balla D. Károly: Szemafor

    oly sokáig ácsorogtunk
    a tiltó vörös
    hipnotikus szemébe nézve
    hogy mire kigyúlt
    a remény zöldje
    már semmi kedvünk
    átkelni

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tornai József: Gyűlölöd-e a kerítéseket?

    Nem azt kérdezem tőled, szeretsz-e?
    Azt kérdezem: gyűlölöd-e a kerítéseket?
    Itt most bekerítik az erdőket,
    madarakat, kisgyerekeket,
    még a folyókat is cövekekkel és
    névtáblákkal pecsételik meg.
    A levegőre kiírják:
    „Magánterület, idegeneknek bemenni tilos.”
    A margaréták nagy szirmát lelakatolják,
    és akinek nincs kerítése,
    eldugja arcát a buszon egymáshoz dőlő vállak mögé.
    Azt kérdezem tőled, ha szeretsz,
    gyűlölöd-e a kerítéseket?

    Forrás: Lélektől lélekig