https://verskucko.com

Kategória: Versek,

  • Tőkés Béla: Sakk

    Sakk

    A játszma végén
    A király és a gyalog
    Egydobozba jut.

    Forrás: 3sor.hu – haiku versek

  • Barna Júlia: a sakktáblán is

    a sakktáblán is
    csak a királynő léphet
    minden irányba

    Forrás: 3sor.hu – haiku versek

  • Kosztolányi Dezső: A sakk

    A sakk

    Feketesárga tarkaság.
    Figyelve áll őrt a sok tarka báb.
    Apám órákig bámul, nézi-nézi
    és visszabámul, nézi őt a sakk.
    Szivarfüstben beszélget véle hosszan,
    mint egy komoly arab.

    Forrás: Arcanum

  • Dsida Jenő – Dal az elmaradt vallomásról

    Úgy vágyna hozzád
    ezer puha szó,
    ezer csudaszó,
    színes, szomorú
    szerelemmel lázadozó.
    Úgy beborítna,
    mint földet az ég,
    mint fénnyel az ég
    a remegő rózsát,
    mely lengve, lobogva ég.
    s meghal mind, mire
    kinyíló ajkamhoz ér,
    mosolygó ajkamhoz ér,
    csomóba alvad,
    mint fagyban a földön a vér.
    S megkopva lassan
    megyek egy hűs gödörig,
    megyek a sírgödörig
    s a vallomás is
    fakul és üszkösödik,
    csak mélyül a csend
    s őszibb lesz mind a vidék,
    november lesz a vidék
    s az egyetlen szép szerelemre
    késik a bizonyíték.
    Míg aztán én leszek
    fölötted a reggeli fény,
    fürtödön alkonyi fény,
    szó, ami néma
    és mégis költemény,
    minden magam leszek,
    emlék és friss levegő,
    szentség és tág levegő
    s az édesbús öröm,
    a testeden átremegő,
    házad fölött a csillag,
    mely álmaidba rezeg,
    csillog és szívedbe rezeg,
    szerelem, szerelem,
    karácsonyfádon gyertya leszek.
    Viharban dörgés,
    mely lángoló csodákra hív,
    háborgó csodákra hív
    s egy világnak zengi, mire
    kicsi volt s gyönge a szív,
    Karom a földre cikázik
    haragos villám gyanánt,
    csattanó villám gyanánt
    s lesújt körülötted
    mindenkit, aki bánt…

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Kányádi Sándor – Kérdések

    Feküdtél-e már késeken,
    háltál-e jégen meztelen,
    hagyott-e már úgy el a vér,
    öntött-e már úgy el a vér,
    hogy ne hallj, ne láss?
    Borult-e rád már óceán,
    nyelved volt-e már celofán,
    robbant-e szét már szemgolyód,
    mint a mélyvízből kifogott
    halaké?
    Voltál-e lábon égetett,
    tépték-e ki a gyökered,
    faragták-e a csontodat,
    millió tonna súly alatt
    nyögtél-e már?
    Vertek-e földbe, mint karót,
    rügyezett-e már két karod,
    hullattál-e már lombokat,
    voltál-e üresen maradt

    fészek a fán?

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Reviczky Gyula – Néma vád

    A szemem is lehúnyom,
    Ne lássam bánatát,
    Akiért annyi bú nyom:
    Ugy gondolok reád.

    Szeretlek sírva téged,
    De nem te okozád
    A kínt, mely engem éget.
    Ugy gondolok reád.

    Neked jutott a bánat,
    Nekem egy néma vád,
    Amelyre nincs bocsánat;
    Igy gondolok reád!

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Reviczky Gyula – Csöndesen légy!

    Érzelmid’ soha el ne áruld.
    Csak csöndesen, csak csöndesen légy!
    Minek biznád az emberekre
    Szived üdvösségét, keservét?

    Fájdalmadban nem vesznek ők részt,
    Örülni véled sose fognak.
    Nyisd meg szived’ inkább az égnek,
    Napnak, virágnak, csillagoknak.

    Nap, ég, virág, előbb megértik
    Szivednek titkos gerjedelmét.
    Azért, ha emberek között vagy,
    Gondolj reám és csöndesen légy!

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Reményik Sándor: Hallgat

    Hallgat.
    Hallgat néha hosszú órákon át.
    Akár a kő.
    Akár a fa.
    Akár a hó.
    Akár a hóvirág.
    Hallgat.
    Én e hallgatás irígye vagyok.
    Bár nyugtalanít ez a hallgatás
    Néha.
    Mert hátha befelenőtt panaszok,
    Megkövült jajok, elhalt sóhajok,
    Fínom kéreggel fedezett sebek,
    Alíg kinyílt apró virágfejek,
    Szorongó, örök, nagy – nagy aggodalmak
    Lappanganak kő, fa, hó, hallgatás alatt.
    Én azt hiszem, hogy ismerem.
    És mégse ismerem.
    És ma sem tudom, miért hallgat,
    Csak e hallgatás irígye vagyok.
    Azután szégyellem,
    Jaj, nagyon szégyellem,
    Mindíg, amikor szemben ül velem,
    Fecsegésben szétszórom magamat,
    Hogy szóltam, szóltam, szólnivaló nélkül,
    Aprópénzként elszórtam magamat.
    Ő ült, és hallgatott,
    S mint foghatatlan súlyt
    Éreztem lelkében az aranyat.

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Pilinszky János – Téli ég alatt

    Fejem fölé a csillagok
    jeges tüzet kavarnak,
    az irgalmatlan ég alatt
    hanyattdölök a falnak.
    A szomorúság tétován
    kicsordul árva számon.
    Mivé is lett az anyatej?
    Beszennyezem kabátom.

    Akár a kő, olyan vagyok,
    mindegy mi jön, csak jöjjön.
    Oly engedelmes, jó leszek,
    végig esem a földön.

    Tovább nem ámitom magam,
    nincsen ki megsegítsen,
    nem vált meg semmi szenvedés,
    nem véd meg semmi isten.
    Ennél már semmi nem lehet
    se egyszerűbb, se szörnyebb:
    lassan megindulnak felém
    a bibliai szörnyek.

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Parti Nagy Lajos – Nyár, németfilm

    Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
    válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
    a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
    cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
    meleg asztalszél szórja szét prüszkölve és kacagva,
    az ágyban, a nyárban és a nyárban,
    az éjszakától,
    s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
    szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
    majd és kifőznek, irkába papirost.

    Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,
    na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
    pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
    na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
    kis ródlizó anyák, kis kölykök a szája
    fulladás-kapkodás,
    az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
    mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
    hol forrón és puhán kering a vattazápor,
    s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

    Forrás: Magyarul Bábelben