https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Polgár László: UNUS ES…

    Egyedül te vagy állandó, igaz.
    A mindegyek közt legvégső vigasz.
    Szemedbe foglalsz: lásd, eléd ülök.
    Ha sejtjeimmel sejtlek, szédülök.
    Egyedül benned vagyok nem-mulandó.
    Te általam vagy: így lettél halandó.
    Ismersz engem, jobban, mint én magam:
    kell, hogy szeress, jobban, mint én magam.
    Bármerre vagy, rám nézel mozdulatlan.
    Te bujkálsz bennem minden mozdulatban.
    Te vagy a vágy, mely illó és örök.
    Te megváltasz, miként megvált a rög.
    Ma még tudom: csak szólnom kell, s te vagy.
    Megvallak mindig. Magamra ne hagyj.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: Erdő szélén estvéledtem

    Erdő szélén estvéledtem,
    Porlepetten, gondlepetten.
    Ordas nagy út sír megettem.
    Kenyerem javát megettem.

    Kenyér javát, ember rosszát,
    Bor mézét és zavarossát,
    Soknál több volt, úgy rámhozták
    Nevezetlen égi posták.

    Isten sípja rítt a számon.
    Kinek kell a tudományom?
    Tenger tükrén gyermek-lábnyom!
    Mondjam-e, hogy szánom-bánom?

    Én aludni telepedtem,
    Subám fejem alá tettem.
    Édes Gazdám, ott felettem,
    Majd elleszünk immár ketten.

    Összeteszem két kezemet,
    Angyalaid hadd jöjjenek.
    Hadd fogják be két szememet:
    Csak Teveled töltözzenek.

    Reggelt úgyis ha megérnek,
    Csak-csak visszanézegélnek,
    Kezdődik a régi ének,
    Szíveknek-e vagy a szélnek?

    Amíg győzöm, addig éljek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Káli László: Táncolni Veled

    Hallgasd e halk zenét, mely a szívemből száll most feléd,
    hallgasd a szerelem legszebb dalát! Neked szól a szerenád.
    Mondd! Emlékszel még, amikor szívrepesve mentem eléd?
    Csak öleltünk, szerettünk, táncoltunk, nevettünk egy éjen át.

    Most újra szól a dal, mint régen, a Hold is ragyog az égen,
    ugyan úgy, mint akkor éjjel. S én várom, hogy visszatérj
    hozzám megint. Nem kell semmi más, nem kell, csak ennyi:
    táncolni, míg véget ér az élet, s vele véget ér a szerelem!

    De addig táncolni utcákon és tereken, homályos szobában
    együtt menni tegnapból a holnapokba, s szeretni szerelmesen.
    Gyönyörű dallamra, elmerülni egy vén cselló halk hangjában.

    Első és egyetlen éjszakánk örök varázsát átélni, és megélni
    megannyi nappal, és számtalan éjszakán. Napkeltét várni
    Holdtalan éjeken, s repülni alkonyszárnyú csókos hajnalon.

    Érezni pihegésed a vállamon. A csodákban térdig járni Veled,
    hogy tánclépésben haladjon felettünk a csodálkozó végtelen.

    Hallgasd e halk zenét! Szívem ütemét, mely szíveden dobol,
    a sóhajt, mely hárfaként rezdül, s a boldogságunkról dalol…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: KZ-oratórium (részlet)

    Hol volt, hol nem volt,
    élt egyszer egy magányos farkas.
    Magányosabb az angyaloknál.

    Elvetődött egyszer egy faluba,
    és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

    Már a falát is megszerette,
    a kőművesek simogatását,
    de az ablak megállította.

    A szobában emberek ültek.
    Istenen kívül soha senki
    olyan szépnek nem látta őket,
    mint ez a tisztaszívű állat.

    Éjszaka aztán be is ment a házba,
    megállt a szoba közepén,
    s nem mozdult onnan soha többé.

    Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
    s reggel is, mikor agyonverték.

    Forrás: Pilinszky János: KZ-oratórium

  • Bródy János: Szabadnak születtél



    Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád
    Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát
    Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet
    A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed

    Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot
    Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod
    S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák
    Keress magadnak máshol hazát

    Ne törődj vele, hogy mit mondanak
    Az vagy, akinek tartod magad
    Még akkor is, ha szembe fúj a szél

    Ne törődj vele, hogy mit mondanak
    Az vagy, akinek tartod magad
    Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

    Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek
    Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed
    Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked
    A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed

    Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet
    De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket
    Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár
    Érted is szól a harang már

    Ne törődj vele, hogy mit mondanak
    Az vagy, akinek tartod magad
    Még akkor is, ha szembe fúj a szél
    Ne törődj vele, hogy mit mondanak
    Az vagy, akinek tartod magad
    Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

    Sose feledd, hogy szabadnak születtél

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balla D. Károly: Zene

    Bartók zenéjét csak addig nehéz befogadni,
    ameddig szól.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balla D. Károly: Köpönyeg

    Ha már kifordítod,
    legalább ne csapj közben
    ekkora szelet vele!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Benyó Judit: Véget nem érő monológ az emberi vágyakozásról

    Vágyakozom az adakozásra, a jóságra és az örökkévalóságra –
    a tiszta csendre, melyben a kiscsikókat kiviszik a mezőre,
    az áhítatos csendre, melyben minden kivirágzik!
    Vágyakozom a táncra, mely szívemből szakad ki,
    a meleg ritmusra, mely a körben, a táncban érik!
    Vágyakozom a virágágyak virító színére,
    az esőre, melyet a szél loccsant rám,
    a micisapkás zsokéra, ki elmondja hogyan él,
    hogy mindig elkölti, amije van.
    Vágyakozom a vágtató „Hold-Szekérre”,
    a trappoló, a csattogó, izmos gyerek után,
    az álmodó, a friss szemű éjszakákra,
    melyek egyszerre több élettel kecsegtetnek!
    A körbe keringő, sugaras nappalokra,
    melyek a ruganyos földeken lépésre késztetnek,
    a lélegző, a felemelkedő, a kurjantó reggelekre,
    mikor az ember csendes és engedelmes.
    Vágyakozom a szélcsendes órákra az Alföldön –
    a mérges, hegyi fák társaságára,
    a babrálgató, a meleg-hasú szél közelségére,
    a vigasztaló és a haragos szélre!
    Vágyakozom a fázós, a bukdácsoló messzeségre,
    ahol pókok tanyáznak,
    a táltos ló emberre tekintő szemére!
    Vágyakozom anyám erős szívébe bújni!
    Vágyakozom a titáni erejűek XXI. századára!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balla D. Károly: KÖVETELÉS

    A szótlannak legyen hallgatásszabadsága.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balla D. Károly: VISZONYÍTÁS

    Még mindig jobb,
    ha latrok beszélnek önmegtartóztatásról,
    mint ha impotensek.

    Forrás: Lélektől lélekig