Rég gyötrődve kutatjuk,
hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?
Forrás: Szeretem a verseket
Rég gyötrődve kutatjuk,
hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?
Forrás: Szeretem a verseket
(Nagy László emlékére)
Küszöbre vert hitünk fölé
ki emel megvigyázni sátrat?
A csontokig lemart szavak
szomorúsága kinek lázad?
A szemtelen túlélni-hős
mit ment magával át vacogva?
S ki lesz erős, hogy ezt az űrt
magába tömje és kimondja?
Ki hordja Istenig vitézül
a megvigyázott tisztaságot?
S mit ért belőle majd az Isten
ha túlerőben lesz a látnok?
Az árvaságba semmisült
költők szívén ki önt harangot?
S ki vár a barbárság kövén
hogy megszólíthassák a hangok?
Ki vetkezik még hóesésben
csupasz szavakra, szerelemre?
S ki forgolódik éberen
a rettenet nevét keresve?
Ki gyújtaná magát zokogva
egy csipkebokor-jelenéshez?
A tántorgó homok között
ki mondana egy szentbeszédet?
Ki ácsorogna kert alatt
hátát tartva a zümmögésnek,
mikor már mások alszanak,
s szívükben is tömény sötét lett…
Forrás: Index fórum – Kedvesch versek
Ha lennék az, aki nem lehetek…
És ha lennél az, aki nem lehetsz…
Ha tenném azt, amit nem tehetek,
és ha tennéd azt, amit nem tehetsz…
Ha lennék az, akivé Veled lehetnék,
és tenném azt, amit Érted tehetnék…
Akkor is az lennél, aki nélkülem lettél,
és én az lennék, akivé magadért tettél?
Forrás: Index fórum – Kedvesch versek
Not Spain, that once with proud imperial hand
Held realms beyond the sea and ruled the main;
Not England, rich with merchandise and gain;
Not France, whose fever shakes the troubled land;
Not Germany, whose noisy words are vain;
Not America, whose restless powers expand—
None yet can give the hero that the hour demands.
Magyar! save them who groan beneath the chain;
Break the vast heaps of fetters where they lie;
Be thou the quickening dew of liberty!
On land be thou what Greece once was on sea,
Who on Salamis’ rocks would never fly;
Be thou the unconquered Armada of the free.
Forrás: Matthew Arnold verse
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Nem Spanyolország, mely fénylett a multba,
Sem Anglia, a hős, mely rengeteg
Árút tetéz partján, s dús, rettegett,
Sem Franciaország, mely elborulva
Tébolyda-zajjal víja az Eget,
Sem Amerika, a sivár, a durva,
Sem Németország, mely csak szókba fúl ma –
Hőst egy sem ád, akit hír emleget.
Magyar! Te mentsd meg őket, kik hörögnek,
Hulljon le lánc és béklyó-garmada,
Légy a világ élesztő harmata!
Szárazföldön légy mása a görögnek,
Ki Szalamisz szikláin nem törött meg,
Te légy, te a legyőzhetetlen Armada.
Forrás: Kosztolányi Dezső fordítása
Matthew Arnold, Kosztolányi Dezső, angol költészet, fordítás, szabadságharc
Kattints a címre a teljes vershez!
(Szabó Lőrinc fordítása)
Sem a hosszú spanyol haláltusa;
sem Anglia (csak a hajói még
s pénz érdekli világkalmár-eszét);
sem az őrültekháza Francia-
ország, melynek eget sért zsivaja;
sem Amerika, az útszéliség;
sem a szószátyár germán hülyeség
nem ígér többé hőstettet soha.
Magyar! Mentsd meg a világot! Tebenned
gyúl a rege: lánctörők szent dacát
látva éledjen szellem és világ!
Újítsd, szárazföldön, a grácia Tettet,
mely Szalamiszból templomot teremtett
s nyílt tengerre űzte az Armadát!
Forrás: Szabó Lőrinc fordítása
Matthew Arnold, Szabó Lőrinc, angol költészet, fordítás, szabadság
Kattints a címre a teljes vershez!
A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
Sőt továbbment – még a kicsik is jöhetnek!
De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek…
Forrás: Szeretem a verseket
Elfutott a verés elől
a gazda kutyája.
Előle a rémült macska
felkúszott a fára.
Ettől persze felrebbent a
faágról a veréb,
s az egésznek a muslica
itta meg a levét.
Forrás: Szeretem a verseket
Tudod arra gondoltam,
hogy
mindent meg lehet szokni,
az idővel
minden természetessé lesz.
Meg lehet szokni
a szépséget,
a gazdagságot,
a sikert,
a tudást,
a tavaszt,
azt is meg lehet szokni,
ha hosszasan itt időzik.
Csak az első pillanat,
az, ami sokkoló,
utána
az lesz a természetes,
és az örömet,
a legnagyobbat is
felváltja a hiány.
Mindennél van több,
mindennél van jobb,
amit hiányolni lehet,
amiért semmi nem teljes.
A legmagasabb fánál is
van magasabb.
De ha valakinek
saját csillaga van,
azt nem lehet megszokni,
Őrá mindig várni kell,
mindig készülni arra,
hogy az ember ott legyen
a pillanatnál,
amikor fénye felragyog
a sötét égbolton.
A találkozással
megkezdődik az elválás,
az éjszaka rövid,
a Föld forog tovább,
a csillag búcsút int,
maradni lehetetlen,
vele menni nem lehet.
Kezdődik elölről
az izgatott várakozás,
a vágyakozás utána,
de az ember tudja,
érzi,
hogy újra eljön
mindig úton van felé,
hogy minden pillanat
közelebb hozza
a legszebbet,
amikor felragyog,
amikor érte ragyog fel
az égen
egy picinyke lámpás,
aminek a fénye többet ér
minden kincsnél,
az egész ragyogó égboltnál.
Ha egyszer mégse jönne el?
Akkor
élni se lenne érdemes.
Akkor már
a Földnek se lenne kedve
tovább forogni.
Forrás: Szeretem a verseket
Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.
Forrás: Lélektől lélekig
„Szeretni annyi, mint örülni más örömének, akkor is, ha nem bennünk találja meg.”
Forrás: Lélektől lélekig