https://verskucko.com

Kategória: Versek,

  • Bányai Kornél – Balatoni ének

    Tüzes borainknál kedvesebb vizünk: Balaton,
    ámulva köszöntöm első csillanásaid.
    Sötét földek kövek kelyhében csodaként
    lobban zöld színed
    mint fiatal tengeri levél.

    Előttem borzongsz roppant eleven síkság,
    vakító fényt lövelve űzik egymást habjaid,
    melyek mintha a tágas égből zúdulnának távol
    titkait zúgva
    szerte a párolgó partokon.

    Vitorláid csodáljam-e, amint színeket váltó
    tükrödön lebegnek s tovatűnnek nesztelen?
    Vagy holdas este a surranó halászt, midőn
    verdeső vén hal
    húzza hálóját mint színezüst?

    Lehelleted a parti szél, erős mint a szabadság
    s úgy játszol görbe s váras dombjaid között
    üde fénnyel ragyogva mint gyermek a porban:
    minden mozgásod
    szépség, folyton támadó gyönyör.

    Ringass rohanó víz, habpelyhű bölcsőm,
    gyöngyös habjaid dalolják altatódalom.
    Mámoros szívvel halálom is jó álomként fogadnám
    s te lennél méltó
    üvegkoporsóm szép Balaton.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

  • Bárd Miklós – A Balaton

    Csacsog, fecseg, de nem tör csendet,
    Szellők alusznak a habon.
    Csak néha-néha loccsan egyet,
    Szelíden, lágyan, altatón.

    Nem mímel szilajkodva tengert,
    Felülkerült, mi benne jó,
    Az éj csendjében gőgje szenderg,
    S igaz valóját adja: – tó.

    Elsimult, hogy a hold sugára
    Tajtékon meg ne botlanék,
    Baj vón’ az alvó halacskákra,
    Ha háborogna a fenék.

    Ha fölszáguldna rajt’ a hullám,
    A halász nem fogna halat –
    Enyelg a hab s a sásba bújván
    Csókolgatja a partokat.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

  • Kiss Kálmán – Üzenet a hegyről

    Ülök a hegyen, kezemben pohár,
    aranylón csillog boromban a nyár.
    A madárzajos csend oly ringató,
    s úgy csillámlik, mint odalent a tó.

    Itten akár én boldog is lehetnék,
    El-elmélázok, szíven üt az emlék.
    S felüvöltenék, mert nem vagy velem,
    egyetlen Drága, te vad, szertelen,
    gyönyör, gyöngédség, seb, sajgó hiány,
    dadog a szívem, annyira kíván.

    Ide idézem emlékalakod,
    hogy megöleljen, mert magam vagyok.
    Érzem a szádat, forró és puha,
    testeden most e szép táj a ruha.
    Ölébe fogad engemet e táj,
    bódulat ringat, már semmi se fáj.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

  • József Attila – Balatonszárszó

    1

    Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
    fehér habokba szaggatja a zöldet.
    Fogócskáznak az apró viharok,
    az ablakban a legyek megdögölnek.
    Nyafog a táj, de néha némaság
    jut az eszébe s új derűt lel abban.
    Tollászkodnak a sárga lombu fák,
    féllábon állván a hunyorgó napban.
    Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
    mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
    Becsomagoljuk a vászonruhát
    s beöltözünk szövetbe, komolykodva.

    2

    Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj,
    a csónak alatt hüvös öblögetési kotyogván,
    én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély,
    meg a természet gyönyörűn lecsapott rám.
    Én fáztam előbb, mert ősz volt már s aki emberi lény,
    az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni.
    Kettős remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy ősz elején,
    mikor elkezdnek a szelíd öregek köhögetni.

    3

    Je n’ai point de theme,
    excepté que je t’aime –
    költeni csak ezt tudtam,
    mert mindig elaludtam,
    hisz annyiszor öleltem,
    ahányszor rája leltem.
    Szemüveg volt az orrán,
    az alól nézett énrám
    s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatt
    hunyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.
    Szivemben bizony kín dult,
    mikor a vonat indult,
    de nem sokat merengtem –
    esett, hát hazamentem.
    Száz gramm dohányt hagyott rám,
    hogy legyen cigarettám.
    S nem álmot, hanem alvást.
    Nem látjuk többé egymást.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

    József Attila, Balatonszárszó, ősz, vihar, szerelem, csónak, hullám, emlék, búcsú, Balaton

    Gárdonyi Géza – A Balaton

    Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,
    égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!
    Arcát a hold benned elmélázva nézi,
    s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon.
    Leülök egy kőre s elmerengek hosszan
    az éjjeli csendben az alvó fa alatt.
    Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:
    Balatont álmodom s melléje magamat.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

  • Kisfaludy Atala – A Balaton

    Mint egy kép a túlvilágból,
    Mint egy fény a menyországból,
    Mint egy szép tündérrege:
    Oly titoktelt, oly ábrándos,
    Olyan égi, oly bűbájos
    A Balaton kék ege.

    Mint a múlt idők emléke.
    Mint az alvó kisded képe,
    Mint egy szent harmónia:
    Oly merengő, oly borongó,
    Olyan édes, oly mosolygó
    A Balaton nyugalma.

    Mint a fájó szív küzdelme,
    Mint a jövő vész-sejtelme,
    Mint egy lázphantasia:
    Olyan fájó, oly gyötrelmes,
    Olyan kínos, oly sejtelmes
    A Balaton hulláma.

    Mint az őrült őrjöngése,
    Mint a haldokló nyögése,
    Mint a fájdalom jajá:
    Oly panaszló, oly dühöngő,
    Olyan rémes, oly öldöklő
    A Balaton vihara.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

  • Jókai Anna – Apokrif imák ~ alkalmakra

    Reggel

    ma még minden megtörténhet
    ami tegnap sem történt meg
    most még jövő ami estére a múlt
    kecsegtet a jelen teli van a pult
    most még gyúrható ami estére bekövül
    kibújtak a tervek álmom fátyla mögül
    Kettős ingembe hál’ Isten visszatértem
    tegnapi tudatlan: talán ma megértem

    Délben

    amit elkezdtem, be kell azt fejezni
    amit tanultam, ki kell azt fejezni
    ami téveszme, le kell azt fejezni
    csak el ne siessük
    csak le ne késsük

    Este

    most már odaát várnak
    nyílnak-kattannak a zárak
    hét ajtó hét küszöbén
    merre futsz, hova jutsz, kicsi én?
    szomorú, szomorú ami lett
    elszakadt, elszaladt az a tett

    Forrás: FB – Szeretem a verseket

  • Petőfi Sándor: Rózsabokor a domboldalon

    Rózsabokor a domboldalon

    Rózsabokor a domboldalon,
    Borúlj a vállamra, angyalom,
    Súgjad a fülembe, hogy szeretsz,
    Hejh, milyen jól esik nekem ez!
    Lenn a Dunában a nap képe,
    Reszket a folyó örömébe’,
    Ringatja a napot csendesen,
    Épen mint én téged, kedvesem.
    Mit nem fognak rám a gonoszok,
    Hogy én istentagadó vagyok!
    Pedig mostan is imádkozom…
    Szíved dobogását hallgatom.

  • Kányádi Sándor: Aki fázik

    Aki fázik

    Aki fázik, vacogjon,
    fújja körmét, topogjon,
    földig érő kucsmába,
    burkolózzék bundába,
    bújjon be a dunyhába,
    üljön rá a kályhára –
    mindjárt megmelegszik

  • Kaffka Margit: Sakk-matt

    Sakk-matt

    Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe’
    Kései langyos, nyári délután,
    Sok tarka szálat öltésnek eresztve
    Babrált egyszer egy haragos leány.
    Nem egymagában volt, – ez a baj épen! –
    Mellette is meg szembe, szörnyűképen
    Figyelve, gyanakodva egy a másra,
    Egy mókás öreg ember meg a társa
    Fölöttébb komoly ifjú húzogat
    Tarka ostáblán furcsa bábokat.
    Fogy a futó, menekül a király,
    Itt még a bástya rendületlen áll;
    Szökdösve oldalt, jobbra-balra térnek
    Az ördöngős fehér-fekete mének,
    S bár egyre hull a sok vitézi báb,
    Új nemzedék jön és tüzel tovább.
    Harc, melybe’ nincs szenvedély, csak ész,
    Melyben, ha minden elhull, mi se vész.
    Ám egy redő az ifjú homlokon
    Jelenti: az eset komoly nagyon!
    A lány csak ölt, csak tűz, – kifejti egyre…
    Csodálkozó haraggal várva, lesve:
    „Mikor lesz vége? Udvarolni sem mer?
    Beh ócska játék, beh unalmas ember!”

    Mult napra nap, telt lassan hétre hét,
    S a kerti asztalon terítve szét
    A harcmező; rajt’ sárga-barna kocka
    Következetes híven váltakozva
    Most is a régi. Talán odabent
    Van felbomolva a bölcs hadirend!?
    A harcos bábú lézeng oktalan,
    Meg visszatér, majd ész nélkül rohan.
    A király egy csikót vesz üldözőbe,
    Paraszt a tornyot ütné agyba-főbe,
    S a királyné, rézsút tipegve fogytig,
    Az ellenséges fővezérbe botlik.
    …és kit okolni kell a sok bajér’,
    Két nyugtalan kéz néha összeér,
    S két ifjú szempár, amikor lehet,
    Találkozik a csatatér felett…
    Nagyapó nézi hosszan, meglepetten:
    „Olyan komoly, derék fiúnak hittem,
    S bomlik immár ez is oktondi lázban!…
    Nincs tartalom a mai ifjúságban!”

    Forrás: www.eternus.hu – Kaffka Margit versei

  • Aranyosi Ervin: Sakk

    Sakk

    A sakkhoz logika kell, és ez elvarázsol.
    Mit léphet a másik, ha ezt, vagy azt teszem?
    Itt, kell jelen lennem, – nem lehetek máshol
    – ilyenkor nem járhat máson az eszem.
    Ám ez itt csak játék, szép érzelmek nélkül,
    hiányzik belőle a jóság, szeretet.
    Igaz, aki veszít, majd az is megbékül,
    s leveti a mérges, önző szerepet…

    Aranyosi Ervin © 2013-09-25.
    A vers megosztása, másolása csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva.