https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Bródy János: Nagybohóc

    A hatvanas években az volt talán jó
    Hogy az összes klubban még élőzene szólt
    Nem volt még ez az őrült minden, ami van
    És élhettél zenészként büszkén, boldogan

    Akkor hittük még, hogy egyszer szép lesz még
    Akkor bíztunk még a zenében
    Hagyd már fater ezt a rossz dumát
    Akkor ránk még nem is gondoltál
    Ez itt, most már egy egész más világ
    És a szád hiába jár
    Csak egy kis bohóc vagy már

    Az volt a jó, hogy a zene szívből szólt
    Legnagyobb kincsünk egy klubtagsági volt
    A szentháromságról az volt a duma
    Hogy egy a lényeg: ILLÉS, METRÓ, OMEGA

    Akkor hittük még, hogy egyszer szép lesz még
    Akkor bíztunk még a zenében
    Hagyd már fater ezt a rossz dumát
    Akkor ránk még nem is gondoltál
    Ez itt, most már egy egész más világ
    És a szád hiába jár
    Csak egy nagy bohóc vagy már

    Akkor még nem számított, kinek mennyi van
    S nem voltál pénz nélkül sem boldogtalan
    Elég volt néhány üveg „kőbányai”
    Egy rossz hangszeren is lehetett jó dalt játszani

    Akkor hittük még, hogy egyszer szép lesz még
    Akkor bíztunk még a zenében
    Hagyd már fater ezt a rossz dumát
    Akkor ránk még nem is gondoltál
    Ez itt, most már egy egész más világ
    És a szád hiába jár /Nem hiába /
    Csak egy nagy bohóc vagy már
    És a szád hiába jár /Tudom, már hiába /

    Csak egy nagy bohóc vagy már

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János : Mély kút peremén

    Szélfútta, ködlepte utakon
    merre még madár se jár
    Bolyongó lélek vándorol
    nyugalmára nem talál

    Mélységes mély kútnak peremén
    táncol az esti fény
    Mélységes mély kútból üzenet
    egy dallam száll felém

    Szélfútta ködlepte utakon
    ősi ének hangja száll
    Bánatőrző régi köveken
    sorsunk már megírva áll

    Mélységes mély kútnak peremén
    szédül, ki áthajol
    Mélységes mély kútból üzenet
    a lelkünk hangja szól

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János : Csak egy nap az élet

    Csak egy nap az élet
    s ez már a délután
    Kúsznak az árnyak
    az otthonom falán

    Még fényes az égbolt
    vakító fenn a nap
    De látod, a pályán
    már lefelé halad

    És eljön az este
    és álmodunk is majd talán
    De hogy mily álmok jönnek
    ki tudja ezt még délután

    Csak egy nap az élet
    és lassan bealkonyul
    A játéknak vége
    s a függöny lehull

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balla D. Károly: Szemafor

    oly sokáig ácsorogtunk
    a tiltó vörös
    hipnotikus szemébe nézve
    hogy mire kigyúlt
    a remény zöldje
    már semmi kedvünk
    átkelni

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tornai József: Gyűlölöd-e a kerítéseket?

    Nem azt kérdezem tőled, szeretsz-e?
    Azt kérdezem: gyűlölöd-e a kerítéseket?
    Itt most bekerítik az erdőket,
    madarakat, kisgyerekeket,
    még a folyókat is cövekekkel és
    névtáblákkal pecsételik meg.
    A levegőre kiírják:
    „Magánterület, idegeneknek bemenni tilos.”
    A margaréták nagy szirmát lelakatolják,
    és akinek nincs kerítése,
    eldugja arcát a buszon egymáshoz dőlő vállak mögé.
    Azt kérdezem tőled, ha szeretsz,
    gyűlölöd-e a kerítéseket?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Filimon János: Meditáció

    Más dolog tudni
    És megint más vélni,
    Más dolog létezni
    És megint más élni.

    Más dolog itt lenni
    És megint más maradni,
    Más dolog menni
    És megint más haladni.

    Más dolog cipelni
    És megint más vinni,
    Más dolog érteni
    És megint más hinni.

    Más dolog saccolni
    És megint más kimérni,
    Más dolog vágyni rá
    És megint más elérni.

    Más dolog nézni
    És megint más látni,
    Más dolog elhagyni
    És megint más válni.

    Más dolog mulatni
    És megint más nevetni,
    Más dolog elásni
    És megint más temetni.

    Ugyanaz szeretni!
    Ugyanaz szeretni!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fésűs Éva: A lényeg

    A szépben az a legszebb,
    ami leírhatatlan,
    a vallomásban az,
    ami kimondhatatlan,
    csókban a búcsúzás
    vagy nyíló szerelem,
    egyetlen csillagban a végtelen.

    Levélhullásban erdők bánata,
    bújócskás völgy ölében a haza,
    vetésben remény, moccanás a magban,
    kottasorokban rabul ejtett dallam,
    két összekulcsolt kézben az ima,
    remekművekben a harmónia,
    részekben álma az egésznek,
    és mindenben a lényeg,
    a rejtőzködő, ami sosem látszik,
    de a lélekhez szelídült anyagban
    tündöklőn ott sugárzik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tamkó Sirató Károly: Evianne

    Betűkből építelek föl
    vonalakból
    színből
    izzó szavakból
    rebbenő könnyűségből
    áttetsző-meleg-lüktető
    világdarabnak
    szép reggelnek
    mosolyos délutánnak
    életem el nem szakadó részének.

    Fájdalmasan és izgatottan
    mint egy Rodin-szobor
    bomlasz ki a ködből
    egy világváros mélységeiből
    zilált véletleneken át.

    Az el nem szállt nyilak tömörségével zuhogok
    feléd.

    A boldogság fehér selyméből
    adhat-e rád köntöst
    karjaim feszülő íve.

    A hideg magány zuzmaráz
    és a sötétülő idő
    mint egy híg hüllő gázol át rajtam.

    Életünkből
    boltozhatunk-e palotát
    amelyben
    szűrt fényű szemeid gyönyörű csendje világít?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balla D. Károly: Kezdet

    És most elkezdek meghalni –
    mondta a magzat

    és megszületett.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Balla D. Károly, Kezdet, erdélyi magyar, paradoxon, születés, rövid vers

  • Romhányi József: Sárkánymese

    Egy hétfejű sárkánykölyök csúnyán összeveszett.
    Rájuk szólt az anyja, de ők nem maradtak veszteg.
    Bár már egy sem emlékezett, hogy min kapott össze,
    Végül leharapta egymást, önmagát is közte.
    Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék:
    Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.

    Forrás: Lélektől lélekig