Bartók zenéjét csak addig nehéz befogadni,
ameddig szól.
Forrás: Lélektől lélekig
Kategória: Versek
-
Balla D. Károly: Köpönyeg
Ha már kifordítod,
legalább ne csapj közben
ekkora szelet vele!Forrás: Lélektől lélekig
-
Benyó Judit: Véget nem érő monológ az emberi vágyakozásról
Vágyakozom az adakozásra, a jóságra és az örökkévalóságra –
a tiszta csendre, melyben a kiscsikókat kiviszik a mezőre,
az áhítatos csendre, melyben minden kivirágzik!
Vágyakozom a táncra, mely szívemből szakad ki,
a meleg ritmusra, mely a körben, a táncban érik!
Vágyakozom a virágágyak virító színére,
az esőre, melyet a szél loccsant rám,
a micisapkás zsokéra, ki elmondja hogyan él,
hogy mindig elkölti, amije van.
Vágyakozom a vágtató „Hold-Szekérre”,
a trappoló, a csattogó, izmos gyerek után,
az álmodó, a friss szemű éjszakákra,
melyek egyszerre több élettel kecsegtetnek!
A körbe keringő, sugaras nappalokra,
melyek a ruganyos földeken lépésre késztetnek,
a lélegző, a felemelkedő, a kurjantó reggelekre,
mikor az ember csendes és engedelmes.
Vágyakozom a szélcsendes órákra az Alföldön –
a mérges, hegyi fák társaságára,
a babrálgató, a meleg-hasú szél közelségére,
a vigasztaló és a haragos szélre!
Vágyakozom a fázós, a bukdácsoló messzeségre,
ahol pókok tanyáznak,
a táltos ló emberre tekintő szemére!
Vágyakozom anyám erős szívébe bújni!
Vágyakozom a titáni erejűek XXI. századára!Forrás: Lélektől lélekig
-
Balla D. Károly: VISZONYÍTÁS
Még mindig jobb,
ha latrok beszélnek önmegtartóztatásról,
mint ha impotensek.Forrás: Lélektől lélekig
-
Képes Géza: Elég
minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma tátogásnem kellenek szavak
elég
egy
összevillanásmég az se kell
elég
ha
vagyForrás: Lélektől lélekig
-
Körmendi László: Elmegyünk mind
Sötét borult a pannon tájra.
A Hold már fénytelen, rég kihűlt.
Kékvérű éjünk vak prímása
a szél húrján mulatóst hegedült.Elmegyünk mind.
Ki becsben, ki némán.
Ki csikorgó szitkokkal, bűn alatt.
Én nyomtalanul,
mint macska az éjben,
mint szétkorhadt szertelen pillanat.Emlékezz rám!
Emlékezz újra,
hogy voltam, hogy leszek
és lehetek!
Emlékezz rám, ha sarkadban gyűlnek
új harcra új perzsa seregek!Emlékezz még, hogy időben szóltam,
hogy éjünkben felkelt az égi had!
És emlékezz rá, hogy alig szólhattam,
mert elfújt az őrjöngő indulat.Emlékezz rám,
ha fáj, vagy ha zördül!
Ha sír, vagy visít az éjszaka!
Emlékezz minden remegő kínra,
mit elviselt
értünk az Úr fia!Emlékezz majd, hogy sárból és vérből
és kínból is új erkölcs teljesül!
És szimfóniákat zengjen a lelked,
ha mindenki fals hangon hegedül.És emlékezz rám!
Hogy voltam és éltem.
És úgy éltem, ahogyan lehetett.
S hogy védeni akartam,
óvni és szeretni azt,
amit régóta nem lehet.Mert sötét borult e pannon tájra!
A Hold rég oly fénytelen.
Már kihűlt.
Angyali éjünknek vak prímása
a szél húrján mocskos dalt hegedült…Elmegyünk mind hát! Becsben és némán.
Elmegyünk vicsorgó bűn alatt.
Én nyomtalanul,
mint macska az éjben,
mint bársonyos, szertelen pillanat.Forrás: Lélektől lélekig
-
Ábrányi Emil: Veled örökké…
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az élet!
E nagy világban, kedvesem,
Együtt bolyongni véled!A vándort csillag vezeti,
Mosolygó szemed engem.
Felhő takarhat csillagot,
De a te szemedet nem!E tiszta ég el nem borúl,
Meg nem törik sugára,
Csak néha ejt szent harmatot
A mások bánatára.Pacsirta-hangod dallama
Ébreszt föl kora reggel, –
És éjjel, mint a csalogány,
Elringatsz énekeddel.Megyünk ki a mezőre és
Apró virágit szedjük…
S mindazt, mi gőg és hiuság,
Szivünkből kinevetjük.De hogyha jő egy védtelen,
Az vendég lesz minálunk.
Enyhítni szomját, üdítő
Forrás-vizet kinálunk.Járunk-kelünk a földön át
Mint két eltévedt gyermek,
Míg értünk küldött angyalok
Végtére majd föllelnek.Akkor, szerelmem, elmegyünk
A kedves angyalokkal,
Egy földön kezdett, végtelen,
Örökbe játszó csókkal!Forrás: Szeretem a verseket
-
Bródy János: Többé nem akarom
Többé nem akarom látni
ahogy hervad a virág
Többé nem akarom nézni
ahogy széthull a világ
Én már nem akarom hallani
hogy az én szívem idegen
Szeretném valahogy megérteni
miért kell, hogy így legyen
Többé nem akarom látni
ahogy az ég beborul
Többé nem akarom nézni
ahogy a gyűlölet az úr
Én már nem akarom hallani
hogy az én szívem idegen
Szeretném valahogy megérteni
miért kell, hogy így legyen
Álmodunk, ébredünk
de mindig ugyanoda érkezünk
Álmodunk, ébredünk
de a csodákban már nem hiszünk
nem hiszünk
Többé nem akarom látni
ahogy eltorzul a kép
Többé nem akarom nézni
ahogy terjed a sötét
Én már nem akarom hallani
hogy az én szívem idegen
Szeretném valahogy megérteni
miért kell, hogy így legyen
Az ember mindig jobbat vár
hát mért nincs béke soha már
Álmodunk, ébredünk
látod, így múlik az életünk
Álmodunk, ébredünk
és a csodákban már nem hiszünk
nem hiszünkForrás: Lélektől lélekig
-
Bródy János : Istenhozzád
Este van már, csillag van az égen
Véget ért megint egy szép napunk
Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
hiszen istentudja, hol találkozunk
Az angyalok is könnyes szemmel néznek
ha látják, hogy mi még együtt vagyunk
Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
de hát istenhozzád, vár az otthonunk
Egyszer még egy gyertyafényes
csendes este visszatérünk
S mint a régi dallamokra
álmainkra úgy emlékezünk
Alszik már az utca és a város
Ébren talán csak mi álmodunk
Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
csak az isten tudja, hol találkozunk
Mára már a muzsikának vége
Legyen ez az utolsó dalunk
Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
legyen istenhozzád, vár az otthonunk
Egyszer még egy gyertyafényes
csendes este visszatérünk
S mint a régi dallamokra
álmainkra úgy emlékezünk
Minden jó, csak legyen jó a vége
de addig még talán találkozunk
Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
És ha lehet, legyen szebb a holnapunkForrás: Lélektől lélekig
