Csak két esetben légy velem:
ha a szívem bánatot hordoz,
vagy szabadító öröm oldoz, –
csak erről szól az énekem:
e két esetben légy velem!
Forrás: Lélektől lélekig
Kategória: Versek
-
Vitó Zoltán – Szerény mottó
-
Kányádi Sándor – Indián ének
vannak vidékek
ahol az ének
kiment szokásból
ha van is élet
azt hihetnétek
mindenki gyászolpedig csak védett
helyen az ének
valahol mélyen
szunnyad a lélek
legjobban féltett
gyönge csücskébenvannak vidékek
ahol a népek
csöndben az ágak
jelekkel élnek
beszélni félnek
viharra várnakForrás: Lélektől lélekig
-
Farkas István– messze tőled
minden gondolatom
Te vagy vágyaim
csak téged keresnek
ölelni akarlak
bőrömön érezni leheletedet
kezed érintését testemen
boldogság-könnyeid
ízét a számban
húsodig csontodig
lelkedig eggyé válni veled
szívemen akarom
érezni szívverésedet
őrület
már ez így
ilyen messze tőled
nem tehetek mást
egyedül fekszem
melléd álmodom magam
s Énem benned
kiteljesedikForrás: Lélektől lélekig
-
Anna Lee – Láttad már…?
Láttad már az éj színét?
A fehéren izzó szenvedélyt?
A fény, hogy szövi az éjszakát
Kócolt haján át meg át?Láttad már az éj színét?
A kéken suttogó, hűs zenét?
A dallamot, ahogy a csenden át
Fűszerezi halk szavát?Láttad már az éj színét?
A bársony ajkú feketét?
Ahogy testeden és arcodon
Íze remegve átoson…Láttad már az éj színét?
Vörösen, hogy tépi szét
Az égig-erő vágyakat
Ha felröpít és elragad?Láttad már az éj színét?
Szürkén ahogy soha még?
Megérint és ritmusát
Égő tűzzel adja át…Láttad már az éj színét?
A színtelenül színesét?
Körbefog és átölel…
Sohasem felejted el!Forrás: Lélektől lélekig
-
Tóth Árpád – Olykor éjjel…
Olykor éjjel… szívem hogy zakatol!
Az ágyon ujjam tévedezve jár,
S nagyon közel, mellettem valahol
Halkan megkoccan a vizespohár…
S nem tudom, hol vagyok… akadozón
Rémlik elém az elmúlt, messzi est,
S az ujjam a fagyos márványlapon
Reszketve egy gyújtót keres…Áldott a fény, mely sercegőn, fakón
Ilyenkor gyűrt párnám mellett kigyúl,
S a kedves, vén tapétát a falon
Megcsillantja, s bús orcámhoz simul!
Jól esik látnom: csendesen pihen
Minden bútor és békén feketül,
S az iszonyú és néma semmiben
Föllélegzem: nem vagyok egyedül…Kabátom összegyűrve lóg szögén,
A rózsa rajta hervadóra vált,
S egy percre, a klublépcső szőnyegén,
Látom a rózsaáruló leányt:
A lámpák közt mily búsan oson át,
Apró teste mily zsenge s mily hajolt…
Látom álmos és szelíd mosolyát…
Szegénynek festett arca volt…Csönd… vén poétám könyvét fölveszem,
Hová este dobtam, a szék alól,
S míg lankadtan lapozgat a kezem,
Zörgő lap s agg rím álomba dalol.
Félfüllel hallom, s halkan nevetem:
Künn egy papucs mily furcsán csoszog el,
S puha Nirvánám, csöndes fekhelyem
Altatón, hűsen átölel…Forrás: Lélektől lélekig
-
Karinthy Gábor – Szerenád
Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
hogy megharapjalak, hogy üsselek.
Azért jöttem, hogy megszeresselek.Azért jöttem, hogy megsirassalak.
Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
hogy könnyeimmel vérig mossalak.
Azért jöttem, hogy felforgassalak.Azért jöttem, hogy cirógassalak,
hogy dédelgesselek, nógassalak.
Kettőnk fölött is lebukik a nap:
Azért jöttem, hogy egyszer lássalak.Forrás: Lélektől lélekig
-
Boda Magdolna: célegyenes
Eljutattam odáig,
hogy számolgatom
a kalóriát,
az éveket,
hogy méregetem,
ami rám rakódik,
az anyagmegmaradás törvénye
szerint honnan hiányzik,
s amim fogy, hol lesz majd fölösleg.Forrás: Lélektől lélekig
-
Dsida Jenő: Jegenyék
Figyelted-e
szélben a fákat?
A két jegenyét
nézd csak a kert
közepén, ama két
nyúlánk jegenyét.Zümmög a távol
torka, süvölt
az ősz szele,
borzong a föld
s a két sudár fa
bólogat és leng.Jobbra az egyik,
jobbra a másik,
balra az egyik,
balra a másik;
egyforma ütemre
ringanak ők.A légben, a szélben,
fent, odafent
egyszerre tagadnak
s intnek igent
és – jaj, sose tudnak
összeborulni…
Ez tipikusan kuckó-kompatibilis: csendes, képes, finoman szomorú, nem harsány, nem aktuálpolitika, hanem tiszta líra. Jólesik olvasni – és nem csak egyszer.
Ha jönnek a „simábbak”, jöhetnek bátran. 🌿
