https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Edgar Allan Poe: Külön

    (Tellér Gyula fordítása)

    Gyerekkoromtól fogva nem
    Olyan vagyok, mint más. Szemem
    Nem úgy lát, nem közös kutak
    Habja bennem az indulat.
    Nem közös forrásból ered
    Bánatom. Gyújtva szívemet
    Más fokra izzik örömöm.
    S ha szeretek: azt is külön.

    Ott – gyerekkoromban – a vad
    Élet hajnalán: ott fakadt
    Ez a varázs – a jó s hamis
    Mélyekből –, mely kötöz ma is:
    Forrásból lett, gyors patakból,
    Sziklahegyen rőt falakból,
    Napból, mely lekörözött
    Őszi aranyfény között,
    Villámból az ég alatt,
    Amint elszállt, elszaladt,
    Dörejből, vihar ha forrt,
    S fellegből, mely olyan volt
    (Bár kéklettek az egek)
    Szemre, mint egy szörnyeteg.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Konfuciusz: Idézetek


    „Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

    Szeretnék indián lenni egy évre,
    szeretnék házakat festeni kékre.
    Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
    szeretnék hinni az örökké szóban.
    Virágos busszal világot járni,
    sohasem fáradni, sohasem fájni.
    Szeretném ha bokáig érne a hajam,
    szeretném jobban szeretni magam.
    Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
    sötét kis szobában csendben meditálni
    és amikor ültem kis szobámban eleget,
    szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
    Szeretném újra anyámat ölelni,
    szeretnék minden kérdésre felelni.
    Szeretnék sírókat megnevettetni,
    József Attilának barátja lenni.
    Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
    cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
    a cseresznye magokat messzire köpködni,
    föld felett angyalként könnyedén röpködni.
    Szeretnék jót látni az emberek szemében,
    szeretnék ülni a Jóisten ölében.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Vágyni hogy szeretnék

    Hiszen jó volt magamban,
    Magamért és magammal élni,
    De ezt a boldogságot
    Olyan jó volna fölcserélni.
    Valami furcsa kékkel,
    Egy ősi s csak holnap jött mával,
    Valami kidacolt, nagy,
    Kínra-hajló romantikával.
    Óh, vágyni hogy szeretnék,
    De nem vággyal, aki csak percnyi,
    De vággyal, amellyel
    Örökig ki lehet telelni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Simonyi Imre – Ússz át

    ússz át a túlsó partra és ott
    fújd ki magadat és örülj
    hogy ím ez itten már a túlsó part

    és aztán ottan tekints talpad alá
    s értsd meg végre s törődj bele s vonj vállat
    hogy mindig mindenütt az innenső van

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Takaró Mihály: Szó-szimfónia

    Egyetlen szavad
    tüzénél
    melengetem
    árva szívem:

    S bódultan,
    mélázva
    hallgatom
    egyszavas

    Szó-szimfóniád!
    megtelek vele,
    mint mélyen zengő

    hegedűhanggal a
    koncertterem, s e
    szó a szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Soós Gábor: A szemed

    Szemed szédülő lelked tükörterme.
    Benne minden annyira eltúlzott, s mégis
    olyan valószínűtlenül őszinte.
    A szemed a szerelmem. A szemed fétis.

    A szemed a minden. Te a szemed vagy.
    Mikor nézlek, rám omlik, mi jár fejedben.
    Csak felfogni nem tudok ennyi mindent;
    sosem nézzük sokáig egymást, mi ketten.

    Látom, hogy félsz, látom: bizonytalan vagy;
    ezer sebed fájdalma nyílt titok nekem.
    Vágyak és gátak laza hálójában
    mocorog, vár egy sosem használt szerelem.

    És ha egyszer igazán közel jönnél,
    úgy, hogy az orrunk finoman összeérne,
    én csak nézném azt az eleven homályt,
    és Nálad maradnék örökre… Végre.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: Lámpa

    Lámpa van a szíved közepében,
    Attól fénylik minden porcikád.
    Lámpafényed bársonyosra szűröd,
    Mégis, ahol vékonyabb a bőröd,
    Rózsaszínben földereng a szád.

    Hajad, az a fecske-fekete,
    Lila szikrát pattogtat az éjben,
    Köztük arcod csillog, mint a köd,
    Augusztusi csillagok között –
    Lámpa van a szíved közepében.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Salamon László: Te voltál…

    Te voltál szép minden szépben,
    Tél havában, napsütésben,
    Ha a fagy tavaszra váltott,
    Benne csendült kacagásod.

    Te voltál szép minden szépben,
    Tengeri táj holdfényében,
    Új paloták ablakában
    A te gyermekarcod láttam.

    Te voltál jó minden jóban,
    Ételemben, italomban,
    Puha paplan melegében,
    Álmaimban, téli éjben.

    Te voltál jó minden jóban,
    Tartósban és elmúlóban,
    Vigasz voltál, ha a bánat
    Vetett nekem tüskeágyat.

    Ha szemem jövőbe látott,
    Hited tette, lobogásod.
    Ha a múlt réme kísértett,
    Feledni tanultam érted.

    Öreg volnék, ha nem volnál,
    De tavaszi mosolyodnál
    Friss rügyet hajt sorsom fája
    S több a zöldje, mint az árnya.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Körmendi László – Köszönöm!

    Köszönöm a létezést. Az életet, a testet!
    Az érzékeim. Elmém. Zajokat és csendet.
    Köszönöm, köszönöm az egyedüllét korát!
    Köszönöm a jót, meg minden mostohát!
    Köszönöm a magányt, s hogy bennem, vagy, s én benned…
    Köszönöm győzelmem, a régen elveszettet.
    A családot köszönöm! Barátoknak sorát.
    Köszönöm, mi volt, mi nincs, de lehet tovább!
    Betegséget, békét! Az azokból tanultat!
    Köszönöm a dicsőt és minden nyomorultat.
    Köszönök gyógyulást, fényt és egészséget.
    Köszönöm a csúnyát, s vele minden szépet.
    Minden pillanatod! A tisztát, a levegőt!
    Köszönöm, hogy hittem, jobban, mint azelőtt!
    Köszönöm, hogy élek e mennyei pokolban.
    S köszönöm, hogy vagyok, hogy leszek!
    És hogy voltam.

    Forrás: Hatvan, 2020. július 01.