Egyetlen szavad
tüzénél
melengetem
árva szívem:
S bódultan,
mélázva
hallgatom
egyszavas
Szó-szimfóniád!
megtelek vele,
mint mélyen zengő
hegedűhanggal a
koncertterem, s e
szó a szerelem.
Forrás: Lélektől lélekig
Kategória: Versek
-
Takaró Mihály: Szó-szimfónia
-
Soós Gábor: A szemed
Szemed szédülő lelked tükörterme.
Benne minden annyira eltúlzott, s mégis
olyan valószínűtlenül őszinte.
A szemed a szerelmem. A szemed fétis.A szemed a minden. Te a szemed vagy.
Mikor nézlek, rám omlik, mi jár fejedben.
Csak felfogni nem tudok ennyi mindent;
sosem nézzük sokáig egymást, mi ketten.Látom, hogy félsz, látom: bizonytalan vagy;
ezer sebed fájdalma nyílt titok nekem.
Vágyak és gátak laza hálójában
mocorog, vár egy sosem használt szerelem.És ha egyszer igazán közel jönnél,
úgy, hogy az orrunk finoman összeérne,
én csak nézném azt az eleven homályt,
és Nálad maradnék örökre… Végre.Forrás: Lélektől lélekig
-
Nemes Nagy Ágnes: Lámpa
Lámpa van a szíved közepében,
Attól fénylik minden porcikád.
Lámpafényed bársonyosra szűröd,
Mégis, ahol vékonyabb a bőröd,
Rózsaszínben földereng a szád.Hajad, az a fecske-fekete,
Lila szikrát pattogtat az éjben,
Köztük arcod csillog, mint a köd,
Augusztusi csillagok között –
Lámpa van a szíved közepében.Forrás: Lélektől lélekig
-
Salamon László: Te voltál…
Te voltál szép minden szépben,
Tél havában, napsütésben,
Ha a fagy tavaszra váltott,
Benne csendült kacagásod.Te voltál szép minden szépben,
Tengeri táj holdfényében,
Új paloták ablakában
A te gyermekarcod láttam.Te voltál jó minden jóban,
Ételemben, italomban,
Puha paplan melegében,
Álmaimban, téli éjben.Te voltál jó minden jóban,
Tartósban és elmúlóban,
Vigasz voltál, ha a bánat
Vetett nekem tüskeágyat.Ha szemem jövőbe látott,
Hited tette, lobogásod.
Ha a múlt réme kísértett,
Feledni tanultam érted.Öreg volnék, ha nem volnál,
De tavaszi mosolyodnál
Friss rügyet hajt sorsom fája
S több a zöldje, mint az árnya.Forrás: Lélektől lélekig
-
Körmendi László – Köszönöm!
Köszönöm a létezést. Az életet, a testet!
Az érzékeim. Elmém. Zajokat és csendet.
Köszönöm, köszönöm az egyedüllét korát!
Köszönöm a jót, meg minden mostohát!
Köszönöm a magányt, s hogy bennem, vagy, s én benned…
Köszönöm győzelmem, a régen elveszettet.
A családot köszönöm! Barátoknak sorát.
Köszönöm, mi volt, mi nincs, de lehet tovább!
Betegséget, békét! Az azokból tanultat!
Köszönöm a dicsőt és minden nyomorultat.
Köszönök gyógyulást, fényt és egészséget.
Köszönöm a csúnyát, s vele minden szépet.
Minden pillanatod! A tisztát, a levegőt!
Köszönöm, hogy hittem, jobban, mint azelőtt!
Köszönöm, hogy élek e mennyei pokolban.
S köszönöm, hogy vagyok, hogy leszek!
És hogy voltam.Forrás: Hatvan, 2020. július 01.
-
Gárdonyi Géza – Idézet
„A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.” -
Lucian Blaga – A vers
(Lengyel Ferenc fordítása)
A villám sem él sokáig
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan
addig él, ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig,
indul tőlem, s meglel téged.Forrás: Lélektől lélekig
Lucian Blaga, költészet, vers, villám, találkozás, megszólítás
-
Kardos Csongor – Hála
Szavakba csordul belőlem a hála.
Nem mert jó és szép vagy,
nem mert fáradt álmok szólnak rólad,
nem mert kezem kezedbe fogadod,
nem mert csendes félhomály ül mosolyod szegélyén,
nem mert átjár sötétkék hiányod,
nem mert novemberi zarándok szelek fújnak;hanem mert remegő sóhajjal tudom: vagy.
Forrás: Lélektől lélekig
-
Schmidt Vera – Késői találkozás
Mikor egy emberrel későn találkozol,
s meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz… s hiányolsz,
úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét…
Jegye más vonatra szól.Tudod, hogy ő is néz, s elkapott tekintetében,
mintha magával vinné álmaid kulcsát… mindazt, mit vársz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét…Hidd el, ki igazán rád vár, ő megtalál… nem tűnik el.
Időben ott leszel, nem késhetsz, nem késel el… ő rád talál.Vele találkozol.
S meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz… s hiányolsz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perc kell, épp csak egy perc,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s megfogja felé nyújtott kezed.
Jegye tiéd mellé szól.Forrás: Lélektől lélekig
-
Szabó Katalin – Fátyol (Vastaps)
A deszkákat jelentő világon
súgólyukba taszítva halkul a lelkiismeret.
Taps helyett indulatok dübörögnek
s olcsó statiszták játszanak rég elfeledett hősöket.A darab megbukott,
de hiába. Mű-sorokba rendeződve a nézők,
holnap talán ők lesznek műsoron…
Kiplakátolva életek, sorsok…
Holnapra feledik…Műkönny szárad az arc piros pozsgáján,
a szív belül már rég meghasadt.
Kosztümöt kosztümre halmozva,
csupán a nagy alakítás marad.Talán ott a sor közepén ül,
jegy nélkül, a sötétségbe burkolva
az az egy, ki még sírni tud…
De már egyre megy, hogy érzed-e amit látsz
vagy csak átéled, holnap majd rajtad nevetnek
s a taps rajtad dübörög majd, de nem érted.S ahogy lehull majd a bordó brokát,
elrejti némán az elhullt véred nyomát.
Felseprik majd szíved darabjait,
s te csendben mosva arcodat
elveszted ami lenni akartál: a Valakit.Tükrödre vetődik majd szemed,
végre rádöbbensz majd:
nem eljátszanod kell,
hanem meglelned önmagad.Forrás: Lélektől lélekig
