Kategória: Versek,

Erő s erény a szerelem varázsa,
uralkodik s lobogva ég az égben,
csak nemes szívet gyújthat lángja lángra;
énbennem is már ő az úr egészen,
azt írom, amit istensége hirdet,
mit ő kimond, azt én törvénynek érzem.

A hűtlenségért könnyen megfenyíthet,
remény, féltés, félelem jár nyomában,
de mindig őriz embersége minket.
Láthattuk azt Rákhelben és Leában,
hogy mily örömmel szolgál ott a lélek,
hol jámbor ész és édes, tiszta vágy van.

Bennünk tanyáz s miközben váltig éget,
táplálni szívünket percig se fárad,
de kételyek közt tart, sóhajra késztet,
szorongást szül, békés nyugalma: látszat,
őrizni így segít a szeretett lényt,
tisztes hevével ősi lobogásnak.

Gyöngy, mit arany tart fogva foglalatként,
s nem kezdi ki természetét e rabság,
amelyben értékét kettőzve ad fényt.
Nem az, minek mások festik, mutatják,
nem meztelen kópé, vásott s kegyetlen
puzdrás kölyök, ki élvezi hatalmát,

hanem örök pajzs ő viszályok ellen,
kinek erény és kedvesség a leple
a nyers, hivalgó bujasággal szemben,
magasztosság nincs a földön – de fent se
a mennyekben – szépséges fénye nélkül,
a gyönge nőnek tőle nő a mersze.

A szerelmet ha férfi kapja, ékül:
előkelőbb lesz és javára lészen
a játszi kedv is, melytől szinte szépül.
Nem vár jutalmat és elismerést sem,
csak jóságot, hűséget, tiszta vágyat
igényel s kelt a szeretők szívében.

Kecses könnyedség, kelleme a bájnak,
kedves beszéd s a szív őszintesége
egy-egy szemévé válik majd a láncnak,
amely kezessé tesz e tűzben égve,
Ámor édesre vált keserűséget,
s nemesebb lesz nyilának röppenése.

Zavart és gyarló rímeim nem érnek
fel hozzá, ő uralkodik felettem,
gyöngécske múzsám mégis arra késztet,
hogy a szerelmet holtig énekeljem.

Forrás: Internetes irodalmi gyűjtemények és versadatbázisok.