https://verskucko.com

Kategória: Lengyel költők

  • Wisława Szymborska: Vannak, akik szeretik a költészetet

    (Czerniawski Ádám fordítása)

    Néhányan –
    tehát nem mind.
    Nem is többség, csak kisebbség.
    Nem számítva az iskolákat, ahol muszáj,
    és magukat a költőket,
    ez valószínűleg kettő ezrelékből.

    Például –
    de az ember szereti a tésztalevest is,
    szereti a bókokat és a kék színt,
    szeret egy régi sálat,
    szereti, ha a saját akarata szerint jár,
    szeret megsimogatni egy kutyát.

    Költészet –
    de mi a költészet? Erre a kérdésre már több ingatag válasz is
    született. De én nem tudom, és nem tudom, és ehhez úgy kapaszkodom, mint egy megmentő korláthoz.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Wisława Szymborska: Statisztikai összefüggések

    (Csordás Gábor fordítása)

    Száz emberből

    Mindig mindent tud:
    ötvenkettő.

    Minden lépésnél habozik:
    szinte mindenki más.

    Kész segíteni,
    ha gyorsan megy:
    negyvenkilenc.

    Mindig jó,
    mert nem tehet másként:
    négy – na jó, talán öt.

    El tud ismerni, irigykedés nélkül:
    tizennyolc.

    Ifjan megbotlott
    (de már vége):
    teljesen hatvan.

    Akivel jobb szóba sem állni:
    negyvennégy.

    Örökké retteg
    valakitől-valamitől:
    hetvenhét.

    Boldogságra képes:
    legfeljebb huszonhárom.

    Egymagában ártalmatlan,
    tömegben megvadul:
    több mint a fele, annyi szent.

    Kíméletlen,
    ha alkalma nyílik rá:
    jobb, ha még
    sem tudjuk.

    Visszatekintve bölcs,
    nem sokkal több,
    mint előre.

    Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
    harminc
    (bárcsak tévednék!)

    Összecsuklik a fájdalomtól
    és nem lát reményt maga előtt:
    előbb-utóbb nyolcvanhárom.

    Igaz ember:
    alig harmincöt:

    Vagy, ha úgy jobban érthető:
    három.

    Szánalomra méltó:
    kilencvenkilenc.

    Halandó:
    százból száz –
    ez a szám soha nem változik.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Wisława Szymborska: Macska az üres lakásban

    (Csordás Gábor fordítása)

    Nem halhat meg a macskának csak úgy.
    Mert mit kezdjen a macska
    egy üres lakásban.
    Ugráljon a falra.
    Dörgölőzzön a bútorokhoz.
    Mintha semmi se változott volna,
    mégis kicserélődött minden.
    Minden a helyén,
    mégis szanaszét.
    És esténként már nem ég a lámpa.

    Léptek a lépcsőházban,
    de ezek nem azok.
    Egy kéz halat tesz a tálba,
    de ez a kéz sem ugyanaz.

    Valami nem kezdődik el
    a szokásos időben.
    Valami nem úgy pereg le,
    ahogy kellene.
    Valaki itt volt és itt volt,
    aztán egyszercsak eltűnt,
    és most makacsul nincs.

    Minden szekrénybe belestünk,
    végigfutottunk a polcokon.
    Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
    A tilalmat megszegve
    még a papírokat is szétkotortuk.
    Mit tehetünk még.
    Alszunk, váralkozunk.

    Csak jöjjön vissza,
    csak kerüljön elő.
    Akkor majd meglátja,
    hogy a macskával nem lehet így.
    Majd úgy megyünk elé,
    mint akinek cseppet sem sietős,
    óvatosan,
    vérig sértett tappancsokon.
    És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Wisława Szymborska: A kor gyermekei

    (Gömöri György fordítása)

    A kor gyermekei vagyunk,
    S ez a kor – politikus.
    Ügyeid, ügyeink, ügyeitek,
    a nappaliak, meg az éjjeliek,
    mind, mind politikai ügyek.

    Akarod, vagy nem akarod,
    génjeidnek politikai múltja van,
    bőrödnek politikai színárnyalata,
    szemednek politikai látásmódja.

    Amiről beszélsz, annak a kicsengése,
    amiről hallgatsz, annak a jelentése
    így, vagy úgy – politikai.

    Még az erdőben barangolva is
    politikai teszel
    a politikai talaján.

    Az apolitikus versek is politikusak,
    s ott fenn a hold sem már holdmódra süt.

    Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés.
    Micsoda kérdés, mondjad csak kedves?
    Politikától vemhes.

    Még csak emberi lénynek sem lenned,
    ahhoz, hogy politikai fontosd legyen.

    Elég, ha kőolaj vagy,
    erőtakarmány, szekundér nyersanyag,
    vagy akár konferencia-asztal, amelyből alakjáról
    hónapokig tart a vita.

    Közben emberek pusztultak el,
    állatok múltak ki,
    házak leégtek,
    és elvadultak a földek,
    éppúgy, mint a régi időkben,
    amelyek kevesebb voltak politikusak.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Wisława Szymborska: Atlantisz

    (Gergely Ágnes fordítása)

    Voltak, vagy mégsem voltak.
    A szigeten, vagy a szigeten sem.
    Az óceán volt, vagy nem az óceán volt,
    ami elnyelte őket, vagy nem.

    Akadt-e szerető szeretőre?
    Akadt-e harcostársra harcos?
    Minden megtörtént, semmi sem történt
    ott, vagy mégsem ott.

    Hét város meredt az égnek.
    Látta-e valaki?
    Örökké ott akartak állni.
    Hol a bizonyság?

    Nem találták fel a puskaport, nem.
    A puskaport feltalálták, igen.
    Valószínű. Kétségbevonható.

    Nem maradt róluk feljegyzés.
    Nem dobta ki őket se föld,
    se lég, se tűz, se víz.

    Nem őrzi őket se kő,
    sem esőcsepp.
    Nem tanultak meg pózba
    merevedni, jeladásra sem.

    Egy meteor lezuhant.
    Nem meteor.
    A tűzhányó kitört.
    Nem tűzhányó.

    Valaki valamit kiáltott.
    Senki semmit.

    Ezen a plusz mínusz Atlantiszon.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Wisława Szymborska: Album

    (Csordás Gábor fordítása)

    Senki nem halt meg a családban szerelemtől.
    Volt, ami volt, de semmi mítosznak való.
    Szárazkor Rómeói? Torokgyík Júliái?
    Némelyek még a gyarló aggkort is megérték.

    Senki nem pusztult bele, hogy nem érkezett
    válasz egy könnyekkel öntözött levélre?
    Végül mindig beállítottak a szomszédok
    rózsákkal, cvikkerekkel.

    Senki sem fulladt a kombinált szekrénybe,
    mikor hirtelen a szerető férje betoppant!
    Fűzők, köpenykék, fodrok miatt senki
    nem maradt le a fotográfiákról!

    A lelkekben soha az ördögi Bosch!
    És pisztollyal a kertbe sem, soha!
    (Végezték fejlövéssel, de más okokból
    és tábori ágyon.)

    Ezt itt, révült kis kontyával és
    mint bál után, aláárkolt szemekkel,
    nagy vérfolyás ragadta ugyan el,
    de nem miattad, táncos, nem bánatában.

    Talán valaki még a dagerrotípiák előtt —
    de az albumban lévők közt, tudtommal, senki.
    A bú derűre fordult, napra nap telt,
    és ők, vigasztalódván, náthában haltak el.

    Forrás: Magyarul Bábelben