https://verskucko.com

Kategória: Román költők

  • Ana Blandiana: Egy dió annyi, mint négy meleg szoba

    Füvekből font,
    pecsétnyi levelekkel záros
    láncaim maholnap fonnyadtan
    lehullnak.

    Úgy tör reám a szabadság,
    mint a fogvacogás,
    és semmivé foszlanak bennem
    az addig tanultak.

    Ha ki valaha egy dióban élt,
    mutogassa meg a cellákat rendre,
    melyikben húzhatom meg magam?
    A világmindenség úgy is
    csak egy hodály, amelyben
    birsalma fénye pillog álmosan.

    Egy dió annyi, mint négy meleg szoba,
    zöldes homályuk illatos nagyon,
    csodálkozik egy künnrekedt tücsök –
    régi vágyam ily őszi oltalom,

    borítson be sok-sok zörgő levél,
    s madárrajok örökös nyár felé
    verdeső vágyának röpke árnya,
    hogy a föld örömeiből majd szabadon
    tudjak választani,
    álomba ringat egy dió rejtett, parányi ágya.

    Fordította: Cseke Gábor

    Forrás: Lélektől lélekig

    szabadság, oltalom, ősz

    román, viláAna Blandiana: Egy dió annyi, mint négy meleg szoba

    Füvekből font,
    pecsétnyi levelekkel záros
    láncaim maholnap fonnyadtan
    lehullnak.

    Úgy tör reám a szabadság,
    mint a fogvacogás,
    és semmivé foszlanak bennem
    az addig tanultak.

    Ha ki valaha egy dióban élt,
    mutogassa meg a cellákat rendre,
    melyikben húzhatom meg magam?
    A világmindenség úgy is
    csak egy hodály, amelyben
    birsalma fénye pillog álmosan.

    Egy dió annyi, mint négy meleg szoba,
    zöldes homályuk illatos nagyon,
    csodálkozik egy künnrekedt tücsök –
    régi vágyam ily őszi oltalom,

    borítson be sok-sok zörgő levél,
    s madárrajok örökös nyár felé
    verdeső vágyának röpke árnya,
    hogy a föld örömeiből majd szabadon
    tudjak választani,
    álomba ringat egy dió rejtett, parányi ágya.

    Fordította: Cseke Gábor

    Forrás: Lélektől lélekig

    szabadság, oltalom, ősz

    román, világlíraglíra

  • Lucian Blaga: Fölirat

    (Inscripție)

    Az utak, melyeket nem járunk,
    az utak, melyek bennünk maradnak,
    azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.

    A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
    a szavak, melyek bennünk maradnak,
    azok is föltárják lényünket, maradéktalan.

    A csaták, melyeket nem vívunk meg,
    a csaták, melyek bennünk maradnak,
    azok is bővítik bennünk titkon a hazát.

    A magvak, amelyeket nem vetünk el,
    a magvak, melyek bennünk maradnak,
    azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.

    A halál, melybe nem halunk bele,
    a halál, mely bennünk marad,
    az is mélyíti bennünk a hallgatást.

    És mindenütt, mindenbe
    gyökeret ereszt a vers.

    (Fordította: Lengyel Ferenc)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tristan Tzara: Elágazás

    Nem akarlak elhagyni
    Mosolyom úgy a testedhez tapadt
    Mint az alga csókja a kövekhez
    Hajlott korom mélyén egy jókedvű lármás kisgyerek él
    De csak te tudod kicsalogatni házából
    Mint kedves hangok a csigabigát
    A fű közül
    Virágok üde keze tárul felém
    De nekem csak a te hangod a kedves
    Mint kedves kezeid mint a megfoghatatlan este mint a pihenés

    Fordította: Somlyó György

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Luminita Mihai Cioaba: Ártatlanul

    Mikor szemed ittasultan
    a fák levélkoronáján bolyong
    ne kérdezd tőlem
    miért késtem el
    képtelen vagyok a feleletre
    tudom az éjszaka
    rég tovatűnt
    kireggeledett
    ha eléd tárnám az igazat
    nem értenéd hogy
    hívtak
    kértek
    rimánkodtak
    térdre vetették magukat
    számtalanszor
    maradj velünk
    suttogták nekem a falevelek
    és én
    maradtam.

    Balogh József fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tristan Tzara: Elágazás

    Nem akarlak elhagyni
    Mosolyom úgy a testedhez tapadt
    Mint az alga csókja a kövekhez
    Hajlott korom mélyén egy jókedvű lármás kisgyerek él
    De csak te tudod kicsalogatni házából
    Mint kedves hangok a csigabigát

    A fű közül
    Virágok üde keze tárul felém
    De nekem csak a te hangod a kedves
    Mint kedves kezeid mint a megfoghatatlan este mint a pihenés

    (Somlyó György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lucian Blaga: Pán énekel

    Magam vagyok bogáncsruhámban.
    Egykor enyém volt a csillagos ég is,
    s mind e világnak
    sípomon én muzsikáltam.

    Most hangol a Semmi, húrjába kap.
    Most barlangomba nem köszönt
    be a vendég,
    csak szalamandrák tarka népe jő,
    és a hold látogat meg
    néhanap.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lucien Blaga: Hideg ajkak

    Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
    fénykönny gyűl tündökölve:
    jánosbogár.

    A felhősávos hegytetőn
    megnő a hold.
    Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
    s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
    a szíved számára mosolyt.
    Jéggé fagyott szőlő a szád.

    Csak a hold finom karéja lehet
    olyan nagyon-nagyon hideg

    • ha csókolhatná valaki –
      mint ajakad.

    Közel vagy. Itt.

    Hallom az éjben pillád rebbenéseit.

    (Áprily Lajos fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ioan Alexandru: Éjszaka

    Leégett annyi gyertyaszál
    Égve csak egyetlen-egy áll.
    Neve Ion, Ioan, Kegyelem
    Évvégi éjt virraszt velem.

    Farkasüvöltés járja át
    A kinti német éjszakát.
    Nincsenek barátok, nincsenek
    Mindent polyva és por temet.

    A tükörből egy édenkerti,
    Angyali szűz arca remeg ki,
    A kancsómban a bor veres lett,
    Kolindáit hallom Keletnek,

    Boldog éj, áldott éjszaka,
    Távoli kolindák szava
    Mondhatatlan az éjnek csöndje,
    Most száll alá a menny a földre.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ana Blandiana: Esőbűvölő

    Szeretem az esőket, szenvedéllyel
    szeretem őket,
    A dühöngő és a csendes esőket,
    A szüzies záport és a féktelen asszonyos zivatart.
    A felfrissítő esőt és a végnélküli
    elálmosító kopogást.

    Szeretem az esőket, szenvedéllyel
    szeretem őket,
    Szeretek hemperegni hosszú szárú
    fehér füvekben,
    szeretek letépni és fogam közé
    venni egy-egy szálat,
    hogy megpillantván ilyenkor,
    elszédüljenek a férfiak.

    Tudom: csúnya dolog ezt mondani:
    „A legszebb asszony én vagyok”.
    Illetlenség, s talán nem is igaz.
    De mikor esik,
    Csupán akkor amikor esik,
    Engedd kimondanom e bűvös szavakat.

    „A legszebb asszony én vagyok.”

    A legszebb asszony vagyok, mert eső zuhog,
    És fénylő rojtjai csillognak hajamban.
    A legszebb nő vagyok, mert szél fúj,
    És kétségbeesetten vergődik szoknyám,
    hogy eltakarja térdeimet.

    A legszebb asszony vagyok, mert te messze vagy tőlem,
    És én várlak,
    S te tudod, hogy várlak.

    A legszebb asszony vagyok és mégis várlak,
    Mert tudok várni.

    És az elhaladók az esőből szippantják fel az illatot.
    Ilyen esőben villámcsapásként sújt rád a szerelem.
    Itt minden ember szerelmes,
    És minden ember belém szerelmes,
    És én várok rád.

    Csak te tudod egyedül,
    Szeretem az esőket, szenvedéllyel
    szeretem őket.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Marin Sorescu: Ikaruszosdi

    Végigkoldultam a madarakat,
    mindegyiktől kaptam
    egy tollat.

    Egy hosszút a sastól,
    egy pirosat a paradicsommadártól,
    egy zöldet a kolibritől,
    egy rikácsolót a papagájtól,
    egy ijedtet a strucctól.

    Hej, micsoda szárnyakat csináltam magamnak!
    A lelkemre csatoltam,
    és felszálltam.

    Magasat röpültem, mint a sas,
    pirosat röpültem, mint a paradicsommadár,
    zöldet röpültem, mint a kolibri,
    rikácsolót röpültem, mint a papagáj,
    ijedtet röpültem, mint a strucc.

    Hej, micsoda istenit röpültem!

    Forrás: Lélektől lélekig (fordította: Balogh József)