Hallgatás a lelkem –
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp – békesség
és fények csöppje hull rám
szüntelen az égből,
és bennem megkövül.
Forrás: Lélektől lélekig
