Címke: áldozat

  • Vörösmarty Mihály – Ábránd

    Szerelmedért
    feldúlnám eszemet
    és annak minden gondolatját,
    s képzelmim édes tartományát;
    eltépném lelkemet
    szerelmedért.

    Szerelmedért
    fa lennék bérc fején,
    felölteném zöld lombozatját,
    eltűrném villám s vész haragját,
    s meghalnék minden év telén
    szerelmedért.

    Szerelmedért
    lennék bérc-nyomta kő,
    ott égnék földalatti lánggal,
    kihalhatatlan fájdalommal,
    és némán szenvedő,
    szerelmedért.

    Szerelmedért
    eltépett lelkemet
    Istentől újra visszakérném,
    dicsőbb erénnyel ékesítném,
    s örömmel nyújtanám neked
    szerelmedért!

    1843. március előtt

    Forrás: Szívzuhogás

  • Ady Endre – A Léda szíve

    Boszorkák dobáltak meg
    A bús csodáknak ligetében.
    Én nem féltem. Én sohse féltem.
    De a szeretőm elszaladt.
    Szép szeretőm: az ifjú Mosoly.

    Sírtak s nevettek a boszorkák.
    Köd volt és a gyászos, vak éjben,
    A bús csodáknak ligetében
    Zuhogva hulltak a szivek
    S én elfödtem az arcomat.

    Sziveket dobtak a boszorkák.
    Én nem féltem. Én sohse féltem.
    A bús csodáknak ligetében
    Állottam búsan, egyedül.
    A ködből hulltak a szivek,
    Csúnya, kicsiny, kemény szivek.

    Egyszerre szétszálltak a boszorkák,
    Könnyesen, csöndben és fehéren,
    A bús csodáknak ligetében,
    Egy asszony jött fényben felém
    S én ráemeltem arcomat.

    Szemembe nézett s szivéért nyúlt,
    Az arcomon még most is érzem:
    A bús csodáknak ligetében
    Arcomhoz vágta a szivét,
    Meleg, beteg, szegény szivét.

    Forrás: www.eternus.hu – Ady Endre versei