Különös táj lesz, sűrű lesz a csendje,
csak mélabúd halálos húrja szól.
Beleijedsz a süket végtelenbe,
keresni fogsz, és nem leszek sehol.
Forrás: Szeretem a verseket
Címke: Áprily Lajos
-
Áprily Lajos – Keresni fogsz
-
Áprily Lajos – Karácsony-est
Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.Forrás: Szeretem a verseket
-
ÁprilyLajos
INTÉRIEUR
Ősz könnyezik az ablak üvegén.
Ketten vagyunk: a kályhatűz meg én.
Alig pislákol bennem már a dal,
de a tűz dala milyen fiatal!
Ülök s öregesen bóbiskolok –
a bükkfatűz hogy dalol és lobog!
Forrás: szeretem a verseket
-
Áprily Lajos – Dísztelenül
Nem versenyeztem s nem nyertem soha,
hagytam, hogy a díszt más futók keressék.
Síromnak is elég a föld moha.
Az én díszem a teljes dísztelenség.Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig
-
Áprily Lajos – Epigramma
Nyűgösek voltunk. Aki szeretett,
nem élt mellettünk könnyű életet.
Kövünkre is ilyen írás való:
Idege rossz volt, de a lelke jó.Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig
-
Áprily Lajos: Iduska
Emlékszik még a korhadt kerti padra
S a kútra, mely a fák tövén fakad?
Úgy emlékszem, sétáltunk ott, mikor még
Virág nyílott a lombos fák alatt.Virágos volt a vadmirtuszbokor még.
– Tövébe most lesárgult lomb zizeg –
Talán én is kissé vidámabb voltam
S kegyed se volt ily szótalan, hideg.Most néha-néha elvetődöm arra,
S míg más vidáman, gondtalan mulat,
Egy százszor visszasírt álomvilágba
Vezet a borús, őszi hangulat.Ha majd megint tavasz derül a tájra,
Tudom, kicsalja önt a vadvirág.
Ha arra jár, jusson eszébe néha
Egy összetört, elhervadt mirtuszág.Forrás: FB – Szeretem a verseket
-
Áprily Lajos: A rím
Hazája álom és titok,
szem-nem-legelte pázsitok.
Egyszer csak itt van s mint kis ér,
csilingel és kisér, kisér.
S fürtös csengő lesz: hangpatak,
amelybe új csengés szakad.
Mentát locsol, szirmot sodor
és illatos lesz, mint a bor.
És mámoros lesz, partot ont,
kurjongató, vidám bolond.
A mély felé örvénnyel ás,
hogy belenézni: kábulás.
A fényen tündökölve fut
és fényes tündérvölgybe jut.
S tó lesz, virágot úsztató,
habnyugtató és tiszta tó.
Nem ás, nem ont és nem kering –
csak ring s a lelkem benne ring.Forrás: DIA
-
Áprily Lajos: Karácsony-est
Tegnap harangszó hívogatott,
fény-zuhatagban állt az oltár,
míg lent a csendben, hó alatt
aludt a temető, a holt ár.A város hangja messze szállt,
s én ott ültem a szentmisében,
szívemre hullt a fény, a csend,
mint áldás Isten tenyerében.S most, hogy hazatértem, hallgatok,
s a gyertyák lángja rám ragyog,
s szemembe könnyet szór a fény:
kincses kezem hogy lett szegény?A régi csillag rám nevet,
de nem nevet úgy, mint régen,
s a múltból int felém egy arc,
s én sírok – halkan, szégyenlőn, mélyen.Forrás: Áprily Lajos összes versei (PIM, 1975); magyar-versek.hu
-
Áprily Lajos – Virág-ének
Virág voltam. A rét zenéjét
sugaras szélben hallgattam én.
Rámnézett egy ifjú leány, és
elvörösödtem hevesen én.Aztán jött egy fiú – sietve –,
s letépett, mint egy gondolatot.
Tűz szaladt szét az ereimbe,
mikor ajkához odatartott.Aztán a leány hajába
tűzött s elfutott nevetve.
Éreztem, hogy hervad a szirmom,
s boldog voltam – így veszni meg!Forrás: Szívzuhogás
-
Áprily Lajos: Carpe diem…
Most értelek meg, réges-régi szó.
Más így nem érthet, csak a búcsuzó,
ki kedves arcokat lát s nyugtalan,
mert tudja, hogy már nem sok napja van.Carpe diem… Jöjj, drága napsugár.
Legyen minden napom aranypohár,
aranypohárban aszubor legyen,
mely fenn termett a hervadó hegyen,
olyan bor, melynek alján nincs salak,
olyan bor, melytől pezsdül az öröm,
hogy mondhassam, ha csendes óra jön
s napomnak esti számadása vár:
öregség kincse, szép aranypohár,
ma végső cseppedig kiittalak.
