https://verskucko.com

Címke: Baka István

  • Baka István: Előadás után

    (После спектакля)

    Mint Saljapin a Don Carlos után
    Úgy lopakodtam haza tegnap este
    Bár nem dörögtek ágyúk és talán
    Célgömb se kószált tarkómat keresve

    Mégis szorongtam s úgy gyötört a bú
    Hogy én is az Escorialba vágytam
    Bár nem vagyok Fülöp s a savanyú
    Erzsébettel sem osztanám meg ágyam

    Talán szuronyt szegezve lenne jó
    Rohanni basszus-hangú ágyuszóra?
    Inkább Fülöp s az inkvizíció
    Mint Posa márki uljanovi póza

    Saljapin aznap mint atya s király
    Don Carlosszal leszámolt volna végleg
    De közbeszólt egy véresebb viszály
    Mit ő nem értett és ma más sem ért meg

    Félbeszakadt az az előadás
    Az utcák operája hangosabb volt
    Így hát ki nyerte meg ma is vitás
    Apák s fiúk között a régi harcot

    Hogy így esett ne vádold Saljapint
    Ágyúk a basszusánál öblösebbek
    Lelépett hát a színpadról s a kínt
    Azok folytatták kiktől jött az ötlet

    Hogy talpra állítsák a fejeket
    Mint Hegelt Marx eltöltve hetven évet
    Míg összeállt a Matrjoska-sereg
    Egymásba visszadugható vezérek

    Mint Saljapin a félbeszakított
    Don Carlosról mentem haza lopódzva
    Ágyú se szólt Maxim se kattogott
    Éreztem mégis üthet még az óra

    S ránk villan újra Iljics fogsora
    A jövendő-protézis Auróra

    Forrás: DIA — PIM

    október 25-én (november 7-én) este F. I. Saljapin Fülöp király szerepét énekelte egy pétervári magánszínházban, miközben megkezdődött a Téli Palota ostroma. Az előadást nem tudták befejezni; a művész az egymásra lövöldöző vörös- és fehérgárdisták elől bujkálva menekült hazáig.

  • Baka István: A Nagyszínházban

    (В Большом театре)

    Két felvonás között a páholyok
    A karzat s földszint publikuma kint
    A díszcsarnokban és a folyosók
    Cirádás útvesztőiben kering

    A nőkön prémek drága új ruhák
    Egy hideg szépség úgy hordja fehér
    Kavargó tülljét mint a hófuvást
    S beáll a sorba ő is szendvicsért

    Tolong zsibong a felhevült tömeg
    Előadásról senki sem beszél
    Vajaskenyéren sonka halszelet
    Pohárka pezsgő vermut többet ér

    Annál mi fent a színpadon ma már
    Lejátszódott és még játszódni fog
    Egykutya cári tiszt vagy komiszár
    Ha oldaladnál tűsarok kopog

    A jegyszedőnők is lazítanak
    Szigorú sorfaluk keményített
    Kötényben most felbomlik varjuhad
    Rebben föl éhség háború perek

    És bent a függöny mint kötés min át-
    Ütött a vér homálylik bíboran
    Elfedve még az új tragédiát
    Mely végkifejlete felé rohan

    A nagy finálét melyben színre lép
    S magába mint verembe hull a nép

    Forrás: DIA — PIM

  • Baka István: A tengerhez

    (К морю)

    Tenger, te szüntelen idegroham
    Önmagad kényszerzubbonyában,
    Örökké habzó száj – megláttalak,
    S mindjárt pofádba köpni vágytam.

    Te, rángógörcsök végtelenje, tenger,
    Hazámat körbe-körbe rázod –
    Te őrjíted meg sós gyűlöleteddel,
    Hogy eleméssze a világot?

    Nyál tengere, amit összefröcsögtek
    Kongresszusok küldöttei,
    Sirályok őrködnek fölötted:
    Iljics dús szemöldökei.

    Partodon állva nézem én:
    Hullám vonul hullám után dörögve,
    Mint november hetedikén
    Menetelők a dísztribünt köszöntve.

    Ó, szovjet népek tengere, belőled
    Vízcseppként párolognék el, de menten
    Határőr jön kutyával, s visszazökkent
    Álmomból, elkérve a dokumentem.

    Forrás: DIA — PIM

  • Baka István: Oroszország asszonyaihoz

    (К женщинам России)

    Asszonyok védték – a Bocskarjova-
    Osztag – a Téli Palotát,
    S Kerenszkij is, hogy futnia
    Kellett, mit rántott fel? Női ruhát.

    Harcba az álnok, durva, férfi
    Bolsevikkal ki szállt? „Das ewig
    Weibliche”! S hogy kihunyt a fénye,
    Vakon bolyongunk hetven éve.

    Lapátos, köpködő, pufajkás
    Menyecskéink volnának Éva
    Leányai? A hattyú markáns
    Szerszámát értük fogadta be Léda?

    Otromba férfizajtól és kenő-
    Olaj szagától kótyagos fehérnép,
    Ha benned olykor fölragyog a Nő,
    Letérdelünk előtte önként.

    Nem, addig nem lesz boldog újra
    Oroszhon, míg trónjára nem
    Nőt ültet (lenne bár oly kurva,
    Mint Katalin volt) a Történelem.

    Forrás: DIA — PIM

  • Baka István: Hideg teremben hölgyek és urak

    (В холодном зале дамы господа)

    Hideg teremben hölgyek és urak
    A zongorista frakkja ránctalan
    A februári utcán szél ugat
    Matróz üvölt vöröskozák rohan

    A vérszag úgy üt át a parfümön
    Ahogy kötéseken a vér maga
    De még belül vagyunk a bűvkörön
    Még szól a drága bécsi zongora

    Majd puskatussal törnek ablakot
    Szuronyra tűznek mindegy férfi nő
    De csak ha minden húr elhallgatott
    A bolsevik művészettisztelő

    Kultúrát hoznak újat persze ők
    Lesz benne Hej bunkócska és Chopin
    S lesz tornyuk is még egekre törőbb
    Mint Péter-Pálé künn a szigeten

    A zongorista frakkja fekete
    Remegve várjuk mindjárt véget ér
    Prelűd s a kor s az élet is ha le-
    Csapódik ránk a lakkozott fedél

    Forrás: DIA — PIM

  • Baka István: D. Rachmaninov zongorája

    (Фортепьяно Рахманинова)
    Kocsis Zoltánnak

    Hó és üszök hó és üszök
    A zongorád te számüzött
    Oroszhon tüllök tükrök és
    Vad vodkabűz vak szívlövés

    Hó és üszök hó és üszök
    Bóklászva billentyűk között
    Megfagy megég az ujjad és
    Elvérzik közben Puskin is

    Hó és üszök hó és üszök
    Hollócsőr váj fagyott dögöt
    Sötét a menny fehér a sík
    Mindegy fehér vagy bolsevik

    Hó és üszök hó és üszök
    Hazád örökre ellökött
    Hófútta sík a zongorád
    Kereshetsz rajta új hazát

    Hó és üszök hó és üszök
    Te zongorádba számüzött
    Honvágy emészt szeszlángú tűz
    Vad szívlökés vak vodkabűz

    Forrás: DIA — PIM

  • Baka István: Raszkolnyikov éjszakái

    (Ночи Раскольникова)

    Már elmerült az alkonyat
    A csatornák piszkos vizében,
    Pétervárt a sugárutak
    Kötéllel verik a sötétben.
    Az éjszaka, csillagait
    Vonszolva, mintha lánca volna,
    Előbotorkál, s én a csörgő
    Lombokat hallgatom szorongva.
    A hold Pugacsov koponyája,
    Repedt vigyorgás odafenn,
    A mélyben bőgés, kocsmalárma,
    Baltaként rándul meg szivem.
    Vak koldus a bérház sötétje,
    Nyújtja az udvar tenyerét,
    Fölötte csillagok kelése
    Fakad. Mert koldusarc az ég.

    Forrás: DIA — PIM

  • Baka István: Izolda levele

    Nem mehetek ma Trisztán nem lehet
    Most lázasodott be a kisfiam
    Fiunk hisz szinte biztosan tied
    Ne sírna úgy rohannék boldogan
    Holnap se jó az Marke napja rég
    Ilyenkor fürdik kölnit szór magára
    Ha e napon se hálnék véle még
    Igazolást találna gyanujára
    Holnaputánra a burgund követ
    Jelentkezett be megsúgták királya
    Küld nékem egy csodás rubinkövet
    Ügyelnem kell a diplomáciára
    Három nap múlva akkor lesz a bál
    Eljönnek mind a kornwalli urak
    Sok puccos dáma s undorodva bár
    Fogadnom kell a hódolatukat
    Nem mehetek foglalt minden napom
    De hidd el nékem is sajog sebed
    Futok hozzád amint lesz alkalom
    És akkor akkor meghalok veled

    (1993)

    Forrás: DIA — PIM

  • Baka István: Mária Magdolna

    Kétezer esztendeje várok reád, Uram.
    Hajamat ha kibontanám, immár a pokol fenekéig érne.
    Ó, jaj, ha egyszer, mint harangkötelet, megrángatja a Sátán!
    Oly kínok zendülnek meg bennem, hangom kiveri
    a holtakat a földből, az elrejtett ezüstpénz
    sírjából, mint csillagköd, szétfröccsen az Űrbe.
    Fekete szoknyás harangodat, Uram, inkább repessz meg!
    Mert megreped a Föld szíve, ha én megkondulok.
    De nem hallgatsz reám, elfordult éntőlem a Te
    orcád, mint írásos felére perdült pénzdarab;
    és vésete kibetűzhetetlen – akár a telihold
    a hajnal párájában, csak homálylik…
    Templomod küszöbén várok reád, Uram, és kétezer
    esztendőm virradatain öt sebed pírja átszivárog.

    Forrás: DIA — PIM