https://verskucko.com

Címke: Bella István

  • Bella István: Ádvent, 1948.

    Apám s anyámmal szeretnék lenni újból,
    meg nagypapával és nagymamával!
    … A három cédrus fölött fölsüt az új hold.
    Szívemben is jótékony félhomály van.

    A kis vaskályha dolgozik veszettül:
    úgy meg van tömve szénporral, majd szétdurran.
    Tűzgyíkok futkorásznak az oldalán keresztül,
    születnek s meg is halnak azon nyomban.

    A nagyanyámék ágya előtt keresztben
    álló díványon fekszem a jó melegben,
    azt figyelem, a fény az árnyakat hogy űzi.

    Csak hadiözvegy anyám alszik jégveremben,
    a nagyszobában, amit most nincs pénzünk fűteni.
    Fekszik, mint üres ágy, vagy sír eldőlt keresztje.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Vagyok

    Kell,
    hogy legyen egy szem,
    akiben
    megláthatom magam.

    Kell,
    hogy legyen egy kéz,
    akivel
    ketten vagyok magam.

    Kell,
    hogy legyen egy száj,
    akinek
    elmondhatom: vagyok.

    Kell,
    hogy legyen egy szó,
    akiért
    élek, nem én vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Elégiák

    És bebugyolált engem az isten illatos levegőbe,
    füvet teremtett, madarat, gyönge állatot, hogy játsszak,
    teremtett virágokat – tőlük tanuljam a nevetést,
    elrendelte a tüzeket, szenvedjek, szerelmesedjek.
    Mielőtt megszülettem, egyetlen anyaméh volt a világ.

    Este van, csutkalovaim kiitták a délután fényes pocsolyáit,
    s belenyargaltak a tűzbe, a sparherd kormos mezőibe,
    ez vizet forralt, piros kenyeret hozott hátán a másik,
    a harmadik csak lehajolt hozzám, tüzet evett tenyeremből, melegített.
    Fölnőttem mint megrögzött labda, elpattan tőlem a szabadság.

    Már fénylik a csönd, édesem, este van, bontsd fel az ágyat,
    a gyűrött szántókat simítsd el, rázd fel a rétet,
    igazítsd el a kemény, dagadó dombokat, és a csikorgó,
    vassodronyos éj peremén ülj le, és szólj rám:
    Ez itt a világ széle, te bolond, nézz rám, s hazatalálsz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Paralellák

    Bolyai mondá: a végtelenben találkoznak;
    de mióta a végtelen te vagy, magam is tudom,
    ha párhuzamosaimmal – a napot, a holdat –
    átkarollak,
    s ujjaimat – a világ végén valahol –
    a derekadon
    összekulcsolom

    Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

  • Bella István: Dal

    Egyszer majd elmegyek hozzád
    megmelegítem az ágyad
    mellemmel búvok melledhez
    s nem jövök el soha többé

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István – Esti ima

    Ha nem alszol velem,
    meghalok, úgy hiszem,
    le se hunyom szemem,
    elfog a félelem,
    oly csönd, oly jégverem –
    nagy csönd lesz hirtelen,
    hogy azt is hihetem,
    megállott a szívem,
    s valaki végtelen
    szem néz rám hidegen
    és rezzenéstelen,
    és csak a Nem, a Nem,
    folyik át hűvösen,
    hidegen eremen,
    a semmit nézdelem,
    nézem a semmiben,
    ahogy valamisen
    néz a valamiben
    valami semmisem,
    hát ne hagyj énvelem,
    aludj mindig velem,
    életem életű
    életem élete,
    Egyetlen Kérelem,
    ébredj mindig velem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István – Mormolgató

    Reggeltársam és estetársam,
    délelőtt- és délutántársam,
    este- és újra-reggeltársam,

    ki nélkül reggel is este lennék,
    fényes délben is est lehetnék,
    este is csak estvéledhetnék,

    reggeltársam és estetársam,
    délelőtt- és délutántársam,
    este- és újra-reggeltársam,

    ki nélkül reggel is este lennék,
    fényes délben is este lehetnék,
    este is csak estvéledhetnék,

    reggeltársam és estetársam,
    délelőtt- és délutántársam,
    este- és újra-reggeltársam.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István – És szólt a szó

    És szólt a hegy:
    – Ha alvó kő leszek,
    hogy felébredjek,
    kezedbe veszel-e?

    És szólt a Nap:
    – Ha már nappal leszek,
    hogy megvirradjak, szemed
    fölnyitod-e?

    S a csillag szólt:
    – Ha már csak fény leszek,
    szemhéjad alá, látni
    elrejtesz-e?

    És szólt a tó:
    – Ha tűz gyöngye leszek,
    egy fűszál sóhajában
    meghallasz-e?

    És szólt a szó:
    – Ha kucorgó fény leszek,
    a szájad szélén, hogy megláss,
    egyetlenegyszer kimondasz-e?!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István – Suttogások

    S ha fiú lennék? – Akkor is szeretnélek.
    – És ha te lány? – Akkor is.
    S ha mondjuk rét? – Kiscsikó, legelnélek.
    – És ha por? – Porod is.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István – Ha égek, elégek

    Bach Esz-dur szvit triójára

    Ne szólj, ne közelíts!
    Nem hó hull, tűz esik.
    Elfúlok,
    meggyúlok,
    fölgyújtnak szemeid.

    Ha szó, majd elakad,
    ha hó, majd elapad,
    elhulló,
    lehulló
    csillag a derekad.

    Oly jó, hogy újra vagy.
    Forró
    szavaidtól
    kigyullad a nap.
    Hajnal, hajnalj!
    És soha el ne hagyj!

    Ha hó volt, leesett.
    Ha szó, a közeled.
    Ha égek,
    elégek,
    éljek:
    nézzem a szemed.

    Forrás: Lélektől lélekig