Bella István: Ádvent, 1948.

Apám s anyámmal szeretnék lenni újból,
meg nagypapával és nagymamával!
… A három cédrus fölött fölsüt az új hold.
Szívemben is jótékony félhomály van.

A kis vaskályha dolgozik veszettül:
úgy meg van tömve szénporral, majd szétdurran.
Tűzgyíkok futkorásznak az oldalán keresztül,
születnek s meg is halnak azon nyomban.

A nagyanyámék ágya előtt keresztben
álló díványon fekszem a jó melegben,
azt figyelem, a fény az árnyakat hogy űzi.

Csak hadiözvegy anyám alszik jégveremben,
a nagyszobában, amit most nincs pénzünk fűteni.
Fekszik, mint üres ágy, vagy sír eldőlt keresztje.

Forrás: Lélektől lélekig