Bízni nehéz. Égnek a lámpák.
Hűs síneken döcög az éj.
Vándor repesz – szívünkhöz ér
a búcsú perce – már kiáltják.
Bízni nehéz! – Kigördül szívem,
és súlyosabban, mint a gép.
Milyen holdak és milyen ég
felé viszik a sínek innen?
Te itt maradsz – én utazom.
Ki tudja mégis, ki megy el?
S ki megy messzebbre az úton,
amelyen vissza sose lel.
Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979
Hogy értelek és hogy szeretlek!
Mit tennék Érted! – Ó, ha tudnád,
milyen ősi és időntúli
félelem űz és kötöz Hozzád!
Nem lelném mását letört mosolyodnak,
mely úgy hajladoz, fényekben úgy hervad,
hogy nincs irány számomra e Földön,
ha szemed lágy északi fénye elhagy.
Hogy szereted az embereket! És mert
nehéz szeretni őket – sírsz, zokogsz,
és félsz, hiába vigasztallak, rettegsz,
hogy végül mindet gyűlölni fogod.
Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979
