„… a boldogtalanság sohasem a nélkülözésből, hanem a nagy bőségből ered.”
Forrás: Lélektől lélekig
„… a boldogtalanság sohasem a nélkülözésből, hanem a nagy bőségből ered.”
Forrás: Lélektől lélekig
Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.
Forrás: Lélektől lélekig
Mily egyszerű az élet,
mily egyszerű a halál.
Mily rejtelmes az élet,
mily rejtelmes a halál.
Fordítom színére,
fordítom visszájára:
egyszerű… különös
értelmét nem találom,
örvényes, mint az álom,
napfényes, mint az álom.
Forrás: Lélektől lélekig
Kijönni minden kőtoronyból
megérezni az omlást
földre szorított füllel tudni
évtizedes bolyongást
mint földrengést az indiánok
szigetlakók a tájfunt
gyökér jósolja így a tűzvészt
mely a fatörzsön átfut
végigrohan a szél a parton
a szél a láthatatlan
a kapitánynak tatvitorla
bőg fenn a szélviharban
mert jel s jelzett feszülni vágyik
mint vad ha utolérték
de kijönni a kőtoronyból
csak ez lehet a mérték
Forrás: Lélektől lélekig
„Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”
Forrás: Lélektől lélekig
Ruháidat ne szaggasd meg.
A lehetetlen után ne epekedj.
Mondj le róla, s egészen a tied.
Forrás: Lélektől lélekig
„Vannak, akiket csak oldalvást lehet megközelíteni, akiknek a természete nem bírja az ellentmondást, akik olyan makrancosak, hogy az igazságtól csak jobban megbokrosodnak, akik a józan ész egyenes útja előtt valóságos csökönyösségbe esnek, s akiket így csak kerülő úton lehet a cél felé vezetni.”
Ne gondolkozz a szíveddel,
Mert úgy ezer tüske vár;
És ne szeress az eszeddel,
Mert az élet úgy sivár.
Forrás: Lélektől lélekig
Két kezem közt remegő kis fecske,
Mint egy forró, pihegő szívecske.
Nyugodjál meg, kicsi lelkes állat,
Ne félj tőlem: jaj, dehogy is bántlak.
Hogyan is, hogy kezembe kerültél?
Nyitott ajtón be csak berepültél,
Idebent is kedvedre csapongtál:
De ki hogy jutsz innen, kis bolond, már?
Mámorában szédülő fejednek
Fejjel mentél az ablaküvegnek.
Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,
Hogy lehet ott akadálynak lenni?
Hogy ott, ahol látni való szemmel
A nagy semmi: nekimegy az ember
Valaminek, ami oly nagyon van,
Hogy az ember feje belekoppan.
De ne bánjad, a fejed se törjed,
Hiszen annyin emberek is, bölcsek…!
Hiszen így is te tanítol engem,
Hogy félve is, megbújsz a kezemben.
Pedig te még, kicsi, nem is sejted,
Hogy egy perc csak, és nyílik a rejtek,
Még csak egyszer hogy megsimogatlak,
S kettős szárnnyal kinyílik az ablak.
Így ni fecském, megcsókollak szépen,
Azután menj az Isten nevében.
Kinyílik a szabad ég feletted:
Szálljon akit szállni teremtettek.
Forrás: Lélektől lélekig
„Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon…
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen…
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el.”
Forrás: Lélektől lélekig