„Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni…
Valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatásos képeslap, mely – vörös és arany színekben – a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdőben.
Ilyenek vagyunk.”
Márai Sándor
A 80 éves Vas Istvánnak
Kevés ami tudható,
és kevés ami remélhető,
elfonnyadhat a virágzó,
fiatal cserje is,
lángot vethet,
szikrázva föltámadhat
a holtnak hitt rózsatő
Ki vagyok én? kérdezi
nyiladozó értelmével a gyermek,
ám egyértelmű válaszra nem lel,
megvénülve se láthat
csak imbolygó mécsvilágot,
beomló falak közt parázsló,
reszketve kihamvadó csillagot
A bőven ömlő források kiapadnak,
a dúsan megrakott magtárakból
a gabonát – csontról a húst -,
csipegetik láthatatlan csőrök,
föl-fölbukkan már a váz is,
a veszendő, pőre szerkezet
Bolond volna mégis, aki most hátrálna,
aki föladná kivívott magaslatát,
e kopár fennsík az ég elérhető,
legalsó lépcseje, a semmi várfoka,
onnan belátható a világ kicsinyes,
céltalan és önző torzsalkodása,
onnan már megbocsátható tévedése
Forrás: Lélektől lélekig
„Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.”
Khalil Gibran
Forrás: Lélektől lélekig
Rossz szememről egy nagy könyvben
Míg megkérdem a tudást:
Jó tanácsot nem lelek, de
Kapok új szemgyulladást.
Most tanács is, tanulság is
Ebből könnyen vonható:
Tűrj pihenve; a természet
A legjobb útmutató.
1881
Forrás: Vers mindenkinek
Óh okos! óh nyomorogj; dolgodhoz fontos okon fogj,
Jót gondolj; jót szólj; sok gonoszoktól oszolj.
Így kiki, mint hív szív, mint tisztit is írni kinyílt mív,
Dícsír, s így víg hír nyílni, virítni kiír.
Értelmesben
Te, aki okos vagy, ámbármint nyomorogj,
De illő, munkádhoz hogy mindég bölcsen fogj.
Soha ne zúgolódj, se gonoszt ne gondolj,
Gonoszt ne szólj; sőt még színétől is oszolj.
Minden hív szív így fog téged megdícsírni,
S eltörölhetetlen betűkkel kiírni.
Forrás: Vers mindenkinek
Fehér az ős-szín.
Talán nem is szín,
A költő szerint csak „világos csend”.
Fehéren, tisztán
Buzog a véghetetlen térből
A csillagzatok vándorfénye,
Míg fennakad egy hitvány üvegen.
Akkor megbomlik, megzavarodik,
Ős-tisztaságát homály futja be,
Egysége szertehull.
S a megzavart fény bomló káoszából
Lángrakapnak a születő színek:
Égő-piros, halványzöld, méregsárga,
Irigység, bosszú, remény, szerelem,
Ezernyi vágy.
Szeretnék gyermek lenni újra,
Isten báránya, ártatlan-fehér,
Bontatlan-egy.
És szól a hindu bölcs:
A munka könnyű:
Vedd el a nap elől az üveget.
Forrás: Lélektől lélekig
Ne légy gyámoltalanul jó,
hanem okos, bátor, nyugodt.
Az élet eltapossa a gyöngét,
akár jó, akár rossz.
Légy jó: mert a jóság a legjobb
üzlet: a jóság mindig győz:
de légy erős.
Az erős ember, az erős lélek is
tönkremegy, ha gonosz:
de ha az erős jó:
akkor az övé az élet koronája.
Móricz Zsigmond
Forrás: Lélektől lélekig
„Minden, ami igazán számít – a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke –, az elmén túli birodalomból származik.”
Eckhart Tolle
Forrás: Lélektől lélekig
A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.
Tatiosz
Forrás: Lélektől lélekig
„A fájdalom nem más, mint az értelmünket elzáró burok feltörése. Éppúgy, ahogy fel kell törni a gyümölcs csonthéját, ha hozzá akarunk jutni a maghoz. Meg kell hát ismerned a fájdalmat.”
Részlet A próféta című művéből
Forrás: Lélektől lélekig
