„Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon…
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen…
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon…
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen…
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Minden fölösleges szóval el kell számolnunk egyszer. A kimondottakkal mások előtt, az elhallgatott szavakkal önmagunk előtt.”
Taitosz
Forrás: Lélektől lélekig
„Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.”
Franz Werfel
Forrás: Lélektől lélekig
A teljesség felé
Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért, hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég.
A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.
A szabály semmit sem ér, ha elhatározásszerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik, és finoman, hajlékonyan támogat.
Forrás: Lélektől lélekig
Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat – az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk.
A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez nőt, a nőhöz férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen.
Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.
(Részletek Tatiosz A szeretet kézikönyve című művéből.)
Forrás: Lélektől lélekig
„Akik semmit nem tesznek, azok mindig elsők a kritizálásban.”
„Egy bezárt kéz könnyen görcsbe merevedik.”
„Az utánzás a legőszintébb dicséret.”
„Sohasem áll más idő rendelkezésünkre, mint a jelen idő.”
„Soha nem lehet oly finoman írni, mint amikor a szív vezeti a tollat.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Sokan csak azért beszélnek, mert azt hiszik, a hanggal könnyebb bánni, mint a csenddel.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élik le az életüket úgy, hogy csak az élet eszközeit keresik. Vedd szemügyre az egyént, és vizsgáld meg az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben? – kérdezed. Végtelen sok. Hiszen nem él, aki így él – csak élni készülődik. Mindent elmulaszt. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen: az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?”
Forrás: Lélektől lélekig
Nyugalmas, tiszta szemmel nézni mindig
A háborgó és mulandó világot,
Az örök törvényt betartani sírig,
Spinóza, ez volt a te hivatásod.
Boldog bölcs, kinek állandó szerelme
A gondolat, kiben ott él az Isten,
Téged nem rendített jó, bal szerencse,
Te tudtad, hogy a vándorutad itt lenn
Örök körökbe tart és mint a gyémánt
A porban, egyszer fölragyog a lélek
És kiszabadul majd a gondolat.
Boldog bölcs, eltűnődve nézek én rád,
Ki úgy díszítéd föl magányodat,
Hogy gazdagabb volt, mint ott künn az élet.
Forrás: Lélektől lélekig