https://verskucko.com

Címke: bölcsesség

  • Lao-ce – Az út és az erény könyve (67. rész)

    Nagy az én utam, tudja egész világ,
    s nem apad soha:
    mert végtelen,
    azért nem apad soha.
    Hogyha fogyna,
    az időben már elfogyott volna.

    Három kincsemhez ragaszkodom:
    első a szeretet,
    második a mérték,
    harmadik a tartózkodás.

    Szeretek, ezért bátor vagyok,
    mérték által hatalmas vagyok,
    visszavonulok, hát vezető vagyok.

    Manapság
    szeretet nélkül merészkednek,
    mérték nélkül vezérkednek,
    tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
    ezért elpusztulnak.

    Aki tapintattal vezet hadat,
    győzelmet arat;
    a szeretettel védekező legyőzhetetlen.
    A természet fegyverezi
    s a szeretet védelmezi.

    Weöres Sándor fordítása

    Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig

  • Ana Blandiana: Jó volna

    (Farkas Árpád fordítása)

    Jó volna öregen születni,
    Érkezni bölcsen a világba,
    Hogy sorsunk szálait kibontsuk,
    Hogy az első keresztútnál megleljük a helyes irányt,
    S bolyongás-vágyunk lenne minden felelőtlenségünk.
    Aztán egyre fiatalabbak lennénk, egyre fiatalabbak,
    Éretten és erősen érkeznénk az alkotás kapujába,
    S mind tovább… Kamaszokként esvén szerelembe,
    Gyermekké válnánk, mire fiaink születnek,
    Ők mindenképp idősebbek lennének nálunk,
    Beszélni tanítanának, álomba ringatnának,
    És mi zsugorodnánk egyre, mind-mind kisebbre,
    Mint a szőlőszem, mint a borsó, mint a búzaszem…

    Forrás: Index Fórum – Lélektől lélekig


  • Ha semmi sem megy úgy, ahogy szeretnéd,feküdj le olvasni.

    Kattints a címre a teljes vershez!

  • Baróti Szabó Dávid: Az újíttóról

    Felforgatsz mindent. Jól szóllt a biblia: semmi
    Állandó nincsen, mondhatod, a nap alatt.
    1786.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Benedek Elek: Újesztendei ének

    Adjon Isten, ami nincsen
    Az új esztendőben!
    Így énekelt Arany János
    Rég elmúlt időben.
    Adjon Isten, ami nincsen
    Én sem kérek másat,
    Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
    Semmi magyarázat.

    Minden ember maga tudja,
    Mi néki hiányos,
    Azért kérte azt, mi nincsen
    A jó Arany János.
    Ami megvan, bolond kéri,
    Meg a telhetetlen,
    Kérjük hát csak, ami nincsen
    Egyezzünk meg ebben.

    Kevés a van, sok a nincsen
    Ma is, miként régen,
    De a sok közt, hogy egy nincsen
    Rettentő nagy szégyen.
    Nincs szeretet a szívekben:
    Ez a legfőbb nincsen,
    Szeretetet a szívünkbe:
    Ezt adjon az Isten!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Johann Wolfgang von Goethe

    „Az embernek minden nap hallgatnia kellene egy kis zenét,
    olvasnia egy kis költészetet,
    és néznie egy csodás képet,
    hogy a világi gondokat kitörölje az elméjéből,
    és észrevegye a szépet,
    amit Isten ültetett az ember lelkébe.”

    Forrás: Goethe – válogatott gondolatok

  • Fodor Ákos: Impromtu hommage a Kavafisz

    Hedvignek

    Tegnapi terveidet töröld.
    A legszebbeket is. Azokat először.
    – Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád,
    s onnan ide törmelékek halmát miért cipelnéd?
    Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem? sosem.
    Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
    a leáldozott, gyönyörű nap után. Állhass tisztán
    a kelő elébe.

    Forrás: —

    !

  • Juhász Gyula: Sírvers

    Itt nyugszom én könyvek között
    álomtalan és csóktalan.
    Menj, vándor, csókolj és ölelj,
    magát kínálja az erény,
    bolond, ki ideált keres,
    ilyen bolond lehettem én.

    Forrás: —

  • Juhász Gyula: Prológus

    A szegedi színház Újházi estéjére

    Már itt az este. Szürkül az azúr ég
    S a felhő rajta gondok fellege,
    Színes kulisszák fénye elfakult rég,
    Gyönyör, dicsőség tűnt téli rege.

    A koszorúk hervadnak a sarokban
    S a taps zenéje elzengett tova.
    A siker napja rég leáldozóban,
    Ó az a nap, nem kél fel már soha!

    Ti emberek, kik a szép, bölcs hazugság
    Igéiben kerestek most vigaszt,
    Megérzitek-e Crampton mélabúját,
    E szelíd bút, e mélyet és igazt?

    Egy gazdag lélek kincsét adta néktek,
    Úgy tékozolta, mint dús nábobok,
    Hogy szebb és vígabb lenne itt az élet,
    Mindig adott és most – fáradt, kopott!

    Görög derűt sugárzott ő mosolygón
    E magyar tájra, mely bús szürkeség,
    Azóta több szín volt e balga bolygón,
    De jött a gyászos sors és szólt: Elég!

    Constantin abbé többé nem vigasztal
    És Crampton mester többé nem dalol,
    Üres a ládafia és az asztal,
    Az öröm elfolyt, mint a vér s a bor!

    Jó emberek, ma a rivalda fénye
    Mind néki gyúl, hogy estje szebb legyen,
    S ne hunyjon el vak éjbe lelke mécse,
    S ne lenne alkonya reménytelen.

    Hadd lássa meg, hogy nem halt meg a Szépség
    És él a jóság és lesz még öröm.
    Constantin abbé boldog bölcsességét
    Nem mossa el se könny, se vérözön…

    Forrás: MEK

    Juhász Gyula, színház, Újházi Ede, művészet, elm

  • Juhász Gyula: Új anakreoni dal

    Világok háborúján,
    Holott halál az élet,
    Enyészet évadán és
    Özön gyász századában
    Én, bús Vitéz utóda,
    Szegény, szomorú költő,
    Hadd valljam balga hittel
    És boldog áhítattal
    Az élet vallomását,
    Hogy nagy dolog a harc, de
    Legszebb virág a béke.

    Szelíden és nyugodtan
    Jó könyveket lapozni,
    Szép képeket csodálni,
    Új éneket dudolni,
    Tűnt éveket idézni,
    Mélázni a mezőben
    S gondolni holmi szépet
    S a bennünk fájva fájó
    Ember tragédiáját
    Feledni pillanatra
    S csak élni, élni. Ámen.

    Forrás: MEK