https://verskucko.com

Címke: boldogság

  • Csoóri Sándor: Homlokod homályából

    Kiszolgáltatsz a boldogságnak,
    s már nem is tiltakozhatok.
    Elmentél s nyomodban esi kezdett a hó,
    hogy itt maradjon belőled valami.

    És fújni kezdett a szél is a te kedvességed közeléből
    attól piros a képem:
    járok azóta hömpölygő huzatban,
    utcákat fölsebző zenében.

    S elképzelem közben a tavaszt, az aranyat párolgó völgyeket
    ahol velem szerettél volna járni-
    A hajad, a hajad fészket kereső fecske,
    a Napba akar szállni.

    Elképzelem a szerelmet is, de csalódom:
    jobban szeretsz te, jobban:
    Kitalálod nekem a nevetést, mielőtt elzuhannék
    hazátlan pillanatokban.

    A folyó zöld, az ég homályban van, a szőlővessző meg a földben.
    Egyszerre látom őket mégis, ha rád gondolok.
    A nyár ideszalad, a tavasz itt topog
    S homlokod homályából csapkod felém egy lepke.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Kedvesem,

    Bizony a szirmok összeborulnak este.
    Nem akartalak megcsókolni se,
    Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
    Mint kisgyerek az édesanyját.
    A vackorfa a beojtott ággal összenő,
    Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
    Én kedvesem,
    És szebb is vagyok, miként az éjszaka
    A számlálhatatlan csillagoktól.

    Meleg vagy: esőt hozó tavaszi szél,
    Mely fogócskára tanítja a gyerekeket
    És fölkelti a sáros füveket.
    Régóta várt mellem bozontos rengetegje,
    Hol éhesen, meg félfagyottan
    Indulatok aggancsos csapata öklelődött
    És most, íme, Békén legelgeti liliomszavaidat
    Meg a violákat.

    Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd,
    Én kedvesem.

    Még sötét van,
    Leheletünk se látszik,
    De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok,
    Odaki hajnalodik
    S én még mindig csókokat beszélek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Maurice Maeterlinck: Idézetek

    “A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni. A Kék Madár mindig velünk
    van, ha szeretjük egymást és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is.
    De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét.
    Mert a Kék Madár maga a boldogság, és kalitkája az emberi szív. “

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lucian Blaga: Idézet

    „Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki magad elé bármilyen célt,
    csak egyet ne: a boldogságot.”

    Forrás: Lucian Blaga

  • Orson Welles: Idézet

    „Nem teheted maradéktalanul boldoggá azt, akit szeretsz,
    akár ha minden kívánságát teljesíted is,
    ha magad nem vagy boldog.”

    Forrás: Orson Welles

  • Kosztolányi Dezső: Lányi Hedvighez

    Budapest, 1909. augusztus 11.

    Levél kislánykának

    Először is cím:

    Mégpedig így: Szeretlek. Mostan ismét úgy szeretlek, mint egy gyereket. Szeretnék mindent neked adni. Csokoládécukrokba fullasztani és fantasztikus, sárga selymeket aggatni a nyakadba. A sárga selyemruhát pedig lecsókolni, ronggyá csókolni a te szent, ezerszer szent testedről. Én meg koldusruhában járnék. Meglesném, mikor alszol el. A szemöldököd rebbenéséről tudnám meg, inni akarsz-e vagy enni? Vagy csókot akarsz-e? Egész olyan vagy, mint egy kislány. Selypítesz és kissé – gyengéden – kancsítasz. Játszol – azt mondod –, pedig nem játszol, csak élsz, az életedet éled. Gyönyörű vagy. Mind a ketten játszunk, bolondozunk, s egyszerre riadtan vesszük észre, hogy az ölünkbe hullt a boldogság. Hedda.

    Aztán komolyabb hangnem; mondjuk: g-moll:

    A vonat a legszebb napjaimtól ragadott el. Hat-hét nap: tenisz, futás, este a parkban és egyedüllét veled. Olyan szép volt ez, hogy mikor éltem, akkor is tudtam, hogy emlék lesz. Talán emlék volt akkor is. Ezután bizonyára ránk törnek az emberek. Ennyit már nem bírnak el. Hogy két ember ily buta örömmel örüljön egymásnak, s hogy egy fiú istennőt lásson egy felsőbb iskolai lányban és a lány istent egy újságíróban. Én vagyok-e az? Érzem, hogy én vagyok, és hangosan felkiáltok az én nagy terhes boldogságomtól.

    A legkomolyabb hangnem; komor basszusokkal:

    Szép, szép, áldott kedvesem. Félek attól, ami otthon történik. Írj rögtön. Mi lett veled? Hogy intézték el a mi kis ügyünket? Ha bántanak, elmegyek érted. Neked nem szabad szenvedned. Egy kellemetlen percednek sem szabad lennie. Én most csak attól tartok, hogy rájönnek az Árpi dolgára, s akkor mindkettőnk ügye komikus lesz. Kérd tehát Árpit, hogy a lehetőségig diszkréten és tapintatosan viselkedjék. Inkább veled foglalkozzék mások előtt. Charlotte-nak add át kézcsókomat.

    Befejezem. Én nem vagyok szomorú. A szabadkai séjour oly gyönyörű volt, hogy a kettőnk boldogságából még mára is maradt, még a magányom is sugaras és aranyos tőled. Te csodatevő! Te érthetetlen! Te szép, szép, szép…

    Csókollak:

    Desiré

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vitéz Ferenc: Boldogság és annak madara

    Nem biztos, hogy kék
    Nem biztos, hogy madár.
    Nem biztos, hogy boldogság.
    De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,
    és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése
    is képes megteremteni ezt a
    -csupán pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.
    A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
    “az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni”
    A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
    Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
    A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
    az emberi akarat s az ezt tápláló hit
    feladása maga a halál,
    mert süketté lesz az ember.
    Nem hallhatja meg a madár énekét.
    Mert a madarat nem kívül kell keresni,
    repülni nem lehet az égben,
    dalt hallani,
    megérezni
    a boldogság ritmusát nem lehet
    -csak legbelül igazán.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bertók László: Boldogság-dal

    Eljön a napja, meglásd,
    tán észre sem veszed,
    csak sokkal szebben süt rád,
    csak mindenki szeret.

    Nem tudod, mitől van,
    egyszer csak énekelsz,
    s nevetsz, mert a dallam
    arról szól, hogy szeretsz.

    Sétafikálsz az utcán,
    s mindig jön egy barát,
    és ha a kedved fogytán,
    ő énekel tovább.

    Szomorú vagy, magad vagy,
    úgy érzed, ég a ház,
    egyszer csak kopogtatnak,
    s ott áll, akire vársz.

    A boldogság egy hajszál,
    egy szó, egy mozdulat,
    csak mozdulj meg, csak szólj már,
    csak el ne hagyd magad.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Maurice Maeterlinck: Idézet

    „A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni. A Kék Madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is.
    De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét.
    Mert a Kék Madár maga a boldogság, és kalitkája az emberi szív.”

    Forrás: Maurice Maeterlinck – A kék madár

  • Leleszi Balázs Károly: A pásztorbot tekervényei I–III

    I

    Mert a szerelem olyan, mint a megduzzadt hegyi patak.
    Sietve lefelé iramlik, őrálló sziklának ütközik, kortalan
    erői hiányt vagy láthatatlan szépségeket szimatolva
    új medreket vájnak, mígnem lecsendesedve,

    pajtaillatú mezőket s pásztorszellős legelőket fedez fel.
    Fejemet a jégbordás földre szorítom, hallom, hogy jössz,
    azt mondják, néhány perce távoztál el. Ma este
    fürkészve jár körbe a fogyó Hold. A téli táj mögött

    egy másik táj. Szerelemről már nem is beszélünk,
    bár verseimbe visszatérsz. Mikor már úgy gondolod,
    hogy távol vagyok, én mindig ott leszek melletted,
    tűzbe-merülten, melyet testembe szívtam egészen.

    Összegyűjtöm parázs elemeit – egy eljövendő időnek.

    II

    Ahhoz, hogy megtaláld a pásztortűz békességét, nem kell-e
    előtte eltévedned és megismerned a félelmet? És ahhoz,
    hogy boldog légy, nem kell-e előtte szenvedned, elmerülnöd
    a véraláfutásos éjben, a sakálvonításban? A boldogság

    sohasem a boldogság üldözése ordas szőrű vadlovakon.
    A boldogság adományként adatik meg a harc, a nyomorúság,
    a kitartás után. Erre meg így szóltál, miközben a liget
    levélszőnyegén mókusok tettek fogadalmi esküt: az a dolog

    nem hiányzik, ami nem történt meg, amit az ember még nem
    tapasztalt meg. Ennyi volt hát, gondoltam. Az elképzelt képek
    elmosódtak bennünk, bár értjük, hogy az ásványi nedvek
    a magok burkait támadják, eggyé válunk a beszélő másikkal,

    és mégis oly nehezen hajlunk a jövő virágzati ernyője alá.

    III

    És így szóltam: magányos pásztor, fújjad, fújjad csak
    fűzfafurulyádat! Emlékeid tarisznyádban, vándorsólymod
    válladon, indulj el az olthatatlan csapások iramán,
    nézd, a malomkövek kisajtolták immár a titkok olaját.

    Nyugtalan szív, az idő előrehaladt, kövesd a pillangók
    útját az aranybarázdákban, és tilinkózzál, pásztor,
    mert már megértetted, hogy a megérkezés akadályokon
    és erőfeszítéseken át érhető el, olyan ez, mint a költők

    harca a himnusszal, s keresd meg azt az ismeretlen
    angyalt, akiről már évek óta sejted, hogy a közeledben él,
    a szívedben, a karámodban, a pusztádon, ezt az angyalt
    meg kell találnod, mert ő az, aki boldog emberré tehet

    téged, amikor a görbe utakat kiegyenesíti a szívedben.

    Forrás: Lélektől lélekig