https://verskucko.com

Címke: boldogság

  • Rákos Sándor: Válasz nélkül

    Ismerek mindent, amit az öt érzék
    a világból gyönyörül közvetít.
    A látás rangos élményét ezerkép,
    a hallás borzongó örömeit,

    a bódult szaglást, a kéjes tapintást,
    az ízlelés hallatlan mámorát,
    az érzékek zenéjét, a szerelmet
    (gyerekszájjal megkóstoltam borát!),

    mindezt ismerem évről évre jobban,
    barátaim, csak egyet nem tudok:
    boldogságot, amely nem percre lobban,
    mely nem káprázat, ideg-állapot,

    hanem a lélek osztatlan derűje
    s örökké él, már túl az anyagon –
    van-e térképe, van-e iránytűje,
    hozzá vezetni van-e hatalom?

    Az érzékek bilincsét már levetné
    nagyobb kalandra szomjas szellemem:
    de a húson túl találok-e bármit,
    s ha nem – mi lesz velem?

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Szécsi Margit: Ahol a töltés tündököl

    Ahol a töltés tündököl kis, gyűrüs fehérkéivel,
    a nagy fényességben szemetvakító virágaival,
    kutyaszemű kamilláival ahol a töltés kanyarog,
    a hőségben fehérizzású köveivel, síneivel,
    ott kószáltam fiatalon, ledöntve a biciklimet.

    Bejártam birodalmamat, derékig az ezüst gazokban,
    zsályák lilultak, olajos talpfa alól kavicsot szedtem,
    zoknimra zöld bogáncs tapadt, sok kis gömbölyű tüskésdisznó,
    hajamba raktam, s elgondoltam, milyen eszkimó lehetek.

    Aztán rájöttem, hogy: vagyok, kezem-lábom döbbenve néztem,
    hogy mozdulnak ha akarom, s hogy ők egyedül az enyémek.
    Soká álltam a síneken, kőfehéren a boldogságtól,
    boldogan és közönyösen. S a világ elfogadott engem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: Boldogság

    Sok éve kísért már a Földön
    a boldogság szelleme.
    Sok évet elvett tőle
    a rettegés hercege.
    Katonák tapossák
    gyenge testét,
    minden titkos
    gondolatát kilesték.
    Vágyait kacagva nevették,
    tiszta lelkét semmibe vették.
    Várjatok!
    Hisz hosszú még az út
    a boldogságig.
    De a vágy talán elég lesz,
    ha el nem vásik, odáig.
    Gyengült testünk még
    kaphat erőre.
    Lehajtott fejek még
    nézhetnek előre.
    Ökölbe rándult kezek
    még simogathatnak.
    Könnyes szemek még
    mosolyoghatnak.
    Ez a bolygó itt
    a lábunk alatt.
    Ma még csak egy
    boldog pillanat.
    S ha majd a pillanatok
    percekké lesznek,
    akkor jut boldogság
    a szíveknek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heltai Jenő: Menjünk a paphoz…

    Elég soká szerettük egymást,
    Elég soká gyötört a láng,
    Az irigyek s a jó barátok
    Ujjal mutatnak már reánk,
    Elég soká epedtem érted,
    Szálljon szivedbe irgalom,
    Hallgasd meg esdő unszolásom:
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Ki ezt a verset írja hozzád,
    Míg két szemében könny fakad,
    Igaz, csak egy szegény poéta,
    De hát te sem vagy gazdagabb,
    Padlás-szobám nagyon szegényes,
    De nálad sincs külön szalon…
    Tűzd ezt a rózsát szöghajadba,
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Valószinű, hogy éhezünk majd,
    S ha jő a tél, nem lesz tüzünk,
    De akkor csókjainkból élünk
    S ha fagyni fog, ölelkezünk.
    Amig telik cérnára, tűre
    És tinta lesz az asztalon –
    Nem csüggedünk a küzdelemben.
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Ha háztetőnkre száll a gólya
    És kis fiucskát hoz nekünk,
    Nem, nem cserélünk tíz királlyal
    És minden Krőzust megvetünk.
    Szivemből ekkor fog fakadni
    Legszebb, legédesebb dalom, –
    Vedd föl fehér muszlin-ruhádat,
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Ha életünk már télbe hajlik
    S homályba vont az alkonyat,
    Ifjan marad mindig szerelmünk,
    Bár ifjuságunk elfonnyadt.
    Együtt fogunk pihenni ott is,
    Hol ránk borul a sírhalom,
    Fond gömbölyű karod karomba,
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó T. Anna: Akkor

    Van perc, amiért mindent odaadnál.

    Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
    Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
    égre tárt csőrrel zengett a rigó.

    Az első csók. Két forró tenyered.
    Ahogy belülről megismertelek.
    Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:

    szeretni jó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Charles Baudelaire: Himnusz

    Aki legdrágább, aki legszebb,
    aki fény bennem, ragyogó,
    az örök bálványnak, a szentnek:
    üdvözlet, örökkévaló!

    Úgy árad szét az életemben,
    mint sóval átjárt levegő,
    ő az öröklét vágya bennem,
    kiolthatatlan szomjam ő.

    Örökfriss illatpárna, melytől
    édes lesz egy drága szoba,
    titkos tömjénkehely, amelyből
    fűszer száll egész éjszaka:

    hogy fejezzelek ki szavakban,
    romolhatatlan szerelem,
    öröklétemben láthatatlan
    pihenő gazdag ámbra-szem?!

    Aki legdrágább, aki legszebb,
    aki fény bennem, ragyogó,
    az örök bálványnak, a szentnek:
    üdvözlet, örökkévaló!

    Szabó Lőrinc fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Antoine de Saint-Exupéry: Idézet

    „Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Julius Grosse: Titkos boldogság

    Mesélik, hogy sűrű erdőbe ért
    egy vándor, hol csengetyű csalogatta,
    csodás virágból font színes füzért,
    és ékül barna fürtjeire rakta.
    Hogy a világba búsan visszatért,
    bámulta a nép, mélyen megriadva:
    sok száz évet ment az idő előre,
    s nem ismertek a koszorús fejűre.

    Nekem te vagy az a csodavirág,
    s fogva vagyok álom bűvöletében,
    mi a szokás ma, nem tudom tehát,
    mintha száz év múlt volna el eképpen.
    Jövevény lettem, mivel a világ,
    a kishitű, borzong vénség szelében.
    Csak én vagyok ifjú és ismeretlen,
    üdvöm virágdíszében, elfeledten.

    Most hát ezért térek örökre meg
    hozzád s meseüdvömhöz a vadonban.
    Feledjenek! Számomra itt ered
    a lét vize s ír minden sebre nyomban.
    Fölöttem nedves sugarú szemed,
    egy halk szó, mit szádról csókkal leloptam –
    Így múljanak fölöttem ezredévek,
    s a visszautat sose leljem én meg!

    Kálnoky László fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: Ha boldog vagy

    ha boldog vagy
    játék az élet
    játék a fájdalom
    játszva bolyongunk
    élet-utakon
    ami fontos
    csupán az öröm
    ha boldog vagy
    megköszönöm

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Garai Gábor: Fölötted egy csillag

    Mert nem egyszerre járja át
    a boldogság a testet:
    előbb csak a tekinteted
    száll a tárgyakra vissza,
    s derengő emlékeidet
    kezded megint szeretni.

    Aztán a puszta levegőt
    zamatosabbnak érzed,
    s hosszan, türelmesen figyelsz
    mások nehéz szavára;
    utóbb, ha egymagad vagy is,
    nemcsak magadra gondolsz,
    s rövidülnek bár napjaid –
    a jövővel beszélgetsz.

    S lassan otthon érzed magad
    szerveid vadonában,
    felejted beteg csontjaid –
    életed végtelenség.
    Megállsz a földön, rengeted –
    nem fordul ki alólad;
    és egy jószóra fölrepülsz
    a villogó egekbe.

    Pedig nem történt semmi más,
    csak a rend helyrezökkent:
    kerengtél árván, céltalan
    a gomolygó sötétben,

    s fölötted egy csillag kigyúlt –
    nyíló arany pupilla –,
    beragyogta a létezés
    megtestesült csodáit;

    lombokból lugast kerített
    a füstös városoknak,
    kicsalt egy röppenő mosolyt
    a csüggedt emberekből;

    elhívta tévelygő szíved
    az úttalan utakról,
    testvéreire mutatott
    a vad testvértelennek;

    s mert másban lelsz magadra csak
    – értette ő a titkod –,
    most benned él, s te benne élsz,
    egybe-szőtt csillag-ábra;

    s tudod, már többé nem hagy el
    tündöklő tisztasága.

    Forrás: Szeretem a verseket