https://verskucko.com

Címke: csend

  • Nagy Zoltán: A kedveshez

    Emeld szived a csillagok fölé:
    Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
    Emlékeknek száll hattyufellege
    És énekel a csendnek csalogánya.

    Létünk csak szikra két sötét között,
    Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
    A mindenség fényénél felragyog,
    Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.

    Szivünk legyen friss harmatos csokor,
    Pipacshoz kössünk kék katángot társul
    S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
    Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.

    Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
    Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
    Az életem egy futó gondolat
    Mig szépséged átvillan a világon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: MOZDULATLANSÁG

    A levegő most megmeredt,
    mint a kocsonya vagy a jég.
    Ha kézzel ráznám meg a fát,
    se moccantaná levelét.

    Hangok, miket a villamos
    ver vagy a döcögő kocsik
    vagy játszó gyermekek hada,
    mely százrétűn kiáltozik:

    úsznak a csönd-víz tetején,
    s bukkannak, buknak, mint a nagy
    tavak tetején zuhogó
    napban a jókedvű halak.

    A levegő most megmeredt;
    nem lélegzik a föld, az ég.
    Úgy megmeredt a levegő,
    mint a kocsonya vagy a jég.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: AXIÓMA

    Nem az a titok,
    amiről „nem beszélünk”.
    A titok: s z ó t l a n.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Majd elnézem

    Majd elnézem ahogy a víz csorog,
    a tétova és gyöngéd utakat,
    a fájdalom és véletlen közös
    betűvetését, hosszú-hosszú rajzait –
    halott köveken, élő arcokon –

    elnézem őket, mielőtt
    a feledést kiérdemelném.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Mielőtt

    A jövőről nem sokat tudok,
    de a végítéletet magam előtt látom.
    Az a nap, az az óra
    mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.

    A sokaságban senki se keresi egymást.
    Az Atya, mint egy szálkát
    visszaveszi a keresztet,
    s az angyalok, a mennyek állatai
    fölütik a világ utolsó lapját.
    Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
    nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
    tülekedésben
    sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
    mielőtt asztalhoz ülnénk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Weimari emlékkönyv-lap

    Az élet úgyis mondja önmagát;
    rohan a rohanás, árkon-bokron át.
    – Ám, ha a Világ szólalhat meg benned:
    állj meg. Hajts fejet. Hangjának adj nyelvet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Erdélyi Gábor: Éjjel

    Csak aludj
    Én itt vagyok Veled!
    őrzöm álmod, megfogom kezed
    míg Te megszövöd sorsomat.

    Nyugodt vagy…
    csak a takaró ölel át
    befonva tested vonalát
    lélegzeted könnyű fuvallat a gyenge fényben –

    Már nem félek.
    Kimondhatatlan szavakkal kereslek
    reggelente smaragd tükörbe nézek
    (mikor kinyitod szemed!)

    Tökéletes vagy!
    Mint régen látott tiszta álmaim
    rádfeszülnek forró vágyaim
    szivárvány tündérei.

    Még nem fekszem melléd…
    nézlek megnyugodva.
    Vágyakozom a tiszta mozdulatra
    – alszol és átölel kezed! –

    Csak aludj!
    Én itt vagyok Veled….
    félem álmaid és keresem kezed
    csak szeretlek Gyönyörűm.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lucian Blaga: Cseppkő (Stalactita)

    Hallgatás a lelkem –
    moccanatlan állva, békén,
    mint aszkéta-szikla,
    úgy tűnik nekem,
    hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
    s az ég maga a barlangboltozat.

    Csipp,
    csepp,
    csöpp – békesség
    és fények csöppje hull rám
    szüntelen az égből,
    és bennem megkövül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tornay András: Feküdj mellém

    Feküdj mellém, mintha beteg lennék
    Ápolj csak azzal, hogy itt vagy
    Fejtsük meg a sötétséget
    Hangtalanul nézzük a semmit
    Simogasd meg verejtékes homlokom
    Raboljuk ki a csendet
    Ne szólj – így nagyobb a zsákmány
    Ma megérintjük a csillagokat
    Érdes bőrünk visítva karcol:
    segélykiáltás, lavinakönyörgés

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákóczi Karola: CSENDBEN REMÉLNI

    Néha jó csendben maradni,
    Semmit nem mondani,
    Meg sem szólalni,
    Órákig hallgatni.

    Néha jó csendben maradni,
    Emlékeket betakarni,
    Fájni, kívánni, vágyni,
    Egy helyben, mozdulatlan várni.

    Néha jó csendben maradni,
    Senkit, semmit hallani,
    Túlélni, élni, remélni
    Egyedül félni, s örökké remélni.