https://verskucko.com

Címke: csend

  • Lator László: Nyugalmas éjszaka

    Lomha bivalyok szeméből előballag az éjszaka,
    a föld ezüst folyókat fon fekete hajába,
    bolyhos lepkék pihennek homlokunkon,
    tele jázminok alatt szunnyadunk.

    Barna kenyeret ettem az este
    és parázson sült halat.
    Békesség néktek.

    Mozdulatlanul hömpölyög a nagy folyó,
    a fák meghajolnak egy kicsit a csillagok súlya alatt,
    a tücsökzene átlátszó oszlopokat rak az ég alá.

    Halkan evezz, ne verd fel az alvó vadkacsákat,
    emlékezz barna kenyerünkre.

    Elpihenünk mi is a fáradt madarakkal,
    nyugalmas lugast fontam menedékül,
    meghallgattam az éj hangtalan csobogását,
    a pelyhek súlytalan lebegését,
    a nehéz köveket,
    s megtaláltam az utat is.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Szeretnék

    Szeretnék:
    kimenni messze, a víz partjára
    s a lemenő nappal szembenézve
    nekidőlni egy fának.

    Hetenként többször.

    A fejemet is hátravetve
    hallgatni a halk szúnyogdongást,
    meg a zsongó, csobogó vizet,
    mikor beszél a Csenddel.

    Úgy maradni,
    míg feljönnek a csillagok
    és simogató ezüst fényüket
    fejemre hintik.

    …Először egy napig maradni ott
    azután két napig,
    azután három napig,
    azután mindig…

    Forrás: Lélektől lélekig

    e

  • Reményik Sándor: Tavon

    Hány fodra van a tónak,
    Ha rajta ring a csónak?
    Szívemnek hány redője:
    Hány fodra rossznak-jónak?
    Hány álomgyűrű tágul,
    Vesz végbúcsút a mátul,
    Oszlik és alakul meg újra,
    Viharszárnytól hány örvény támad
    Tölcsérit a fenékbe fúrva?

    Az én tavam most tükörsima,
    Oly csendes, mintha halni hína,
    Nem zúg a nádas, áll a szél,
    A véghetetlen magasságból,
    Valami égi rózsafáról
    A holt tükörre libben egy levél.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: Sajó

    Ketten ülünk a parti köveken
    Édes napfényen, a Sajó meg én.
    Gügyög a Balaton gyermetegen.

    Elmondhatatlan mély mosoly az égen,
    És édes-kéken tükrözik a tóban,
    És bennem, és az állat mély szemében.

    Halk szellő rebben, néma felhők szállnak.
    Árnyak a vízen. Lelkem megremeg,
    Riadtan lobban szeme a kutyának.

    És gondolatom Istenhez suhan.
    Nagyságos csendben ünnepel a tó,
    S a kutya rámnéz, hosszan, komolyan.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső: A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán

    A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán
    ágyamra ül fásultan a magány,
    és rámtekint és nézdeli magát,
    és fésüli hosszú, hosszú haját.

    Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd,
    és bontja, oldja tornyos fürtjeit,
    és oldja, bontja – percre perc enyész –
    és újra kezdi mindig. Sose kész.

    És oldja álmom, bontja gondomat,
    álomtalan partokra hívogat.
    Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,
    hosszú haját nevetve fésüli.

    Csak hallgatom álomban, éberen,
    hogyan motoz-motoz az éjjelen.
    Most újra kezdi. Végtelen haja
    oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Békés mederben

    Ma nem lázadtam fel
    a lassú meder ellen,
    ma békésen hömpölyögtem
    és megcsókoltam öreg falvak lábát.

    Ma felüdítettem egy lankadt virágot,
    megfürdettem egy öreg koldust,
    akinek Krisztus-arc volt az arca,
    s tolvajok tutaját mosolyogva vittem.

    Egészen különös béke ez,
    szokatlan érzés, ahogyan kérdezem:
    miért zúgsz erdő?
    Miért sírtok csillagok?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Áldás a fenyőkre

    Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,
    Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
    Madár szólt, virág nyílt mindenféle ágon,
    Ti állottatok csak árván a világon.

    De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van?
    Ti maradtatok csak örök virulóan.
    Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek,
    Néma hirdetői örök Szerelemnek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Ladik

    Új ősz. Nem is tudod már, hányadik.
    De érzed: vágy búg benne, mély zene.
    És érzed: menni, menni kellene.
    A Duna-gyepnél ring egy vén ladik,
    ha ott jársz, hívogatva néz reád,
    s az evező-pár és kormány-lapát
    nagyon kínálja markodnak magát.
    Ladikjukat orvul eloldanád,
    elindulhatnál s vinne messzire.
    És nem gondolnál vissza semmire.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Határ Győző: Áttűnés

    mint a tűz fészkéig leégett
    hamu-porhanyó
    fenékig hamuhodni –
    elülni volna jó

    végnyughelyet meglelni
    betelni volna jó
    nyugalmat is feledni –
    telelni volna jó

    se igét se igézet-metaforás
    felesküvést
    se tömjént se madonnát se
    gyertyafüstölést

    a pattant húr: nincs mivel –
    nem szól és nem remeg
    legyen meg áttűnésem:
    legyen már végre meg!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán: CSÖNDES VERS

    Én nem tudom: már nem oly messzi nézek,
    mint azelőtt… S csak körbe kopogok…
    Nem izgulok szenzációs hirekre,
    nem érdekel, hogy a világ forog…

    Ebéd után félbarna kapucíner,
    azt is ízetlen szörpölöm, hamar.
    S már az sem fontos, hogy préselt és pöttyös
    legyen melléje a Kuba-szivar…

    Nem bőszit fel, ha nincs lakbérre pénzem,
    s hogy nem fizetik arannyal dalom.
    Utálatosan csöndes lettem. Rosszul
    járna velem most egy forradalom.

    Megállt egy ember: aki egykor voltam…
    Távolodik… s a semmiségbe vész…
    Magamba hulltam vissza, mint a bicska,
    mit bekattantott egy nagy, durva kéz…

    Forrás: Lélektől lélekig