https://verskucko.com

Címke: csillagok

  • Vicky Ceelen: Idézetek

    „Ha valahányszor, amikor mosolyt csaltál az arcomra,
    a kezembe kaphattam volna egy csillagot,
    már az egész esti égbolt a tenyeremben lenne.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd: Valamikor a világ

    Valamikor a világ,
    Olyan csendes, mint a tó.
    Amikor a szél se rezzen,
    Békés, nyugalmat adó.

    Lábujjhegyen jön az éj,
    Nagykabátján csillagok.
    Zsebébe minden belefér,
    Boldog s boldogtalanok.

    Akinek csak szíve van,
    Odabújik egy kicsit.
    Átfázott nappalok után,
    – Holddal takarózni itt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: A hazatért kedvesről

    Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
    kék tengerekről, arany szigetekről tért vissza a kedvesem.

    A selyemhullámos ég volt az a tenger;
    arany szigetek a szikrázó csillagok; az ég a tenger.

    Ma is oly szép és fiatal, mint amikor messzehajózott,
    pedig hány tavasz múlt el azóta, hogy elhajózott!

    Hány nyár koszorúi hervadtak el azóta;
    hányszor kivirultak azóta a sírok koszorúi!

    Arany szigetekről tért vissza a kedvesem,
    már hatodik napja, – és még nem mertem megölelni.

    Kék tengerekről tért vissza a kedvesem;
    hajában hét arany csillagot hozott nekem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Heten

    Egy bükki kirándulás emlékére

    Egy szénaboglya tövén heverésztünk:
    Kicsiny társaság, heten, magyarok,
    Nők, férfiak – s a csillagokba néztünk,
    Néztük: a Göncölszekér hogy ragyog.
    Szállt, szállongott a sarjú friss szaga,
    S a lelkeink úgy összehangolódtak
    Mint a Göncölszekér hét csillaga.

    Derült este volt. Búját, baját, gondját
    Egy pillanatra ki-ki levetette,
    Becsomagolta töprengéseit,
    S hátizsákjában feje alá tette.
    Ott fenn fénylett a nagy Harmónia,
    Egy csöpp belőle szíveinkbe tévedt,
    S szívünk betelt – nem volt több óhaja.

    Elfeledtük, hogy innen menni kell,
    A következő perc már szétszakít,
    Eltörik a csillagtelt csend-tükör,
    S mi kereshetjük tört darabjait.
    Hét csillag-hajó összehangolódhat
    Egy ezüstfényű örök béke-útra, –
    De más az útja hét magyar hajónak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg (idézet)

    „Ha valaki szeret egy virágot,
    amely csak egyetlen példányban létezik
    a csillag-milliókon:
    ez épp elég neki, hogy boldog legyen,
    ha a csillagokra pillant.”

    Forrás: Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

  • Őri István: Boldogság

    Mi van a csillagokon túl
    tudod-e, Kedvesem?

    Szeretnél elmenni oda
    s elbújni szerelmesen?

    Csak szólj, elviszlek, hova akarod,
    mert erőm s hatalmam végtelen,
    hiszen itt vagy, s én boldog vagyok!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán – Karácsonyi ének

    Nem alszik még kis Jézuska,
    lágy szalmában fekszik ébren.
    Három csillag áll fölötte,
    mosolyogva fönn az égen.

    Szól egy csillag két társának:
    „Nem mennénk le Jézuskához?
    Melegítsük, hátha fázik!…
    Keljünk útra jászolához.”

    Így beszélnek, jődögélnek
    égi útról, földi útra.
    Kis Jézuska jászolához
    visz a három csillag útja.

    És odalent már az ajtón
    fűszállal kis bárány tér be,
    s így szól: „E füvecskét hoztam
    én Jézuska örömére.”

    S jönnek lepkék édes mézzel,
    jön a szellő virágporral,
    jönnek a három királyok,
    s jönnek pásztorok nagy bottal.

    Mosolyogna Jézus rájuk,
    de alszik már, nincsen ébren.
    Három pásztor őrzi álmát:
    három csillag fönn az égen.

    Jönnek messzi földről népek,
    hoznak nótát, hoznak kincset.
    Erdő, porszem súgja vélük:
    „Megszületett, ím, a kisded…”

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kamarás Klára: Csillagív

    Már tudom, hogy a csillagok nem
    akárhogy futnak fenn az égen,
    és nem csoda, és nem varázslat,
    ami ott tartja őket féken.
    …és jó, hogy elkerülik egymást,
    és jó, hogy nincs találkozás,
    mert világokat törhet össze
    egy szörnyű égi robbanás.

    Mind így vagyunk. Sodor a sorsunk.
    Távoli ívek közt szabály,
    vonzás – taszítás: ez az élet.
    S míg lefutunk az ég falán,
    vannak, kik elkerülik egymást.
    Jobb is talán…

    Forrás: Index Fórum – Lélektől lélekig


  • Juhász Ferenc: Részegen

    Augusztusban, mikor születtem,
    a ködös nyári ég
    hullatta ezer csillagát.
    Fénylett a vidék.
    Mint zsákból a búzát, az ég
    öntötte ezer csillagát.
    Ahogy hullt, csengve, zúgva
    mind a földre szállt.
    A küszöb, az ablak, a kerítés
    mind csillaggal lett tele,
    az ágakra szállt a kéklő égi fák
    gyémánt levele.
    Éjfélig mosott anyám, s mikor
    a teknő mellől jajongni ágyba hullt,
    e ragyogásban szült meg engem,
    nagyobbik fiút.
    Így születtem, tudjátok-e?
    Nem fénytelen!
    S aludtam emlői barna csillagán
    a tejtől részegen.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Még maradok!

    Fiatalok, még itt vagyok.
    Az éveimnek száma sok,
    A gyászaimnak sora nagy
    És megőszített kora fagy.
    Tán nem is voltam fiatal
    És nem jött soha diadal,
    Halálos volt a szerelem,
    Utódom sem lesz már nekem.
    És mégis, mégis jó dolog,
    Hogy élek és hogy dúdolok,
    Magányos lelkem égre néz
    És megszépül a szenvedés.
    Az égen örök csillagok,
    Fényesek és fiatalok,
    A földön is ifjú szemek:
    Még egy ideig nem megyek.

    Forrás: Versek mindenkinek