https://verskucko.com

Címke: csönd

  • Juhász Gyula: A csönd felé

    Lakásom lesz a hetedik magány,
    A halál felé nyílik ablaka.
    Kertjében csak emlékek teremnek
    S lakója csak a lelkem lesz maga.
    Kertjében örök emlékek teremnek,
    Nem érnek mérges vágyak már oda,
    Csak remény nélkül tüskétlen az élet,
    Ne várj csodát, az élet a csoda!

    Csak vágyak nélkül tüskétlen az élet,
    Csak népek nélkül népes a magány.
    A csönd elfojtott igéktől beszédes,
    A föld csak ölelő ölén anyám…
    A csönd csak megölt igéktől beszédes,
    Ne mondd ki a szót és ím megleled.
    Hagyd magára e látszatos világot
    És maga a világ lesz majd veled!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sinka István: Egy halott naplójából

    „…És megvakultak
    hiú szemeim…”
    Ady

    Csontkezemmel ezeket
    írtam tegnap:
    Adynak.

    Már olyan jó. Hangtalanok a hangok.
    A szemeimben is
    megvakultak a fények.
    Csönd van.

    Csak néha, mikor mélyen búgnak a harangok,
    reszket meg még porom.
    Fájnak az emlékek.

    A csontom még nem törött, csak meztelen
    és fehér.
    Alszom.

    Szívem hamujába nesztelen
    kúszik egy fagyökér
    és ezt
    úgy érzem,
    mint amikor régen
    a Dunaparton este, lenn,
    elnéztem a karcsú, villogó hajókat,
    amint lassan-lassan távolodva
    elvitték a szent, a tiszta álmodókat.

  • József Attila: Ezüst élet

    1

    Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
    Ha most kicsit halkabban élek.
    Halkabban élnek a felhők is,
    Meg a halottak, meg a rétek.

    Győzni épp oly szép, mint a virág,
    De én az uccákon lődörgök,
    Vagy esőt hallgatok szobámban
    S nagyon hallgatok, hogyha dörgött.

    Ezüstös lesz majd nagy szivetek,
    Bárha a győzők ti maradtok,
    Zászlótok is ezüstté őszül
    S egyszer győzni is elfáradtok.

    Csatazaj mögött eljön halkan
    Hozzátok is az ezüst élet.
    Nagyon halkan élnek a felhők,
    Meg a halottak, meg a rétek.

    2

    Nagycsöndű, komoly kisértet kisér
    S hová lépek, kibú a föld alól –
    Az árnyékom, mely mindenütt követ
    S találkozunk is egyszer valahol.

    Olyan szép dolog elfáradni és
    Pihenni, mit nem ad se harc, se más,
    Kedves árnyékban leheverni, le
    S bennünk eleve ott a fáradás.

    Bennünk eleve ott a fáradás,
    Mely a szűz hónak testvére lehet –
    Ha nagyon fázik már a föld, lehull,
    Csak hull a hó s új tavaszig befed.

    Egy télestén a földet csöndesen
    Betakarta a fáradtság, a szent,
    Az én szavammal együtt, hisz az is
    Végtelen hideg világban kereng.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Radnóti Miklós: Éjszaka

    Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
    alszik a pókháló közelében a légy a falon;
    csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
    alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
    kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
    alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
    alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
    fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

    1942. június 1.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Márai Sándor: Hegyek, erdők

    Milyen
    ilyesztő egymagadban ilyen
    merev fák, merevebb
    hegyek
    között.

    A zöld
    szentjánost meg ne öld
    mert isten világít
    rád itt –
    ne fuss előle.

    Dőre
    ostoba szóra ajkad ne nyisd
    szitál az égi liszt
    a köd
    a csönd.

    Örök
    s tökéletes vagy egymagadban
    s a két karod
    az erők
    eredője.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Edvard Kocbek: Szivárvány

    Azt hittem: holdfény,
    de mikor megmozdultam,
    tudtam – a csönd.

    Azt hittem: csönd,
    de mikor kinyílt a szemem,
    tudtam – a sötétség.

    Azt hittem: sötétség,
    de mikor megsimogattam,
    tudtam – a gyöngédség.

    Azt hittem: gyöngédség,
    de mikor meglelte a szám,
    tudtam – a fájdalom.

    Fordította Csordás Gábor

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fábri Péter: A csönd és a szó

    Ne less mögé, hisz úgyis tudhatod, mi más:
    a szó a csönd ruhája csak.
    A szó a dísz, a csábító, kacér selyem,
    s a csönd a vér, a hús, a csont,
    a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.

    Ha néha szóba rejtezik,
    csak mintha nő incselkedik, tréfál velünk,
    s hogy vetkezhessen, öltözik,
    mert szűnni vágyna csak szünös-szüntelenül:
    s a csönd is éppen ezt teszi.

    A csönd a test, öröm és nyűg és fájdalom,
    az öntudatlan élet ő:
    a Semmi teste, néma változás, anyag.
    S a szó a csönd ruhája csak,
    s a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Hommage à Paul Verlaine

    „Egyetlen óriás ütés
    a hold. Halálos csönd a magja”,
    s a csöndességben valaki
    a hamunémát nagyon lassan
    fölmutatja. Igenis, fölmutatja.

    A zongoránál Mozart, hátradőlve.
    Csend, csend, csend, csend,
    s a zongora alatt
    egy fűszálon lefut egy könnycsepp,
    nem harmatcsepp, egy könnycsepp.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Figyelj rám

    Figyelj rám egy kicsit
    s ne bújj előlem el,
    ilyenkor önmagad
    elől is rejtezel.

    Vedd észre, hogy: vagyok.
    Vedd észre s adj jelet.
    Beszélj – vagy legalább
    rebbenjen a szemed.

    Érezd meg, hogy nekünk
    nem nyugtató a csönd,
    fölgyűlik, mint a sár,
    s mindkettőnket elönt.

    Közöld magaddal is,
    mitől engem kímélsz,
    szólalj meg akkor is,
    ha ellenem beszélsz,

    ne bújj előlem el,
    figyelj rám egy kicsit,
    mondj, súgj, ints vagy jelezz
    valamit, valamit.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Márai Sándor: Zsoltár

    A gyönyör fáj,
    kéjes a bánat,
    erős sodrával
    örökre árad.

    Ha elhord messze,
    visszahoz egyszer,
    mély folyóteste
    úgyse ereszt el.

    Partok dalolnak,
    a fák jó zöldek,
    ne bántsd a csöndet.

    Ki gondja a holnap?

    Karikakörbe útját
    e görbe pályán
    tán járja a Föld,
    talán nem.

    A célt ne kérdjed.
    A Nap talán áll.

    Az élet régibb
    a halálnál.

    Ámen.

    Forrás: meglepetesvers.hu