ha többé nem írok rólad
versikét lázas hangjegyeket se dalt
ha többé nem is gondolok rád
Rahmanyinovot se játszom mint hold-kába kamasz
ha többé a folyópartot se járom
semmibe meredve mint üres nyaraló
ha többé nem álmodom rólad
szemeddel se néz szemem s nem látlak mindenkiben
ha többé eszembe se jut
a hátsó szoba a sok tető meg alkony
fásult forgalom és fakadó szunnyadozás
ha többé már nem is kellesz
hát csak azért mert annyira meg akartam tanulni
gyakoroltam keserűn mint lemaradt futó
a soha többé semmivel se törődést
első istenhozzádom ez
(Tótfalusi István fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
