Nehéz sört, ami elbutít,
ittam, hogy elfeledjem
a tülekedők mosolyát
s azt is: mivégre lettem.
Zsivány zsivajban elhevert
az élet félig holtan.
Törvény, hogy vért köpött a szám,
s hogy túléltem, okom van.
Forrás: Magyarul Bábelben
Címke: élet
-
Szécsi Margit: Nehéz sört
-
Szécsi Margit: Himnusz a szerencséhez
Ki nem hagytál őszbeborulni
testvérért, barátért, magamért,
s fogaimat a rabkásától,
szívemet az alázatosságtól
kímélted – korunk istene,
imádlak mindenekfelett,
mert a jeges építkezésekre,
tetvek és tündérek közé
önként mehettem robotolni,
fogaim világos kerítését
oltatlan mésszel be nem meszelték,
orrom s szívem ki nem rohadt.Fizetlek keserű örömmel,
fekete-sörényes dalokkal,
mikben a mártírok komor
gyászmenete vonul ütemre,
szerelemről és igazságról
lemaradt fájdalmas sereg.Fizetlek szerelmeimén,
kik mint a küllők a kerékben,
robogó sorsomban forognak.
Ha meg kell halnom, add meg azt:
magamtól történjék halálom,
s életemben örülj nekem,
örülj, hogy olyat szerethetsz
ki soha nem futott utánad,
s kinek bolond vérében a
hála sem virágzott soha.Forrás: Magyarul Bábelben
-
Kamarás Klára: Könyörgés reményért
Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
összeomolhat mind egy perc alatt.Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész.
Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat … ha vannak.Forrás: Magyarul Bábelben
l
-
Kamarás Klára: Aludj, anyám, aludj!
Nem este és nem reggel,
te éjjel kettőkor születtél.Már akkor sem hagytál aludni,
és hónapokig minden éjjel
kettőkor újra sírni kezdtél.Nappal aludtál, éjjel bőgtél.
Talán ez volt a bosszú tőled…
Bosszú!
…amiért megszülettél,
pedig apádat már rég nem szerettem.Nekem ráment az életem…
Hidd el, mindent csak érted tettem,
hogy neked más és sokkal jobb legyen.Nem tudtam még, hogy romlandó az élet,
akár a gonddal főzött lekvár, vagy befőtt:
ha felhabzsoljuk, vagy eltesszük télre,
mindig, de mindig csak egy vége van…Most menj! Elég volt.
Hagyj aludni végre…!
Forrás: Magyarul Bábelben
-
Csukás István: Elég egy oldalpillantás
Elég egy oldalpillantás,
s eltűnik a nyár,
ősz kapaszkodik vérző körmökkel
a ház falán,a borostyán közt bogárhulla,
madármúmia,
tudja jól a nyári sereg,
hogy el kell múlnia,de kinőtt, röpült, mászott
mégis boldogan,
mert e kurta végtelenben
neki dolga van.Rábiccentek megnyugodva,
mint egy imára,
én is ilyen árnyat vetek
az idő falára,ha majd egyszer oldalt pillant
lustán az Isten,
recehártyájára ég
a testem.Forrás: Magyarul Bábelben
-
Jevgenyij Jevtusenko: Adassék hála
Minden könnycseppnek adassék hála,
Hagyd, szemedből hadd peregjenek.
Inkább sírj, de szüless e világra,
Mert elhull, ki meg nem született.
Élni bárhogy! ha ütnek, ha vernek,
– plazmák éjén többé nincs remény –
Annyi, mint egy zöldfillengős percet
Elcsenni a világ szekerén.
A gyönyört, mint friss retket ropogtasd
És kacagj, míg felkoncol a kés!
Bármi szörnyű, mit az élet oszthat,
Százszor szörnyűbb az, ha sosem élsz.Szerencsefia, ki megszülethet.
Banyakézben titkos kártyalap:
Ha kihúzod, a játszmát te nyerted,
Hetedhétország királya vagy!
S ha bódít a zselnice-igézet,
A semmi s a minden mámora,
Ujjongással tölt el puszta léted,
Csodák közt e legnagyobb csoda!
S ha nem ütnek arcul az egekben,
Gőgödben a földet meg ne vesd:
Egy az élet, és kis híján egy sem,
A véletlen adta csak neked.Hamvadás helyett, ó, hidd a lángot,
Pitypangok tövébe leborulj.
A mindenségnek ne sokat rimánkodj,
Fölé pattanj s gyűrd le szilajul!
Ne acsarkodj sohasem a sorsra,
Szíved ha kíntól megszakad,
Mint a koszos, a toprongyos Zorba,
Tánccal ünnepeld meg gyászodat!
A fekete macskának is hála,
Kikre csak rút pillantás jutott,
Illesse a dinnyehéjt is hála,
Talpad amin néha megcsúszott.
S a gyötrelmek gyötrelmének is hála,
Hiszen az is több a semminél,
Hálád még a balsorsot is áldja,
Mert a balsors is – jobb a semminél.Forrás: Grigassy Éva fordítása
-
Petőfi Sándor: A borozó
Gondűző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondűző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet, hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.Bor tanítja húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor tanítja elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty – s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!Pápa, 1842. április
Forrás: www.eternus.hu / Petőfi Sándor: A borozó
-
Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret – Borköszöntő
Ki bort csak máséból iszom,
Kinek hordóm sincs, pincém sincs, pincémben nincs hordó,
S hordómban nincs egy hörpintésnyi borom se:
Köszöntöm a bort, minden Nedvek Királyát
S magyar sírva-vígadók szent italát.Köszöntöm a bort, akivel
Barátosan kínál meg kedv-szomjú bortalant a boros.Köszöntöm a bort: sorsvert, gondűzött emberek menedékét,
Akitől meghősödik a gyáva,
Tervet koholnak a tervtelenek
S bársony-párnát álmod magának a földönfutó hajléktalanság.Köszöntöm a bort: költők keresztvizét,
S bú-rozsdás lelkek gépolaját,
A bort, akiben lakik a kedv, a barátság meg az igazság.Köszöntöm a bort: nóéi örökünket,
Akitől hamujában fellobban a bírhatatlan isteni virtus,
A bort, aki ha levert: fölemel a Gondok hekatombáján
A jó Mindent-feledés szűz alpesi fokára.Köszöntöm a bort,
Akitől Isten színéhez emeli fel
Véres, tiport és megalázott emberi homlokát a halandó
S Istennel koccintani az égre nyújtja szívét
S emeli bátran remegő, csordúltig keserű szív-bitlikomát Ahhoz,
Aki a napot: arany ivópoharát
Színültig töltve víg áldomásra nyújtja felénk.Köszöntöm a bort:
Éljen a bor,
Amíg él Isten és emberek élnek e nyomorult világon!
Evoé!Forrás: www.eternus.hu / Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret
-
Kölcsey Ferenc: Bordal
Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Úgyis hol kedvre,
Úgyis hol búra
Fordul az élet.
Kedved a jó bor
Jobban éleszti,
Búdat a jó bor
Messze széleszti,
S elmúlat véled.Minden por, álom,
S füst e világon;
Mi haszna gázol
A boldogságon
A hír barátja?
Ha dob riadt a
Harc reggelére,
Patakban omlik
Hullámzó vére,
S bérét más látja.Békételen, bús,
Senyved magába,
Kétség s remény közt
Vár s fél a kába
Percet s esztendőt.
Miért törődöl
Szűk életeddel?
Napod ma mit nyújt,
Köszönve tedd el,
S hagyd a jövendőt.Reggel vagy estve,
Szélben vagy csenddel,
Eljön magától
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.
Ernyőt keress, ha
Készül borulni,
Szenvedj, ha nem tudsz
Hová vonulni,
Fordulhat a szél.Éld a jelenlét
Percét s óráját,
Együtt lefutja
Jó s rossz pályáját,
S együtt húny véled.
Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Úgyis hol kedvre,
Úgyis hol búra
Fordul az élet!Forrás: www.eternus.hu / Kölcsey Ferenc: Bordal
-
Lendvai István: Bordal magamnak
Adott a sorsom még egy pincét,
Gondzápor elől ereszem, –
Öreg boroknak egy jó pintjét
Itt gyertyalángnál beveszem.
Lehet, hogy ott fönn a Nap lángol,
Égen repülő ifjú ficánkol,
Merészen szálldos föl meg alá:
Majd visszatalál a humusz alá,
Ad néki a sorsa síri pincét.De lehet: éjfél van javában,
És fénylőbb ez a dohos lebuj, –
Csontos remete ül magában,
S a bősz Oroszlán félrebúj:
A sárgasörényű éhes Óra
Nem mordul rá a szelíd ivóra,
Ha víg a vér: nem néz időt,
Dalol, akár ha a világ kidőlt.
Lehet, hogy éjfél van javában.Itt pókfiak légyen vitáznak,
Az ászokfában sürgöl a szú, –
Mind gócok ők, örülnek a láznak,
De szótlan érik a nemes aszú.
Egy bordalt ám én is dúdolnék,
Valami góc csak én is volnék,
Bennem is van Nyár egynehány:
Hol Istent vívtam, hol leányt.
(A pókfiak légyen vitáznak.)Nem kell izgulni minden tréfán,
A bornak is íze néha fáj,
De szép, hogy minden múlik mélán,
Síró esőn elúszik a táj,
A szűz almája őszire lágyul,
Szeme marad borús világul:
Csókcsillagból hű kutyaszem, –
S a bor ne hagyjon el sohasem,
Hogy el ne vérezz e világi tréfán.Forrás: www.eternus.hu / Lendvai István: Bordal magamnak
