(Sírfelirat)
Csak éltem itt, szegényen s jámboran,
míg végül elástak ide.
Sosem feledtem el, hogy meghalok:
ime.
Forrás: Lélektől lélekig
(Sírfelirat)
Csak éltem itt, szegényen s jámboran,
míg végül elástak ide.
Sosem feledtem el, hogy meghalok:
ime.
Forrás: Lélektől lélekig
Csak szem a szemre, lánc a láncra,
miként sodort a három párka…
Ki munkál, hajszol, mindörökre
sorsunk szívósan ölti egybe.
Tervrajz szerint, vagy ég bolondja
szövi a szálat össze-vissza,
s nem tudhatjuk, mi lesz belőle,
közülünk kinek van jövője,
kiből lesz bölcs, gazdag, vagy árva,
csak szem a szemre, lánc a láncra…
Oltárra lesz terítő, fényes,
király palástja, széle véres…
vagy lábtörlő dohos sarokba,
aztán a sors szemétre dobja…
Ne nézz előre, ne nézz hátra,
horgolva, szőve, varrva, vágva…
csak szem a szemre, lánc a láncra..
Jaj, aki csak egy szem a láncban
ne gondolkozzon, hisz bezártan
sodródik sorsa áramában,
és nincs kiút, csak ősi kényszer
megtartani, ne málljon széjjel,
amit a többi összefogna.
Nincs üdvösség, nem jutsz pokolra,
csak ez a szédítő motolla…
s magasztalva, vagy meggyalázva,
csak szem a szemre, lánc a láncra…
Forrás: Lélektől lélekig
Sürgeti, amit akadályoz.
Topog. Vádol. Boldogtalan.
Tesz-vesz, gyűjt-veszít lázasan.
A Szörnyeteg sosincs helyén:
időt képzel és abban él
(ideje nincs, ideje van);
tervet sző, emléket ajnároz,
cigányutat sem lel a mához
– ilyen a Szörnyeteg, szegény.
Forrás: Lélektől lélekig
Sejtem, tudom, hogy nincs halál!…
Amint lejár a földi élet,
A láthatatlan tűz: a lélek
Lobogva más csillagra száll.
Csak egy marad rideg halott:
Az, aki sár volt életében!
Mert nem csüggött a jón, a szépen,
Mert könnyeket nem hullatott…
Mert másokért nem szenvedett,
Nem hitt, nem vérzett lelkesedve!…
A Mindenség teremtő kedve
Annak nem ád több életet!…
De aki láng volt valaha,
Aki szerette a világot
És milliókért élni vágyott –
Ne féljen!… Nem hal meg soha!…
Csillagról új csillagra tör
S egy szent erő szolgálatában
Bilincseket zúz össze bátran,
Buzdít, emel, könnyet töröl!…
Amíg az űrben egy atom
Elnyomva él, jogért esengve:
Megy végtelenből végtelenbe,
Örök tettvággyal, szabadon!…
Forrás: Lélektől lélekig
„A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk és nem érinthetjük. Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Vannak olyan napok, mikor az ég szürke, de ez nem jelenti azt, hogy a nap örökre eltűnt.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Nincs szomorúbb,
mint ha egy vasúti sín
a párjába szeret.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal – tragédiái érlelik naggyá.”
Forrás: Lélektől lélekig
E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tünődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zuzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.
Forrás: Lélektől lélekig