https://verskucko.com

Címke: erő

  • Szécsi Margit: Imádság

    Több a csíkos bunda ára
    mint az atléta-mezé –
    világ ura, végy be engem
    fenevadjaid közé.

    Jaj, erősek éhessége!
    Evők duzzadt szájai!
    Fogak megkopatlan kése!
    Vérszín igazságai!

    Jaj, ruganyos nászuk e föld
    párnázott fém-vázain!
    Jaj, szomorkás ámulásom!
    Kirúgattatásaim!

    Jaj, robogni s nem rohadni!
    Jaj, vér mámora s szeszé!
    Világ ura, végy be engem
    fenevadjaid közé.

    Ami van: el kell rabolni,
    ami van: ezé s ezé –
    világ ura, végy be engem
    fenevadjaid közé.

  • Szécsi Margit: Páva a tűzfalon

    Csodálatossá formált az élet,
    az én nagyuram.
    Mert mint a kő s mint az élettelen rög,
    úgy születtem én csakugyan.

    Mert az anyaméhből kijövet
    nem vágytam vala sírni.
    Úgy kellett felnőttre-méretezett
    pofonokkal életre-bírni.

    És fölvette a faragó-fejszét a sors,
    illesztette vállaimra,
    s ami addig volt hold-szerű kő:
    csupa tűz lett és szikra,

    csupa inda, buja halál és élet,
    csupa tündöklés, vétek,
    és az én lelkem a Mindenség lelke,
    és az én tagjaim mint a tiétek.

  • Baranyi Ferenc: Vasvirág

    A vascsöbörbe tett virágra
    rászól a kotnyeles világ:
    „Virág, mesék virága, drága,
    tövednek díszcserép dukálna
    vagy ritkaszép kerámiák!”

    A szép növény buzgón virulna,
    de vág a szó, szívébe vág,
    szirmot sziromra rejt pirulva
    és amikor rászólnak újra:
    röstellni kezdi illatát.

    Természettől szép köntösében
    didereg s bánat járja át,
    mert a kontraszt alázza mélyen
    – bár nem szándéka semmiképpen –
    szegényes fenntartó vasát.

    Ezért átváltoztatja drótra
    gyökere gyönge ágbogát,
    levelét belepi a rozsda,
    acélhuzal lesz minden rostja,
    s fémlemez-szirma szinte vág.

    Így lett az érdes ércedényben
    finom virágból vasvirág.
    A változást nem bánja mégsem:
    egyenesebben áll a szélben,
    sorsa bátrabban mostohább.

  • „Az erő nem abból fakad, amit meg tudsz tenni, hanem abból, hogy túléled azt, amiről azt hitted, nem bírod ki.”


  • A hajó nem süllyed el, ha víz veszi körül.

    Akkor süllyed el, ha a víz a belsejébe jut.
    Ne amiatt aggódj, ami körülötted van.
    Azzal törődj, ami benned zajlik.

  • Nagy László: Ősszel

    Mennyi csöndes szépség, mennyi tünemény!
    Állok a kökényes halom tetején.
    Cigarettám füstje vékony lobogás,
    merengek, míg végig sajog a parázs.

    Vörös erdőkön át idekéklenek
    sötéten a vaskos rendeki hegyek.
    S mintha dúlna harc, ott túl a halmokon:
    égi fényt az égre szór a Balaton.

    Két szemem bogára mégis itt időz
    közel a mezőben, korán jött az ősz.
    Embernek, madárnak ami drága volt:
    levelenként földre pilléz már a lomb.

    Termőnövényeknek sorsa már betölt,
    nedvek elapadnak, elpihen a föld,
    lesüllyed az ég is, de az én szívem
    most akar teremni, azért nem pihen.

    Serényedem egyre, így vagyok erős,
    csak gyümölcsözésben lehetek én hős,
    olyan fa, mely bírja, ha a jég ömöl,
    az én szelíd szívem nem fél semmitől.