https://verskucko.com

Címke: félelem

  •  Babits Mihály: Délszaki emlék

    Olyan meztelen volt az ég
    fényes köldökével, a nappal;
    akár egy szemérmetlen őrült,
    ugy ünnepelte önmagát.

    A kába tó fehéren izzott
    s ugy hullt rá a fekete hegy
    bozontosan; kacagtak véres
    foggal a gránátalmafák.

    Guruló, tüskés gesztenyék
    csiklandozták a buja föld
    néger husát; a fény sötétkék
    nyelvei nyalták a tarajt,

    hol az erdőtüzek kiégett
    tarlói ujravörösödtek,
    mint napvaditó lobogók
    s most a nap egy végsőt rivalt

    s egyszerre meghalt; s akkor oly
    csönd lett egyszerre, s oly sötét és
    olyan hideg hogy vacogott a
    nőkön a bolyhos, puha sál,

    vacogtak a bolyhok és rojtok;
    ür hullt az ég és föld közé,
    magasba szökött föl az ég
    s a mélyben meglapult a táj,

    mint szükölő vadállat. Én is
    összehuztam galléromat
    s ugy néztem az idegen ürbe
    mint a bujdokló bujdosók,

    ha veszélyes tisztásra buknak…
    Kezem kezedben lüktetett.
    Remegtünk, mint két gyáva bajtárs
    egy part élén hol nincs bozót,

    nincs fedezék… Előbb-utóbb
    szembe kell nézni a halállal,
    dobolta egy bolond ütér,
    mig a társalgás elakadt.

    Ideges, ijedt és pici
    csillagok cincogtak az ürben
    s egy reflektor hideg tüze
    karmolta simán a tavat.

    Mint régi társak, kikre már
    a halál is duplán les, álltunk
    az éjben mely oly hüvösen
    tagadta forró nappalát,

    a messze, forgó ég alatt,
    melyre reggelig új lemezt
    csavart a nap, hogy tarka táncát
    folytassa a sodrott világ.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Köztem és köztem

    1.

    Mintha kihaltak volna az évszakok,
    megdermedt zöldben fürödnek a fák.
    Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok.
    Megkövült idő. Haláltalan világ.
    Nem merek élni. Lélegezni sem.
    Azt hiszem néha, nem is ver szívem,
    csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog.
    Rettenetes nehéz az idebenn.
    Hát élek, félek, alakoskodok.

    2.

    Köztem és köztem ott áll a világ,
    mint a tükör arcom és mása közt.
    Ha rá mosolygok, ő rám: sírni ránt.
    Örömet búra, bút örömre föst.
    Telet játszom: hajamat behavaztam,
    de velem szemben a tükörben tavasz van:
    hó hullatja szirmát, vagy meggyfa-ág
    Tejútja leng, az Androméda-füst
    ködöl, görgeti fényét sár, virág.

    3.

    De jó is, hogy nem lehet ugyanaz
    soha, ami magamagának látszik.
    Hogy halandóban halhatatlan havaz,
    hogy a mindenben esendő-én halálzik.
    De ha majd szájam elé tesznek orvul,
    s mosolyom dermedő jéggé csikordul,
    mint gyermek, ha befagyott ablaküvegre áhít
    ráírni egy szót, ródd sóhajomra azt
    az egyet, Tükör, ami belülről átvilágít.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Váci Mihály: Annak az estnek meredélyén

    Elmondhatom e milyen voltál
    annak az estnek meredélyén?
    Mint kivont kard-él, úgy ragyogtál
    szerelmem zárult édenénél.

    Én azt hsiezm, hogy Te is félnél
    tőlem, ha kicsit bátrabb volnál.
    Ha engemet mennyedbe vinnél,
    mélyebbre hullnál a pokolnál.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: Fecske

    Két kezem közt remegő kis fecske,
    Mint egy forró, pihegő szívecske.
    Nyugodjál meg, kicsi lelkes állat,
    Ne félj tőlem: jaj, dehogy is bántlak.

    Hogyan is, hogy kezembe kerültél?
    Nyitott ajtón be csak berepültél,
    Idebent is kedvedre csapongtál:
    De ki hogy jutsz innen, kis bolond, már?

    Mámorában szédülő fejednek
    Fejjel mentél az ablaküvegnek.
    Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,
    Hogy lehet ott akadálynak lenni?

    Hogy ott, ahol látni való szemmel
    A nagy semmi: nekimegy az ember
    Valaminek, ami oly nagyon van,
    Hogy az ember feje belekoppan.

    De ne bánjad, a fejed se törjed,
    Hiszen annyin emberek is, bölcsek…!
    Hiszen így is te tanítol engem,
    Hogy félve is, megbújsz a kezemben.

    Pedig te még, kicsi, nem is sejted,
    Hogy egy perc csak, és nyílik a rejtek,
    Még csak egyszer hogy megsimogatlak,
    S kettős szárnnyal kinyílik az ablak.

    Így ni fecském, megcsókollak szépen,
    Azután menj az Isten nevében.
    Kinyílik a szabad ég feletted:
    Szálljon akit szállni teremtettek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: Mindent tudunk

    Mindent tudunk. Csak titkolózunk,
    akár a találós mesék.
    Ki ne derüljön, jól vigyázunk,
    amit félünk, s amire várunk, az
    iszonyú együgyüség.

    Jövendőnk: akárcsak a gyász,
    amely már régen megesett,
    ismerjük s helyrehozhatatlan.
    Mint levelét az ág a fagyban,
    számlálgatjuk a perceket.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol

    Ugy közeledem hozzád, lopva, félve,
    szivenütő és vonzó rettegéssel,
    mint óvatos sün alvó viperához…
    – Nem, nem; bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
    miért gyötör ma ily hisztérikus
    és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
    s nevetsz álmodban, mintha eljövendő
    gyermekünkkel és velem játszanál.

    Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
    a szomszéd ágyban… Meg se simogatlak,
    csak messziről szívom hajad szagát,
    csak nézem élő csontjaid s husod
    önfeledt nyugalmát… Ugy kéne már, hogy
    enyhüljön bennem ez a szomorú
    és bizalmatlan, örök társtalanság,
    de mindenkitől féltem magamat,
    szabadságomat, nem tudok örűlni
    fenntartás nélkül, és így születik meg
    az önzésből a lelkifurdalás.
    Félek tőled, akkor is, ha kivánlak,
    szeretlek, s mégis mindig titkolom,
    vágyom rád, s most is úgy hajlok föléd,
    mintha ellenség volnál: óvatos
    lelkem tüskéit fordítom feléd,
    mert törvény véd s mert zsarnokom lehetsz.

    Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

    Nem nyúlok hozzád… Óh, micsoda jóság,
    milyen tökéletes odaadás
    kellene ahhoz, hogy boldog legyek,
    és aki vagyok, mégis az maradjak!
    Az ellentétem kéne, az, aki
    nem követel semmit cserébe, a
    teljes biztonság, az önvád alól
    felmentő, szent, jókedvű, igazi
    önzetlenség… Az volna jó, igen,
    az volna nekemvaló szerelem,
    mély, üdvözítő, örök, mint a föld
    és egyszerű, mint a halál s az élet,
    amelynek öntudatlan kezei
    kötötték s majd feloldják köldökünket.

    Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: xéniák

    (42)
    Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek.
    Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz.
    Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek.
    Hogy nem értesz. Hogy értlek.
    Félni jár belém a lélek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bogdán József: Reggeli ima

    Uram, ha misén elalszom,
    érintsd meg csendesen az arcom.

    Éjszaka féltem, nem aludtam,
    ott kuporogtam a kapudban.

    Nem tudom… melegségre vágytam,
    hideg koporsó volt az ágyam.

    Bár apám egyszer fölém hajolt,
    mint kutya a kölykét megszagolt.

    Úgy emlékszem még be is takart,
    és valamit mondani akart…

    Valami ilyet: befellegzett…
    a hiányától hidegebb lett.

    Uram, ha a misén elalszom,
    ugye lesz, aki betakarjon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Szerelem és játék

    Bezártalak
    hogy ne lássalak.
    Ha látlak
    megáll szívverésem
    félek hogy a szívedet elérem.

    Rózsatőt ültetek
    ablakod alá
    s ha jönnek a hajnali szelek
    leválik rólad
    álmod gyönge héja
    két nagy szemeddel
    láthatod
    a rózsa szirma
    a hajnal is
    én vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Lassú szárnyon

    Uram, a két szárnyam nehéz,
    hozzád emelkedni ma nem mer.
    Ne bilincselj meg és ne bánts
    nagy súlyoddal, a félelemmel.
    Te nagy völgyedben ne legyek
    énekre béna, hitre gyáva.
    Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,
    mint kicsi koromban anyámba.
    Hívott erőseid dalos
    lakomáján mindig ne késsem.
    Kapudtól ne térítsen el
    utat veszítő szédülésem.
    Viharszeles mélyed felett
    meredekedet bízva járjam,
    sziklafalon hajnalmadár,
    örömpiros legyen a szárnyam.
    És hogyha mégis hullanék
    sugaradban vagy sűrű hóban,
    sohasem látott arcodat
    láthassam egyszer, zuhanóban.

    Forrás: szeretem a verseket