…Mondd, mi lesz, ha megtalál az érzés?
Mondd, mi lesz, ha hív a messzeség?…
Mondd, mi lesz, ha érzem: mindez kevés?
Mi lesz, ha menni akarok – hozzád! veled!
Mondd, mi lesz, ha csak álmodom kezed?
s az utat, mely feléd vezet?…
akkor meghalok
csendben, szótlanul
elmegyek oda, ahol a madár se jár
és várok a feltámadásig
mert ott mindenki vár
és beszélgetek velük
elmondom életem
mindent, ami történt velem
és beszélek rólad is
arannyal csillogót
gyémánt szivárványt
tűzzel lángolót
mert szeretlek itt is
ha bár csak lélek vagyok
s mindent láthatok
mi szép és kedves nekem
de homályban van a világ
csak téged lát szemem
nincs kezem nyújtom feléd
nincs hangomon suttogok neked
ott messze lent, hol éled életed
hátha áttör a zajon a szerelmes
gyenge hang
hátha úgy hallod meg
mintha imára hívó harang
és elindulsz felém
úttalan utakon
sohanemvolt vágyakon
legyőzve mindent, mi utadba áll
s közben a hívó harang szava
előtted jár
és vezet
és egyre hangosabban…
és egyszer csak megváltozik
s akkor szívedbe béke költözik
mert szavakat hallasz harangszó helyett
és megérted: most már mindent lehet
engem is! –
és felém nyújtod szent kezed
és nekem adod drága életed
és feléd nyújtom van kezem
és neked adom életem
mindenem…
örökkön örökké
ámen
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
