https://verskucko.com

Címke: Hatos Márta

  • Hatos Márta: Akartam

    Akartam lenni én
    a pokol ördöge,
    máskor meg egy csillag
    a fénynek üstöke.
    Voltam már angyal is
    jóságnak hírnöke,
    lázadban hűs szellő,
    bánatodban vigasz,
    könnyeid letörlő
    szertelen kis kamasz,
    a mámort is rejtő
    hideg és büszke nő,
    álltam én viharban,
    mint egy ős sziklakő.
    Megtörten vártam még
    egyetlen kis jelet,
    mondatlan szavakkal,
    hogy a szíved szeret,
    de másért élsz már te
    és másért élek én,
    ez a nap most mégis,
    csak így lehet miénk…
    S ha jő éjre hajnal,
    lelkemben pirkadat,
    nem fogom veszteni,
    miattad magamat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Körforgás

    Ezen a bús éjféltájon
    minden csillagod bejárom,
    dideregve, félve, fázón
    a válladra hajtom fejem.

    Nem elvakult szenvedéllyel
    úgy vagyunk, ahogy lenni kell,
    a lebukó napkoronggal
    nem éreztük, hogy menni kell.

    Nem kapni akarunk – adni.
    Minden érzést befogadni,
    életet nem elképzelve,
    egy igazságot követve.

    Megcsendül a lelkünk húrja,
    szívünk dobban: újra, újra…
    Felragyognak a csillagok,
    vágy, tűz, száguldó vér vagyunk.

    Égő láng mardossa testünk,
    őrülten egymást keressük,
    mámortól megittasulva,
    szabad Nirvánába jutva,

    meggyötörten, összetörten
    pihegünk egymásra dőlten,
    kéjes fájdalomba esve,
    minden törvényünk megszegve.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta – Őrzöm

    Őrzöm az arcod lelkembe zárva,
    Mint kalitkában fogoly madarat,

    Őrzöm vidám nevetésed,
    Mint telihold a sugarat.

    Őrzöm szemeid csillanását,
    Mint kelő napfényt a reggel,

    Őrzöm egy bús tekinteted,
    Mint csillagokat az éjjel.

    Őrzöm elveszett szerelmedet,
    Mint kőtáblák az ősi jeleket.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta – Elküldöm hozzád…

    Ha ezer színes szárnyat bont a
    vágyam,
    elküldöm hozzád és megérint
    lágyan.
    S ha fáradt éjbe fényt hintett az
    este,
    pilládon alszik, mint virágon
    lepke.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Ajándék

    Eljött a Sors hozzám,
    váratlanul éppen,
    ajándékot hozott,
    meglepetésképpen.
    Pillangós masnikkal
    körülkötve szépen.
    Kibontom a dobozt,
    mit rejthet a mélye?
    Gyönyörű ing benne…
    – Pont erre vágytam!
    A Sors keze nyúlt
    a „márka” jelzést
    eltakarva, lágyan
    rám teríté ingét,
    kéjesen mosolyog:
    – Viseljed sokáig,
    pontosan rád szabott!
    S el is tűnt már gyorsan,
    mint akinek itten
    semmi dolga nincsen,
    csupán véres kéznyomát
    hagyta a kilincsen.
    A Nessus-ing rajtam,
    azóta is hordom,
    – kentaurnak vére kínnal ölő méreg –
    ez lett az én sorsom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta – Lennék

    Lennék reggeli kávéd illata,
    Mit hunyt szemmel magadba szívsz,
    Egyetlen csepp méz teádban,
    S szádban a hosszú édes íz.

    Lennék kezedben fényes ősi kard,
    Legyőzve dermedt bánatod,
    Üdvözült mosoly az ajkadon,
    Virrasztva csendben ágyadon.

    Lennék sivatagban a kaktuszod,
    Szomjúságodnak csepp remény,
    Simogató lágy fuvallat
    Verejtéked úgy hűteném.

    Lennék szemedben rejtett fénysugár,
    Gondjaid messze elvivő,
    A végtelen gyilkos éjben
    Vad gyötrő álmaid űző.

    Lennék Akármi…
    Lennék Semmi is,
    Lennék vonyító Farkas,
    Lennék a Játékod is.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: A szívem fáj

    Nem, drágám, nincs semmi baj,
    csak a szívem fáj egy kicsit.
    A szívem fáj, ahogy szokott.
    Vergődik, fölsír, bús-rekedt
    gyerek-panasszal. Hagyni kell!
    Ne szóljon hozzá senki és
    ne dédelgesse sebét!

    Egyedül elapad a könny
    és elcsitul a szenvedés…
    Kábultan szétnéz, még szipog,
    de este már aludni fog,
    holnap már játszik… fölnevet.
    A szívem fáj. Most hagyni kell,
    mint egy kis síró gyermeket.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Sziporkázó miértek

    Miért siettem merész álmokat élni,
    Ha ébredéskor már nem lehet remélni?

    Miért bukdácsoltam göröngyökön kábán,
    Mikor szállhattam volna felhőknek szárnyán?

    Miért izzottam vágyban, láztól hevülve,
    Jó már nem lehetek, csak hidegre hűtve?

    Miért oly őrült és ostoba az ember,
    Mikor szerethetne, már szeretni sem mer!?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Egy titkos éj…

    Tegnap minden sár volt még, lucsok,
    s ma virradóra szellő-fürge törpék
    csodát csináltak: szirmokat kacagtak
    és hópehelyként vígan szétsöpörték.

    Mezőre, rétre, jéggel vont tavakra,
    hogy lágyan paplan nőjön mindenütt,
    s álom-sípokként zengjenek az erdők
    amint a Hold, fény-ujjával leüt.

    Egy tündér jár most éjszakánként,
    nagy csendben, átlépve szirteket,
    s a gondnyomott, sötétlő hegytetőkre,
    ezüstcsillámú leplet hinteget.

    Egy kis manó is jár még éjszakánként,
    s hol beteg, lázas szívek alszanak
    halkan megáll, szeméből fény patakzik,
    mint békés, kedves ringató szavak.

    Álommanók, tündérek járnak éjszakánként
    s hol jégbedermedt álmok várnak, ott
    halkan megállnak, szemükből fény sugárzik,
    s elvisznek magukkal minden bánatot.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta – Meghasonlott párbeszéd

    Két szemedben a szíved remeg,
    Széthulltál, halni vágysz.
    A szíved remeg.

    Mondanád, ha még mondhatnád
    Kiért égett úgy szíved.
    Ki érti meg?

    A bánat lelkedre fagy,
    Várod őt fájdalomba zártan
    Lelked befagy.

    – Ne gondolj az örömre
         gyilkos volt a csók.
    – Vártam egy őszinte szót,
         gyilkos volt a csók.

    – Nem vígasztallak,
         volt ölelni kár.
    – Hiába minden győzelem,
         ölelni már.

    – Ne érezd, hogy megértél
         a halálra!
    – Semmibe veszett vágyam
         ért el a halálba.

    – Nem siratlak, kicsit
         veled halok.
    – Minden üveggolyóm
         rádhagyom, ha meghalok

    Forrás: Lélektől lélekig