Fáj az epém, és fáj a torkom is:
azt sem tudom, hogy melyikre figyeljek.
Enni muszáj, és enni nem szabad.
Hát mit tegyek most: nyeljek-e, ne nyeljek?
Forrás: Lélektől lélekig
Fáj az epém, és fáj a torkom is:
azt sem tudom, hogy melyikre figyeljek.
Enni muszáj, és enni nem szabad.
Hát mit tegyek most: nyeljek-e, ne nyeljek?
Forrás: Lélektől lélekig
Rossz szememről egy nagy könyvben
Míg megkérdem a tudást:
Jó tanácsot nem lelek, de
Kapok új szemgyulladást.
Most tanács is, tanulság is
Ebből könnyen vonható:
Tűrj pihenve; a természet
A legjobb útmutató.
1881
Forrás: Vers mindenkinek
Nahát, látod, te, te,
kikölt a sok pete,
jön már a friss tojásból
a sok kis aligátor,
alig tojtál, alig,
s jönnek a fiaid –
s mind hangosak, merészek,
s mind szellemtörténészek,
csöpp test és óriás hang,
már bennük is tojás van!
Forrás: Vers mindenkinek
Casals Pablo –
Gordonkaművész, amint tetszik tudni,
S a Bikában játszott a gordonkáján,
Nos és oda alig tudtam bejutni,
Mert zsúfoltig gyömöszölte a termet
A sok-sok debreceni zeneértő
S a sok művelt kisasszony,
Ki otthon a zongorán zenesértő.
Casals Pablo –
Gordonkázott is nekik, ahogy illik,
Oly szépen s tébolyítón,
Hogy attul már a zsebbe bicska nyílik.
De mostan nem is ez a fontos – ácsi!
Ellenben volt ott egy bácsi,
Akin sehogyse látszott hatás.
Engem, ki magánszorgalomból
Széplélek stb. szóval smokk-úr vagyok,
Ez a bácsi direkte meghatott,
S megszólítottam: Ahh, uram,
Túlfinomult lény, eszményi barátom,
Kiből, mint a sós kutakból Parádon,
Keserű bölcsesség spriccel szomorúan,
Én értem Önt!
Ugye, e zene bármily fene-fínom,
Már meg nem indíthatja Önt? Ön kínon
S gyönyörön túl van, Ön egy felsőbb magasság
Rezignált régióiból gőggel tekinti,
Mily betanult s színlelt pózzal legyinti
A műgyönyör ütemes remegésre
E szép hölgyek fején a sok-sok frizura laskát?
A bácsi most rám megütődve nézett,
S szólt: Fene enné az egészet,
De én még, uram, nem vacsoráztam,
S nőm őnagysága miatt itt kell lennem,
S nem lehet ennem,
S azt kell hallgatnom, míg e társaságot
Casals gordonkájáért eszi a frász itt,
Hogy közben a gyomrom, a gyomrom
Nekem beléptidíj nélkül is
Gordonkázik.
1911
Forrás: Vers mindenkinek
Kategória: Költők, művészek
„Mondhatta volna szebben, kis lovag.”
Rostand: Cyrano de Bergerac
Hogy orrom nagy?
Az szentigaz.
De kedves gyermekem,
mondhatta volna
mívesen.
Nos, figyeljen!
Imígyen valahogy:
Ó, Uram! Impozáns orra
nem buktatta még Önt orra?
S a horga alkalmas
kifogni nagy halat?
Ha karvaly vagy sas
tévedne erre,
Önt kihalt ősének vélve,
istenemre, orrnyergén
remek fészkelőhelyre lelne.
Nem fél, hogy vaksi öregapja
görbebotjának nézi, s megragadja?
Ha meg piktorral profilját festeti,
egész vég vászon kell, amire
kampóját skicceli.
No és a hölgyek? Nem zavarja
őket csók közben egy kicsit?
Nagy és kemény egy trombita,
azt elhiszem. Puha nem lehet,
hisz Ön nekem
nem hazudna sosem.
Értett mindent, remélem.
De ha Ön, kis lovag,
ezeket orromra mondaná,
kardom a szipákolóját,
szavamra, kettéhasítaná.
Forrás: Dokk.hu
CYRANO
Lássa,
ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:
Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”
Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
papírvágó kést, ollót is talán?”
Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
a madaraknak! Póznát tart nekik,
hol magukat jól kipihenhetik!”
Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
s a füst orrán át gomolyogva jön,
kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre,
színét a napfény durván szívja ki,
egy kis napernyőt venne tán neki!”
Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
a Hippokampelefantokamelosz
hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
hangzású lényen volt ily hosszú csont!”
Gavallér módon: „A manóba, mondd,
ez a fogas jött most divatba? Ej,
kalap számára pompás kicsi hely!”
Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
micsoda cégér egy illatszerésznek!”
Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
mikortájt nézik ezt a műemléket?”
Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
Lovasroham ilyet készen talál!”
Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
e szörnyeteg!… Pirul az áruló!”
Így ömlött volna szájából a szó,
ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
ön sose látott s tán azt tudja csak,
hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
lett volna mégis, hogy kivágja szépen
mindazt, amit most összehordtam én
e díszes, úri hallgatók körében:
a kezdő mondat első negyedét
éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
de hogy más mondja, azt nem tűröm el!
Fordította: Ábrányi Emil
„Mi van a kezedben,
aranyos Ágica?”
„Ábécés könyv biz ez,
kendermagos cica!”
„Mi jó lehet abban,
aranyos Ágica?”
„Van ebben egér is,
kendermagos cica!”
„Beállok deáknak,
aranyos Ágica!”
„Meddig leszel deák,
kendermagos cica?”
„Csak míg az egeret
kifogom, Ágica!”
„Le is vizsgáztál már,
kendermagos cica!”
Forrás: Vers mindenkinek
Egyszer a kis Bundás, mit gondolt magába?
Ej, huj, ej, huj! elindult magába.
Szépen besompolygott a hentes boltjába,
Ej, huj, ej, huj! a hentes boltjába.
Egy nagy véreshurkát a szegről lekapott,
Ej, huj, ej, huj! a szegről lekapott.
A nagyhasú hentes utána szaladott,
Ej, huj, ej, huj! hiába szaladott!
Már meg a kis Bundás, mit gondolt magába?
Ej, huj, ej, huj! mit gondolt magába,
Mégest besompolygott a hentes boltjába,
Ej, huj, ej, huj! a hentes boltjába.
Szépen besompolygott, rútul kiszaladott,
Ej, huj, ej, huj! sírva kiszaladott!
Véres hurka helyett, véres verést kapott,
Ej, huj, ej, huj! furkós botot kapott!
Forrás: Vers mindenkinek
Űzik már a fársángot,
Bor, muzsika, tánc, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok!
Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!
Fussatok hát, víg napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszodtatok e világgal,
De itt lepnek a papok:
Fussatok hát, víg napok!
Pszt! minden táncpaloták!
Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a cimbalom,
Szűnjetek meg, hahoták!
Pszt! minden táncpaloták!
Könyvhöz, dáma s gavallér!
Elég volt a sok ördögnek,
Kik belőletek köhögnek.
Itt van, itt a szent pallér:
Könyvhöz, dáma s gavallér!
Itt a bőjt: koplaljatok!
Itt van: s ízetlen olajja
A csókokat majd lenyalja.
Szent ételt is szopjatok:
Itt a bőjt: koplaljatok!
Vége már a nőszésnek,
Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.
Csont azoknak, kik késnek;
Vége már a nőszésnek!
Élni kell a bőjtbe is.
Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az – élhet vele.
Kukrikol a csirke is!
Élni kell a bőjtbe is!
Jaj, siessünk, híveim!
Mit érzek? – mi szent szag? wer da? –
Jaj! jön, – jön a hamvas szerda!
Béhamvazza szemeim:
Jaj, siessünk, híveim!
Víg lelkek! nem láttok már!
Bár nem láttok: de tőletek
El nem válok és véletek
Leszek: s ez így legyen bár;
Víg lelkek! nem láttok már.
Most veszek már maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért álorcát kell vennem;
Hogy ne lásson pap s barát,
Most veszek már maskarát.
S fársángolok véletek,
Rejtőzvén szent maskarában.
A vallás álorcájában
Negyven napig nevetek
S fársángolok véletek.
Most nyúgodjunk: Ádiő!
Pislog a dáma s gavallér:
Beteg, s oda a sok tallér. –
Majd megjön tán egészsége,
Hervadó kedve s szépsége;
A kőltség is tán kijő:
Most nyúgodjunk: Ádiő!
Forrás: Vers mindenkinek
Mint a szélvész, repűl a szánka
A csillogó fehér havon;
Virgonc ifjakkal ülve rajta
Sok szép menyecske s hajadon.
Farsangol a világ! kinek nincs:
Feleséget keresni jő;
Mellőle megszökik, kinek van…
Oh boldog farsangi idő…!
Csapongó kedv a táncteremben!
Hol a kedélyes nősereg
Egymás arcát, mezét, családját
Ajk-pittyegetve szólja meg;
Hol annyi drága rizspor elfogy…
És sok mámorban pihegő
Leány a másvilágra táncol…
Oh boldog farsangi idő!
Az öreg úr otthon köhécsel,
És bodza-herbatét iszik,
Mig vígadozni a menyecskét
Rég jól ösmert karok viszik;
És amivel vigasztalásul
Férjéhez tér a drága nő:
Hosszú árjegyzék… kurta hűség…
Oh boldog farsangi idő!
Oltár elé állítja végre
Az ifju, szíve kedvesét:
És véle, a várt százezernek,
Megkapja majd kilencedét.
Nagy kastélyt képzel a menyecske…
S imé: szerényen tűn elő
A kis bogárhátú öreg ház…
Oh boldog farsangi idő!
Mint a szélvész, repűl a szánka
S e mindenféle tarkaság
Engem harsány kacajra indít:
Igy szép az élet… a világ…!
Most korholó, hideg vagyok, – majd
Vig pajtás, hűtlen szerető;
Igy bolonditjuk benned egymást,
Oh boldog farsangi idő!
Forrás: Vers mindenkinek