Címke: Humor

CYRANO

Lássa,
ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:

Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”

Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”

Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”

Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
papírvágó kést, ollót is talán?”

Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
a madaraknak! Póznát tart nekik,
hol magukat jól kipihenhetik!”

Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
s a füst orrán át gomolyogva jön,
kéménytüzet szomszédja nem jelez?”

Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
lehúzza önt s fejjel bukik előre!”

Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre,
színét a napfény durván szívja ki,
egy kis napernyőt venne tán neki!”

Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
a Hippokampelefantokamelosz
hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
hangzású lényen volt ily hosszú csont!”

Gavallér módon: „A manóba, mondd,
ez a fogas jött most divatba? Ej,
kalap számára pompás kicsi hely!”

Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”

Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”

Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
micsoda cégér egy illatszerésznek!”

Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”

Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
mikortájt nézik ezt a műemléket?”

Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”

Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”

Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
Lovasroham ilyet készen talál!”

Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”

Végül, torzítva Pyramus kriáját:
„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
e szörnyeteg!… Pirul az áruló!”

Így ömlött volna szájából a szó,
ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
ön sose látott s tán azt tudja csak,
hogy hülye fráter is lehet lovag!

De hogyha önben annyi lelemény
lett volna mégis, hogy kivágja szépen
mindazt, amit most összehordtam én
e díszes, úri hallgatók körében:
a kezdő mondat első negyedét
éles kardommal vágtam volna szét!

Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
de hogy más mondja, azt nem tűröm el!

Fordította: Ábrányi Emil

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár – Cyrano de Bergerac