Címke: Humor

  • Csorba Győző: Dilemma

    Fáj az epém, és fáj a torkom is:
    azt sem tudom, hogy melyikre figyeljek.
    Enni muszáj, és enni nem szabad.
    Hát mit tegyek most: nyeljek-e, ne nyeljek?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Arany János: Tanulság

    Rossz szememről egy nagy könyvben
    Míg megkérdem a tudást:
    Jó tanácsot nem lelek, de
    Kapok új szemgyulladást.

    Most tanács is, tanulság is
    Ebből könnyen vonható:
    Tűrj pihenve; a természet
    A legjobb útmutató.

    1881

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Gulyás Pál: Egy anya-aligátornak

    Nahát, látod, te, te,
    kikölt a sok pete,
    jön már a friss tojásból
    a sok kis aligátor,

    alig tojtál, alig,
    s jönnek a fiaid –
    s mind hangosak, merészek,
    s mind szellemtörténészek,

    csöpp test és óriás hang,
    már bennük is tojás van!

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Tóth Árpád: Gordonkás elégia

    Casals Pablo –
    Gordonkaművész, amint tetszik tudni,
    S a Bikában játszott a gordonkáján,
    Nos és oda alig tudtam bejutni,
    Mert zsúfoltig gyömöszölte a termet
    A sok-sok debreceni zeneértő
    S a sok művelt kisasszony,
    Ki otthon a zongorán zenesértő.

    Casals Pablo –
    Gordonkázott is nekik, ahogy illik,
    Oly szépen s tébolyítón,
    Hogy attul már a zsebbe bicska nyílik.
    De mostan nem is ez a fontos – ácsi!
    Ellenben volt ott egy bácsi,
    Akin sehogyse látszott hatás.

    Engem, ki magánszorgalomból
    Széplélek stb. szóval smokk-úr vagyok,
    Ez a bácsi direkte meghatott,
    S megszólítottam: Ahh, uram,
    Túlfinomult lény, eszményi barátom,
    Kiből, mint a sós kutakból Parádon,
    Keserű bölcsesség spriccel szomorúan,
    Én értem Önt!

    Ugye, e zene bármily fene-fínom,
    Már meg nem indíthatja Önt? Ön kínon
    S gyönyörön túl van, Ön egy felsőbb magasság
    Rezignált régióiból gőggel tekinti,
    Mily betanult s színlelt pózzal legyinti
    A műgyönyör ütemes remegésre
    E szép hölgyek fején a sok-sok frizura laskát?

    A bácsi most rám megütődve nézett,
    S szólt: Fene enné az egészet,
    De én még, uram, nem vacsoráztam,
    S nőm őnagysága miatt itt kell lennem,
    S nem lehet ennem,
    S azt kell hallgatnom, míg e társaságot
    Casals gordonkájáért eszi a frász itt,
    Hogy közben a gyomrom, a gyomrom
    Nekem beléptidíj nélkül is
    Gordonkázik.

    1911

    Forrás: Vers mindenkinek

    Kategória: Költők, művészek

  • Szilasi Katalin: Orr-monológ másképp

    „Mondhatta volna szebben, kis lovag.”
    Rostand: Cyrano de Bergerac

    Hogy orrom nagy?
    Az szentigaz.
    De kedves gyermekem,
    mondhatta volna
    mívesen.
    Nos, figyeljen!
    Imígyen valahogy:

    Ó, Uram! Impozáns orra
    nem buktatta még Önt orra?
    S a horga alkalmas
    kifogni nagy halat?
    Ha karvaly vagy sas
    tévedne erre,
    Önt kihalt ősének vélve,
    istenemre, orrnyergén
    remek fészkelőhelyre lelne.
    Nem fél, hogy vaksi öregapja
    görbebotjának nézi, s megragadja?
    Ha meg piktorral profilját festeti,
    egész vég vászon kell, amire
    kampóját skicceli.
    No és a hölgyek? Nem zavarja
    őket csók közben egy kicsit?
    Nagy és kemény egy trombita,
    azt elhiszem. Puha nem lehet,
    hisz Ön nekem
    nem hazudna sosem.

    Értett mindent, remélem.
    De ha Ön, kis lovag,
    ezeket orromra mondaná,
    kardom a szipákolóját,
    szavamra, kettéhasítaná.


    Forrás: Dokk.hu

  • Edmond Rostand: Cyrano orrmonológja

    CYRANO

    Lássa,
    ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
    Mondhatta volna szebben, kis lovag,
    más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:

    Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
    Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”

    Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
    Igyék vederből, abba belefér!”

    Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
    Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”

    Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
    Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
    papírvágó kést, ollót is talán?”

    Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
    a madaraknak! Póznát tart nekik,
    hol magukat jól kipihenhetik!”

    Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
    s a füst orrán át gomolyogva jön,
    kéménytüzet szomszédja nem jelez?”

    Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
    lehúzza önt s fejjel bukik előre!”

    Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre,
    színét a napfény durván szívja ki,
    egy kis napernyőt venne tán neki!”

    Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
    nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
    a Hippokampelefantokamelosz
    hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
    hangzású lényen volt ily hosszú csont!”

    Gavallér módon: „A manóba, mondd,
    ez a fogas jött most divatba? Ej,
    kalap számára pompás kicsi hely!”

    Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
    egy teljes náthát csak a bősz, komor
    Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”

    Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”

    Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
    micsoda cégér egy illatszerésznek!”

    Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”

    Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
    mikortájt nézik ezt a műemléket?”

    Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
    tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”

    Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
    Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
    kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”

    Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
    Lovasroham ilyet készen talál!”

    Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
    sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”

    Végül, torzítva Pyramus kriáját:
    „Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
    e szörnyeteg!… Pirul az áruló!”

    Így ömlött volna szájából a szó,
    ha volna önben szellem és tudás.
    De szellemet, boldogtalan dudás,
    ön sose látott s tán azt tudja csak,
    hogy hülye fráter is lehet lovag!

    De hogyha önben annyi lelemény
    lett volna mégis, hogy kivágja szépen
    mindazt, amit most összehordtam én
    e díszes, úri hallgatók körében:
    a kezdő mondat első negyedét
    éles kardommal vágtam volna szét!

    Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
    de hogy más mondja, azt nem tűröm el!

    Fordította: Ábrányi Emil


    Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár – Cyrano de Bergerac

  • Móra Ferenc: Aranyos Ágica

    „Mi van a kezedben,
    aranyos Ágica?”

    „Ábécés könyv biz ez,
    kendermagos cica!”

    „Mi jó lehet abban,
    aranyos Ágica?”

    „Van ebben egér is,
    kendermagos cica!”

    „Beállok deáknak,
    aranyos Ágica!”

    „Meddig leszel deák,
    kendermagos cica?”

    „Csak míg az egeret
    kifogom, Ágica!”

    „Le is vizsgáztál már,
    kendermagos cica!”

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Benedek Elek: A kis Bundás

    Egyszer a kis Bundás, mit gondolt magába?
    Ej, huj, ej, huj! elindult magába.
    Szépen besompolygott a hentes boltjába,
    Ej, huj, ej, huj! a hentes boltjába.

    Egy nagy véreshurkát a szegről lekapott,
    Ej, huj, ej, huj! a szegről lekapott.
    A nagyhasú hentes utána szaladott,
    Ej, huj, ej, huj! hiába szaladott!

    Már meg a kis Bundás, mit gondolt magába?
    Ej, huj, ej, huj! mit gondolt magába,
    Mégest besompolygott a hentes boltjába,
    Ej, huj, ej, huj! a hentes boltjába.

    Szépen besompolygott, rútul kiszaladott,
    Ej, huj, ej, huj! sírva kiszaladott!
    Véres hurka helyett, véres verést kapott,
    Ej, huj, ej, huj! furkós botot kapott!

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Csokonai Vitéz Mihály: A fársáng búcsúzó szavai

    Űzik már a fársángot,
    Bor, muzsika, tánc, múlatság,
    Kedves törődés, fáradság,
    Kik hajdan itt múlattatok,
    A közhelyről oszoljatok!
    Kongatják a harangot:
    Űzik már a fársángot!

    Fussatok hát, víg napok!
    Tíz hete már, hogy vígsággal
    Játszodtatok e világgal,
    De itt lepnek a papok:
    Fussatok hát, víg napok!

    Pszt! minden táncpaloták!
    Ürűljön boros asztalom,
    Némúljon meg a cimbalom,
    Szűnjetek meg, hahoták!
    Pszt! minden táncpaloták!

    Könyvhöz, dáma s gavallér!
    Elég volt a sok ördögnek,
    Kik belőletek köhögnek.
    Itt van, itt a szent pallér:
    Könyvhöz, dáma s gavallér!

    Itt a bőjt: koplaljatok!
    Itt van: s ízetlen olajja
    A csókokat majd lenyalja.
    Szent ételt is szopjatok:
    Itt a bőjt: koplaljatok!

    Vége már a nőszésnek,
    Kiknek nem jutott házaspár:
    Úton-útfélen elég jár.
    Csont azoknak, kik késnek;
    Vége már a nőszésnek!

    Élni kell a bőjtbe is.
    Azért aki szép párt lele,
    Nem zsíros az – élhet vele.
    Kukrikol a csirke is!
    Élni kell a bőjtbe is!

    Jaj, siessünk, híveim!
    Mit érzek? – mi szent szag? wer da? –
    Jaj! jön, – jön a hamvas szerda!
    Béhamvazza szemeim:
    Jaj, siessünk, híveim!

    Víg lelkek! nem láttok már!
    Bár nem láttok: de tőletek
    El nem válok és véletek
    Leszek: s ez így legyen bár;
    Víg lelkek! nem láttok már.

    Most veszek már maskarát!
    Köz-helyen nem szabad lennem:
    Azért álorcát kell vennem;
    Hogy ne lásson pap s barát,
    Most veszek már maskarát.

    S fársángolok véletek,
    Rejtőzvén szent maskarában.
    A vallás álorcájában
    Negyven napig nevetek
    S fársángolok véletek.

    Most nyúgodjunk: Ádiő!
    Pislog a dáma s gavallér:
    Beteg, s oda a sok tallér. –
    Majd megjön tán egészsége,
    Hervadó kedve s szépsége;
    A kőltség is tán kijő:
    Most nyúgodjunk: Ádiő!

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Tompa Mihály: Farsangban

    Mint a szélvész, repűl a szánka
    A csillogó fehér havon;
    Virgonc ifjakkal ülve rajta
    Sok szép menyecske s hajadon.
    Farsangol a világ! kinek nincs:
    Feleséget keresni jő;
    Mellőle megszökik, kinek van…
    Oh boldog farsangi idő…!

    Csapongó kedv a táncteremben!
    Hol a kedélyes nősereg
    Egymás arcát, mezét, családját
    Ajk-pittyegetve szólja meg;
    Hol annyi drága rizspor elfogy…
    És sok mámorban pihegő
    Leány a másvilágra táncol…
    Oh boldog farsangi idő!

    Az öreg úr otthon köhécsel,
    És bodza-herbatét iszik,
    Mig vígadozni a menyecskét
    Rég jól ösmert karok viszik;
    És amivel vigasztalásul
    Férjéhez tér a drága nő:
    Hosszú árjegyzék… kurta hűség…
    Oh boldog farsangi idő!

    Oltár elé állítja végre
    Az ifju, szíve kedvesét:
    És véle, a várt százezernek,
    Megkapja majd kilencedét.
    Nagy kastélyt képzel a menyecske…
    S imé: szerényen tűn elő
    A kis bogárhátú öreg ház…
    Oh boldog farsangi idő!

    Mint a szélvész, repűl a szánka
    S e mindenféle tarkaság
    Engem harsány kacajra indít:
    Igy szép az élet… a világ…!
    Most korholó, hideg vagyok, – majd
    Vig pajtás, hűtlen szerető;
    Igy bolonditjuk benned egymást,
    Oh boldog farsangi idő!

    Forrás: Vers mindenkinek