Címke: Humor

  • Idézet: Agytréning

    Ameddig léteznek macskák,
    az egéren nem segít, hogy
    kinevezik elefántnak.

    Katona Bálint

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Karinthy Frigyes: Gellért Oszkár: Amint a karod fölemeled

    Amint a karod fölemeled
    Mennyi bidres-bodros szövet
    Hull vissza, mint egy zuhatag
    És milyen finom kis pihék
    Pelyhedzenek a könyöködbe
    A könyököd kinyögöd
    És szívembekönyökölsz – au!
    Au – vau! Miau!
    És milyen fehér vonal emelkedik,
    Amint karod fölemeled
    Emelkedik, csavarog, terjed
    A könyöködtől a kisujjad körméig
    A kisujjad körmétől megint vissza
    A kisujjad körmétől visszáig
    Amint a karod fölemeled
    A könyöködtől a kisujjad utolsó percéig
    Tizenöt centiméter
    A kisujjadtól a könyöködig tizenöt centiméter
    Összesen harminc centiméter.
    És hogy rezegnek a szálak
    És kicsi pelyhek szurkálnak szíven.
    Amint a karod fölemeled
    Hogy fejemhez vágd a levesestálat.

    Így írtok ti

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Petőfi Sándor: A tintásüveg

    Vándorszinész korában Megyeri
    (Van-e, ki e nevet nem ismeri?)
    Körmölgeté, mint más, a színlapot.
    Kapott
    Ezért
    Egyszer vagy öt forintnyi bért,
    Amint mondom, vagy öt forintnyi bért.

    Először is hát tintáért megyen,
    Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.
    A tintás üveget pedig hová
    Dugá?
    Bele
    Kabátja hátsó zsebibe,
    Amint mondom, kabátja zsebibe.

    S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri vig,
    S hazafelé menvén, ugrándozik.
    Hiába inti őt Szentpéteri:
    „Kari,
    Vigyázz!
    Kedved majd követendi gyász,
    Amint mondom, majd követendi gyász.”

    Úgy lett. A sok ugrándozás alatt
    Kifolyt a tinta; foltja megmaradt.
    Megyeri elbusúl – kedvét szegi
    Neki
    A folt,
    Mivel csak egy kabátja volt,
    Amint mondom, csak egy kabátja volt.

    Mi több: kabátja éppen sárga volt,
    És így annál jobban látszott a folt.
    „Eldobnám – szólt – de mással nem birok;”
    Ez ok
    Miatt
    Hordá, míg széjjel nem szakadt,
    Amint mondom, míg széjjel nem szakadt.

    Pest, 1844. szeptember

    Forrás: M5 – Vers mindenkinek: Bodrogi Gyula előadása

  • Berda József: Jó étvágyat

    Csattogj fogam most. Hadd töltöm kedvemet,
    s te jó gyomor, válaszd a nedveket,
    kicsattan bőröm, angyal lakik ma nálam,
    lám a levesbe belecsurog a nyálam.

    Remeg a töltelék, villám alátolom,
    szemem is kidülled, úgy lapátolom.
    A földre esett? Oda se neki!
    Onnan is megeszem. Most gyere ki!

    Most még egy kicsi bort, legyen amit szíjjak,
    hasam kerületén megoldom a szíjat,
    alul-felül hangzik vidám böfögésem,
    s órákig elülök árnyékban a széken.

    Forrás: 2000 Irodalmi és Társadalmi Havi Lap – Berdalok

  • Berda József: Ne szólj szám–

    Csücsülj csak ülepem, légy vidám,
    légy te a százsípú orgonám!
    Nincs más vigaszom, ami hangot ad, –
    áraszd kegyelmed: tiszta hangodat.

    A száj szava hazug; nincs már hitele.
    Az ördög tudja csak, mit mível vele.
    Véled incselkedni méltó mulatozás,
    csücsülj csak, danolj hát, korhely csodadudás!

    Forrás: 2000 Irodalmi és Társadalmi Havi Lap – Berdalok

  • Darvas Szilárd: A pesti Villon

    Vidám nekrológ szegény nagyétkű Berda József poétáról
    Falusy György átköltésében

    Testvér, ha egyszer messzi tájra tévedsz,
    ahol az Ister piszkos vize zúg,
    hol minden reggel panamára ébredsz,
    szóval, ha egyszer arra visz az út,
    s a rossz vizet undorral földreköpve
    pirosló orrod habzó borba túr,
    egy bús varázs megejt, tudom, örökre,
    mert itt írt verset Berda Jóska úr,
    a pantallója két araszra vágva,
    alul gatyája ki-kiütközött,
    s a sanda nőszemeknek kapzsi vágya
    a csábos térden visszatükrözött,
    ha két ebéddel éhgyomorra végzett,
    a szaftba mártva mind a két kezit,
    a sok burzsuj ijedten összenézett,
    mind azt hitte, hogy ő következik.

    Mint esőlét a zúgó házcsatorna
    az őszi ködben hektószám viszi,
    a jó piát úgy nyeldekelte torka,
    aki nem látta, tudom, nem hiszi,
    ismert kadart, rizlinget, szamorodnit
    és zöldszilvánit, sillert, malagát,
    egy korty italért tán kinyalta volna,
    mint szomjas arab, a nagy Szaharát,
    s az étel-ital jó talajba szállt át,
    mert megtrágyázta lelke humuszát,
    s ha cifra szóra pengette a száját,
    káplárban is lefőzött húsz huszárt,
    míg egy napon Bicsérdy híve lett ő,
    hiába várván husos abrakot,
    egyet gondolt és lett belőle kettő:
    szegény Berda a fűbe harapott.

    És így jutott az égi nagy mezőkre,
    ahol a borban nincsen szacharin,
    s ahol a menüt majd úgy állítja össze
    sajátkezüleg Brillat Savarin,
    hogy bőven legyen benne sonka, bukta,
    s amit a földön kedvelt, annyi más,
    s a fiastyúkból főz az égi kukta
    számára finom csirkepaprikást,
    szárnyas pincérek vödörszámra hordják
    az irodalmi olcsó feketét,
    s mikor próbára tennék már a torták
    egy elefántnak is a fenekét,
    ha már a zsír is megfakult a szádon,
    s úgy érezed, hogy már menni kék,
    ott lovagolj az égi reteráton,
    és könnyü légyen néked ott a szék,
    s legyen szükséged este avagy reggel,
    ne láss szükséget semmiben se itt,
    s törölközőnek használd egészséggel
    Gyökösi Endre legszebb verseit.

    Ajánlás:

    S ha altájad majd pajzán dalra hangol,
    oly zordonan, ahogy nem tud se angol,
    se longobárd, se kelta, sem görög,
    a burzsujok itt lent majd összenéznek,
    mert azt hiszik, hogy fent a menny dörög.

    Forrás: 2000 Irodalmi és Társadalmi Havi Lap – Berdalok

  • Petőfi Sándor: Sorshúzás előtt

    Kétszázezer forint! reá
    Gondolni is alig merek.
    Nagyúr leszek, mennykő nagy úr,
    Föltéve persze: ha nyerek.

    Vajon hová teszem e pénzt?
    Mindenh’á, csak ládámba nem!
    Meg nem penészedik az én
    Ládámban, hiszem istenem.

    Amint nyerek: elnyargalok
    Tóth Gáspárhoz nagy hirtelen,
    És e jó úrnál eddigi
    Kontóm szépen lekvittelem;

    Aztán (most már készpénzemért!)
    Jó téli öltönyt varratok;
    Mert közel a tél, s mostani
    Ruhámban meg is fagyhatok.

    Mily jól esik majd: ha fogat
    Vicsorgat énrám a hideg,
    Hahá! mily jólesik: fügét
    Mutatni őkegyelminek.

    Ugy ám, de hátha nem nyerünk?…
    Ha nem nyerünk: isten veled,
    Jó téli öltöny! – de sebaj,
    Megszoktam már a hideget.

    Pest, 1845. szeptember 10–24. között

    Forrás: M5 – Vers mindenkinek: Csőre Gábor előadása

  • Rejtő Jenő: Idézetek

    „Ha kikapcsoljuk a szerelem nevű fogalomzavart az eshetőségek közül, úgy határozott terv szerint élhetünk.”

    „A férfiak ősi naivitása alig hanyatlott valamit a kőkorszak óta.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: A Caruso

    Mikor Pesten a Caruso,
    A szívnyúzó amoroso
    Énekelt,
    Lipótváros lánya, nője
    Mind szívgörcsöt kapott tőle,
    Rémeset.

    A férfiak persze szidták
    A pocakos tenoristát,
    Aki csak
    Azzal hat, hogy magas Céket
    Jól kibúgat, jól kibéget,
    Jól kiad.

    De fordul a sors kereke,
    Tenorista is bereked
    És befagy;
    Megszökött ma felesége, –
    Ó irgalom magas Céje
    El ne hagyj!

    Már ezután van reményem,
    Hogy nemcsak borbélylegényben
    Hisz a nő,
    S bár a műfajom csak líra,
    Akad nékem is egy igaz
    Szerető!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Aktuális strófák

    Múltkoriban a Barkóczy
    Nem akart fölállni,
    Azt mondotta a törvényre,
    Hogy az lári-fári.

    Mostan meg egy polgármester
    Nem akart fölállni,
    Hogy zengett a Gotterhalte:
    Császári-királyi!

    Mi is ezen sírnivaló,
    Könnyű kitalálni,
    Ez a magyar politika:
    Elállni, felállni!

    Forrás: Lélektől lélekig