Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.
Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:
Elszáll a nyár, kár!
Lucskos ősz vár már.
Ha túl nagy a sár,
felszállok a fár.
Nem okozott bajt a sor végén az űr,
ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr.
Forrás: Romhányi József versei / gyűjteményes kiadás
Szorongva
ment ki reggel Leó a porondra,
mert várta már
a goromba idomár,
hogy tanszernek használva rút ostorát,
számolásra tanítsa az ostobát.
– Mondd meg, mennyi egy meg egy,
vagy ütlek, hogy meggebedj! –
De hiába pattogtatott peckesen,
nem ment annak még az első lecke sem.
Szégyenében később szegény vadállat
feladott egy nehéz példát magának.
Megoldotta szépen aznap este még:
elosztotta néggyel gonosz mesterét.
Forrás: Lélektől lélekig
Nekem már régóta tetszik egy bak,
bármilyen fapofa, fura alak.
Hiába mondják az okosabbak:
a szerelem vak,
a szerelem vak.
Tiltanak tőle, ez ingerel csak.
Ő lesz az apja a gidáimnak!
Bár most egy fűrésszel él ez a bak.
A szerelem vak,
a szerelem vak.
Ha e sete-suta sztori
bosszant valakit,
hallgassa a kolostori
láma dalait.
Értelmet a slágerekben ugyan ki keres!
Ha szerző bakot lő, épp attól sikeres.
Forrás: Lélektől lélekig
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett szerelmi érzetet,
A kis Erosz, amidőn nyilát rá
Lőtte, a lövésnél tévedett,
És a szív helyett gyomrát találta,
S ez szerelmi kíntól földagadt,
Bár kihúzta a nyilat, de vége
A hordónyi hasban megszakadt.
Most, ha étket s bort lát pillanatja,
Az forró szerelme áldozatja.
Forrás: www.eternus.hu – Samarjay Károly versei
Volt egyszer egy gazdag ember,
Annyi juha, mint a tenger,
Mint az árvíz, ujjuju!
Számlálhatlan sok a juh.
Gazdag ember gondol egyet:
Pénzmagra szert hogyan tegyek?
Hej számadó, szóm van kenddel,
Annyi juhom mint a tenger,
Mint az árvíz ujjuju,
Számlálhatlan sok a juh, –
Gondoltam én mostan egyet,
Pénzmagra szert hogyan tegyek?
Kell nekem a juhok ára,
Hajtsa kend el a vásárra.
A vásárra juhász hajtja,
Előttük egy folyó partja.
Irdatlan nagy, – Tisza-Duna
Nem lehetne ija-fija, –
A híd rajta nagyon keskeny,
Nem fér a juh csak egyesben.
Várjunk, míg át mennek renddel,
S annyi a juh, mint a tenger!
Mint az árvíz! ujjuju!
Számlálhatlan sok a juh!…
– Hogyha egyig általérnek,
Folytatom majd a mesémet.
Forrás: www.eternus.hu – Móricz Zsigmond versei
Tisztelt közönség! nagy eset készül,
Készülj rá bátran, hősin, vitézül.
Neked most diszkrétül súgom én meg,
Szenzációt hoz a jövő péntek.
Közénk látogat a doktor Prőhle,
Ah, igen! Közénk ereszkedik ő le.
A színpadra ő kiáll nyalkán,
S elmeséli, hogy milyen is a Balkán.
Ó, hála, Zsül, néked, Zsülikénk, Zsülke!
Hogy agyad e pompás ötletet szülte.
Már régen sírtunk és égtünk lázba,
Hogy Prőhle nem játszik a színházba.
Már régen bőgünk, hogy a színpadon
Csak színműveket játszanak agyon.
S epedve várta minden polgár,
Mikor lép fel a szerb meg a bolgár.
S a pénteki műsor egyébként is fényes,
Szigetvári hősös és szenes legényes.
Szinte azt hinné, aki nem szakértő,
Hogy az ügy direkt jóízlést sértő,
Pedig oly édes lesz összekeverve
Szenesék, Prőhle s Szigetvár keserve!
Az ember szíve direkte dagad,
S ha nem dagad, hát nem dagad,
Zsülink ezen fenn nem akad,
– Jó olvasó, kösd fel magad.
1912.
Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei
(Discrét vers.)
Mint egykor ősöm, Lantos Sebestyén:
Hazám zegzugát úgy járom én;
Csak azt zengem, mi lelkemből fakad,
Víg és bús nóta egyformán akad.
Ma ismét olvastam itt verseket,
Hölgyeknek is – amit csak lehetett (!),
– jutalmat én – anyagit – sose várok,
Boldog vagyok, hogyha köztetek járok.
– A költőnek legnagyobb diadal,
Ha rokonérzésre talál a dal:
Szép hölgyek! csókoljatok homlokon,
A férfiak meg: – ahol gondolom.
Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei
Egyszer Cérna úrfi mit gondolt magába?
Szépen felöltözött bársonyos ruhába.
Hej, huj, hej, huj, bársonyos ruhába!
Csapott a fejébe egy nagy tót kalapot,
Zsuzsi szakácsnétól esernyőt is kapott.
Hej, huj, hej, huj, de mekkorát kapott!
Két gyenge karjába kosarat akasztott,
Hej de megbámulták urak és parasztok!
Hej, huj, hej, huj, urak és parasztok!
Büszkén lépegetett a kényes gavallér,
Csengett a zsebében a sok fényes tallér.
Hej, huj, hej, huj, a sok fényes tallér!
Piacon a kofák szép sorjába ültek,
Cérna úrficskának nagyon megörültek.
Hej, huj, hej, huj, nagyon megörültek!
Kosarát megrakták színültig almával,
Szép piros almával, legislegjavával.
Hej, huj, hej, huj, nem is az aljával!
Indult Cérna úrfi haza egyenesen,
Lépett, lépegetett kényesen, hegyesen.
Hej, huj, hej, huj, de milyen hegyesen!
Sem jobbra, sem balra nem nézett az úrfi,
Kosárból az alma egymásután hullt ki.
Hej, huj, hej, huj, egymásután hullt ki!
Istenem, teremtőm, több esett a sárba,
Mint amennyi maradt a füles kosárba.
Hej, huj, hej, huj, szép füles kosárba!
Úrfik, kisasszonyok, reám figyeljetek,
E nagy bús esetről mind példát vegyetek.
Hej, huj, hej, huj, mind példát vegyetek!
Almavivésnek is tudni kell a módját,
Ezért éneklém el e szomorú nótát.
Hej, huj, hej, huj, e szomorú nótát!
Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei
