https://verskucko.com

Címke: humoros vers

  • Benedek Elek – Szomorú nóta Cérna úrfiról

    Egyszer Cérna úrfi mit gondolt magába?
    Szépen felöltözött bársonyos ruhába.
    Hej, huj, hej, huj, bársonyos ruhába!

    Csapott a fejébe egy nagy tót kalapot,
    Zsuzsi szakácsnétól esernyőt is kapott.
    Hej, huj, hej, huj, de mekkorát kapott!

    Két gyenge karjába kosarat akasztott,
    Hej de megbámulták urak és parasztok!
    Hej, huj, hej, huj, urak és parasztok!

    Büszkén lépegetett a kényes gavallér,
    Csengett a zsebében a sok fényes tallér.
    Hej, huj, hej, huj, a sok fényes tallér!

    Piacon a kofák szép sorjába ültek,
    Cérna úrficskának nagyon megörültek.
    Hej, huj, hej, huj, nagyon megörültek!

    Kosarát megrakták színültig almával,
    Szép piros almával, legislegjavával.
    Hej, huj, hej, huj, nem is az aljával!

    Indult Cérna úrfi haza egyenesen,
    Lépett, lépegetett kényesen, hegyesen.
    Hej, huj, hej, huj, de milyen hegyesen!

    Sem jobbra, sem balra nem nézett az úrfi,
    Kosárból az alma egymásután hullt ki.
    Hej, huj, hej, huj, egymásután hullt ki!

    Istenem, teremtőm, több esett a sárba,
    Mint amennyi maradt a füles kosárba.
    Hej, huj, hej, huj, szép füles kosárba!

    Úrfik, kisasszonyok, reám figyeljetek,
    E nagy bús esetről mind példát vegyetek.
    Hej, huj, hej, huj, mind példát vegyetek!

    Almavivésnek is tudni kell a módját,
    Ezért éneklém el e szomorú nótát.
    Hej, huj, hej, huj, e szomorú nótát!

    Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei

  • Tóth Árpád – A műbaba

    Van már műláb, van már műfog,
    És vannak már műszerek,
    Van műfül, műorr, műgége,
    Mindmegannyi műremek!…

    Van vízmű, és van mű víz is,
    Példa rá a köntösgát,
    Ott a vízmű úgy szuperál,
    Hogy direkt művizet ád!…

    Van azután egy színmű is,
    Gyan Thuláé e remek,
    Ezt a színműt egy szép műszín:
    A frész fene ette meg!…

    Van aztán még egyéb mű is,
    Például egy elmemű:
    Szávi tata távirata:
    Talpnyaláshoz elve hű!…

    Mind e műveket azonban
    Lefőzi egy műremek.
    Dőderlein professzor műve,
    Amely mű egy műgyerek!

    Műbabát hoz a műgólya,
    Így lesz eztán a divat,
    S ez, úgy mondják, a jövőben
    Szerelmünkre is kihat.

    Műszerelem, műölelés,
    Műcsókokból műnemű,
    S régimódra születendő
    Gyermekünk lesz – parvenű!

    1912.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Tóth Árpád – A körkérdés

    Kiküldött a szerkesztő úr engem,
    Aszongya:
    Hallja, maga, Spongya,
    Menten
    Menjen
    S zengjen
    A színészek fülébe
    Valami húsvéti körkérdést,
    Valami furcsát,
    Akármit,
    Csak körkérdés legyen,
    Hogy a konkurrens-újság
    Megpukkadjon,
    S belőle a fene
    Jóízűt egyen.

    Menten
    El is mentem,
    S a fejemet törtem,
    Törtem és kentem,
    Hogy mi a fenét
    Körkérdezzek mostan,
    Törtem a fejem,
    Törtem és mostam,
    De valami szenzációsat
    Nem tudtam kieszelni,
    Milyen körkérdéssel kéne
    A húsvéti számot
    Cifrára meszelni.
    Hopp! de végre
    Hálásan pislogtam az égre,
    Mert a körkérdés,
    Mint a derült
    Égbül a villám,
    Egyszerre
    Eszembe penderült.

    Felkerestem a színészeket,
    S feltettem nékik
    A körkérdést nagykomolyan,
    Mert illik,
    Hogy ilyenkor az ember
    Komoly arcot öltsön:
    Mondja, kedves művész úr,
    Nem volna-e
    Tíz koronája kölcsön?

    Csak az a baj,
    Hogy mind nagyon
    Egyformán feleltek.
    S hogy mit feleltek?
    Most kezdek ám hatolni és ötölni!
    Nos, hogy mit feleltek?
    Hát, hát – azt nem lehet leközölni.

    1912

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Vörösmarty Mihály: Petike

    Bús mogorván ül Petike,
    Ha ha ha!
    Péter és bú! a mennykőbe,
    Mi baja?
    Anyja kémli hű szemekkel –
    Jó öreg!
    Azt gondolja, fiacskája
    Tán beteg.

    „Kell galuska, Peti fiam,
    Eszel-e?”
    „Dehogy eszem, dehogy eszem,
    Ki vele.”

    „Kell bor, édes szép fiacskám,
    Iszol-e?”
    „Dehogy iszom, dehogy iszom,
    El vele.”

    „Kell-e sarkantyú csizmádra,
    Petikém!
    Kalpagodra toll s mentédre
    Rókaprém?”

    „Mit nekem toll, mit nekem prém,
    Sarkantyú!
    Ha szívemben, mint a róka,
    Rág a bú!”

    „Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
    Biblia?”
    „Mit nekem könyv, a beszéd mind
    Szó fia.
    Egy barátom van nekem csak,
    A halál;
    Az, tudom, hogy innen-onnan
    Lekaszál.”

    „Az egekre! Peti fiam,
    Meg ne halj:
    Annyi benned a sóhajtás,
    Mint a raj.
    Átidézzem tán Juliskát?
    Láthatnád?”

    Szól mogorván Péter úrfi:
    „Hol van hát?”

    Ármány-adta Péterkéje!
    Még mi nem volt a bibéje!
    Sem kalapja, sem mentéje,
    Sem a sarkantyú zenéje,
    Nem kell neki róka mája,
    Sem a szomszéd bibliája;
    Nem kell neki bor, galuska,
    De bezzeg kell a Juliska,
    Bár negédes és hamiska,
    De vidor, szép és piroska.
    Sem ehetnék, sem ihatnék,
    Csak Julcsával nyájaskodnék.

    „Ej Petikém, szép fiam, hát
    Ez a baj!
    Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
    S meg ne halj.
    Most takarodj iskolába,
    Rossz fiú!
    Meg ne lássam, hogy pityergesz.
    Félre bú!
    Iskolában a Juliskát
    Elfeledd:
    Isten éltet, tíz év múlva elvehesd”

    Forrás: Szeretem a verseket