Címke: humoros vers

  • Romhányi József: Állatkerti látogatás

    Ameddig a szem csak ellát,
    állat lakja a sok cellát.
    Ingyen a koszt, s nincs házadó.
    Nincs is közöttük lázadó!
    Nem serkenti tettre szűk,
    sűrű rácsú ketrecük.
    Nézd, hogy tornáznak a majmok,
    mint megannyi tornászbajnok!
    Ott meg az a csimpánz, ni!
    Milyen jól tud hintázni.
    Egy másik társa meg a hintáját tolja,
    stoplámpaként virít az ülőgumója
    Meguntam a majommókát,
    megnéztem a pufók fókát.
    Szomszédja a jegesmedve,
    fehér bundával van fedve.
    És még a kis medvebocsok
    szőrméjén sincs soha mocsok.
    Távolabb a madarak
    rikácsolva hadarnak.
    Ehelyütt
    látni a vén keselyűt!
    S aki káromkodni hallja a rút papagájt,
    a lelke üdvéért érezhet is vad aggályt!
    Az énekesmadarak meg figyelik a kanárit
    Ő az énektanár itt.
    De a kardal nem tetszett,
    otthagytam a ketrecet.
    Lábam alatt a föld remeg:
    oroszlánok üvöltenek.
    Az ebédnek jövetelit
    erélyesen követelik.
    Nyers húst kapnak e vadak.
    Vagy húsz kiló egy adag.
    Éhesen vicsorít az állatok királya,
    én meg bátran nyelvem öltöm ki rája.
    Pedig biz’ reszketne minden egyes tagom,
    hogyha találkoznánk, kint a sivatagon.
    Mint valami állombeli vízió,
    tátja rám a pofáját a víziló.
    Úgy nyílik a szája szét,
    nem is látni más részét!
    A zsiráfot úgy foltozták össze, nem volt anyaga,
    hogy kiteljék egyvégtéből valahogyan a nyaka.
    Mindkettőnek, ez nem lehet vitás,
    előny lenne csak a párosítás!
    Még sok másik állatnál is megálltam,
    s mindegyiket eledellel kínáltam.
    Amíg végül, hálából, az elefánt
    ormányából sáros vízzel telehányt
    Szidtam is a magyar kormányt
    tiltsa be az agyart, s ormányt!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Sárkánymese

    Egy hétfejű sárkánykölyök csúnyán összeveszett.
    Rájuk szólt az anyja, de ők nem maradtak veszteg.
    Bár már egy sem emlékezett, hogy min kapott össze,
    Végül leharapta egymást, önmagát is közte.
    Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék:
    Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: Diz-őz suta slágere

    Nekem már régóta tetszik egy bak,
    bármilyen fapofa, fura alak.
    Hiába mondják az okosabbak:
    a szerelem vak,
    a szerelem vak.

    Tiltanak tőle, ez ingerel csak.
    Ő lesz az apja a gidáimnak!
    Bár most egy fűrésszel él ez a bak.
    A szerelem vak,
    a szerelem vak.

    Ha e sete-suta sztori
    bosszant valakit,
    hallgassa a kolostori
    láma dalait.
    Értelmet a slágerekben ugyan ki keres!
    Ha szerző bakot lő, épp attól sikeres.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Barina Vendel – Tavasz, tél

    Becsülöm a tavaszt nagyon,
    Minthogy sok virága vagyon;
    De a drágalátos télnek
    Azért nyomába se léphet.

    Virágot hoz völgyön, hegyen?
    – De a tél meg sonkát terem;
    Nyílnak a százszorszépek?
    – De hát a kolbász mit vétett!

    Tavasszal – azt se tagadom –
    Madár dalol a gallyakon,
    S mulatság van a bokorban,
    – De télen meg disznótor van!!!

    Forrás: www.eternus.hu – Barina Vendel versei

  • Barina Vendel – Hogy lehet az!?

    Hogy lehet az, hogy az ember
    Mindent megehet,
    A mit csak a szája kíván,
    A mit csak szeret?

    És mégis a feleségét
    Meg nem eheti,
    Pedig sok, mily rettenetes
    Nagyon szereti?

    Forrás: www.eternus.hu – Barina Vendel versei

  • Samarjay Károly – Szerelem

    N. meghízott, lágy szívében Erosz
    Ébresztett szerelmi érzetet,
    A kis Erosz, amidőn nyilát rá
    Lőtte, a lövésnél tévedett,
    És a szív helyett gyomrát találta,
    S ez szerelmi kíntól földagadt,
    Bár kihúzta a nyilat, de vége
    A hordónyi hasban megszakadt.
    Most, ha étket s bort lát pillanatja,
    Az forró szerelme áldozatja.

    Forrás: www.eternus.hu – Samarjay Károly versei

  • Móricz Zsigmond – A sok juh meséje

    Volt egyszer egy gazdag ember,
    Annyi juha, mint a tenger,
    Mint az árvíz, ujjuju!
    Számlálhatlan sok a juh.

    Gazdag ember gondol egyet:
    Pénzmagra szert hogyan tegyek?
    Hej számadó, szóm van kenddel,
    Annyi juhom mint a tenger,
    Mint az árvíz ujjuju,
    Számlálhatlan sok a juh, –
    Gondoltam én mostan egyet,
    Pénzmagra szert hogyan tegyek?
    Kell nekem a juhok ára,
    Hajtsa kend el a vásárra.

    A vásárra juhász hajtja,
    Előttük egy folyó partja.
    Irdatlan nagy, – Tisza-Duna
    Nem lehetne ija-fija, –
    A híd rajta nagyon keskeny,
    Nem fér a juh csak egyesben.
    Várjunk, míg át mennek renddel,
    S annyi a juh, mint a tenger!
    Mint az árvíz! ujjuju!
    Számlálhatlan sok a juh!…

    – Hogyha egyig általérnek,
    Folytatom majd a mesémet.

    Forrás: www.eternus.hu – Móricz Zsigmond versei

  • Tóth Árpád – Szenzáció!!!

    Tisztelt közönség! nagy eset készül,
    Készülj rá bátran, hősin, vitézül.

    Neked most diszkrétül súgom én meg,
    Szenzációt hoz a jövő péntek.

    Közénk látogat a doktor Prőhle,
    Ah, igen! Közénk ereszkedik ő le.

    A színpadra ő kiáll nyalkán,
    S elmeséli, hogy milyen is a Balkán.

    Ó, hála, Zsül, néked, Zsülikénk, Zsülke!
    Hogy agyad e pompás ötletet szülte.

    Már régen sírtunk és égtünk lázba,
    Hogy Prőhle nem játszik a színházba.

    Már régen bőgünk, hogy a színpadon
    Csak színműveket játszanak agyon.

    S epedve várta minden polgár,
    Mikor lép fel a szerb meg a bolgár.

    S a pénteki műsor egyébként is fényes,
    Szigetvári hősös és szenes legényes.

    Szinte azt hinné, aki nem szakértő,
    Hogy az ügy direkt jóízlést sértő,

    Pedig oly édes lesz összekeverve
    Szenesék, Prőhle s Szigetvár keserve!

    Az ember szíve direkte dagad,
    S ha nem dagad, hát nem dagad,

    Zsülink ezen fenn nem akad,
    – Jó olvasó, kösd fel magad.

    1912.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Réthy László – Hölgyestély

    (Discrét vers.)

    Mint egykor ősöm, Lantos Sebestyén:
    Hazám zegzugát úgy járom én;
    Csak azt zengem, mi lelkemből fakad,
    Víg és bús nóta egyformán akad.

    Ma ismét olvastam itt verseket,
    Hölgyeknek is – amit csak lehetett (!),
    – jutalmat én – anyagit – sose várok,
    Boldog vagyok, hogyha köztetek járok.

    – A költőnek legnagyobb diadal,
    Ha rokonérzésre talál a dal:
    Szép hölgyek! csókoljatok homlokon,
    A férfiak meg: – ahol gondolom.

    Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei

  • Benedek Elek – Szomorú nóta Cérna úrfiról

    Egyszer Cérna úrfi mit gondolt magába?
    Szépen felöltözött bársonyos ruhába.
    Hej, huj, hej, huj, bársonyos ruhába!

    Csapott a fejébe egy nagy tót kalapot,
    Zsuzsi szakácsnétól esernyőt is kapott.
    Hej, huj, hej, huj, de mekkorát kapott!

    Két gyenge karjába kosarat akasztott,
    Hej de megbámulták urak és parasztok!
    Hej, huj, hej, huj, urak és parasztok!

    Büszkén lépegetett a kényes gavallér,
    Csengett a zsebében a sok fényes tallér.
    Hej, huj, hej, huj, a sok fényes tallér!

    Piacon a kofák szép sorjába ültek,
    Cérna úrficskának nagyon megörültek.
    Hej, huj, hej, huj, nagyon megörültek!

    Kosarát megrakták színültig almával,
    Szép piros almával, legislegjavával.
    Hej, huj, hej, huj, nem is az aljával!

    Indult Cérna úrfi haza egyenesen,
    Lépett, lépegetett kényesen, hegyesen.
    Hej, huj, hej, huj, de milyen hegyesen!

    Sem jobbra, sem balra nem nézett az úrfi,
    Kosárból az alma egymásután hullt ki.
    Hej, huj, hej, huj, egymásután hullt ki!

    Istenem, teremtőm, több esett a sárba,
    Mint amennyi maradt a füles kosárba.
    Hej, huj, hej, huj, szép füles kosárba!

    Úrfik, kisasszonyok, reám figyeljetek,
    E nagy bús esetről mind példát vegyetek.
    Hej, huj, hej, huj, mind példát vegyetek!

    Almavivésnek is tudni kell a módját,
    Ezért éneklém el e szomorú nótát.
    Hej, huj, hej, huj, e szomorú nótát!

    Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei