https://verskucko.com

Címke: identitás

  • Rácz Sándor – Ha lehull

    Ha lehull
    az utolsó álarcom is
    alatta semmi se lesz
    és a csöndes nézőtéren
    valaki egészen halkan
    zokogni kezd

  • Fodor Ákos – Egy megbeszélésem, velem

    Jó vagyok?
    Nem.

    Rossz vagyok?
    Nem.

    Szép vagyok?
    Nem.

    Csúf vagyok?
    Nem.

    Gazdag vagyok?
    Nem.

    Szegény vagyok?
    Nem.

    Nyertes vagyok?
    Nem.

    Vesztes vagyok?
    Nem.

    Vidám vagyok?
    Nem.

    Komor vagyok?
    Nem.

    Igaz vagyok?
    Nem.

    Hamis vagyok?
    Nem.

    Élni vágyom?
    Nem.

    Halni vágyom?
    Nem.

    Valamit végre mondj nekem!
    Nem.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kányádi Sándor – Ahogy

    ahogy tenyered homlokodra
    ellenzősíted meg-megállva
    ahogy el-elmagányosodva
    meg-megszállsz egy-egy éjszakára

    ahogy az üres polcra bámulsz
    s nem hiányoznak már a könyvek
    ahogy reggelente az ágy húz
    és nem-fölkelni volna könnyebb

    ahogy otthonod még hiányzik
    van-e otthonod igazában
    ahogy a szó is el- s kivásik
    az otthonokban most lakás van

    ahogy nyelved a rímre rájár
    mint ujjaid a billentyűkre
    ahogy foncsorosodva már-már
    arcod lesz tükrödnek a tükre

    ahogy a tűznek csak a korma
    senki senkinek számadással
    ahogy elfacérul a forma
    s a múzsa markát tartva házal

    ahogy az ismerőst felejted
    s az ismeretlen ismerősül
    ahogy a rég magadba-rejtett
    titok veled öregszik, őszül

    ahogy az isten észrevétlen
    beléd épül minthogyha volna
    ahogy te is valamiképpen
    vagy a ház és annak lakója

    ahogy az erek mint a húrok
    aztán csak száll elszáll a lélek
    vagy sortűz nyomán tova surrog
    rajban akár a seregélyek

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hajnal Anna – Álmodtam?

    Álmodtam?
    már előző éjjel is vártál
    valamely parkban valamely fánál:
    a fát a parkot az órát elfeledtem
    de hova lettél? és hova lettem?

    Álmodtam?
    ma éjszaka mellettem álltál
    kettő voltam és kettő voltál
    némán fogtam mind a négy kezedet
    némán fogtad mind a négy kezemet
    hol egyedet hol másikod kérdem:
    hol egyemet hol másikomat kérded:
    melyiked lehetett
    melyikem lehetett
    aki szerettél?
    aki szerettelek?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Nélküled

    Nélküled lelassul a szívem
    Nélküled nem ismerek magamra
    Nélküled csak nézek magamra
    tűnődök, honnan ismerem.

    Nélküled nem is én vagyok
    csak valaki lézeng helyemben
    ki voltam, – lakhelye ismeretlen
    másik földrészre távozott.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Csak egy virág

    Megállították: van jelvény a mellin?
    Csak egy virág – mást nem mutathatok.
    Reátámadtak: guelf-e vagy ghibellin?
    Bátran felelte: – Én költő vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Faludy György: Valómnál jobbnak

    Valómnál jobbnak, nemesebbnek
    játszom előtted magamat.
    Attól vagyok jobb, mert szeretlek
    s mert felemellek, magasabb.

    Az önzés is önzetlenség lesz
    közöttünk. Ám mint válhatok
    olyanná, amilyennek képzelsz?
    Szerelmed cél s nem állapot.

    Vibráló partok szélén járok
    veled s lesem zárt ajkadat.
    Ingem nyílásában virágot

    viselek s kést az ing alatt,
    és éjjel egy-egy részt kivágok
    magamból, hogy megtartsalak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor – Előhang

    vannak vidékek gyönyörű
    tájak ahol a keserű
    számban édessé ízesül
    vannak vidékek legbelül

    szavak sarjadnak rétjein
    gyopárként sziklás bércein
    szavak kapaszkodnak szavak
    véremmel rokon a patak

    szívemben csörgedez csobog
    télen hogy védjem befagyok
    páncélom alatt cincogat
    jeget-pengető hangokat

    tavaszok nyarak őszeim
    maradékaim s őseim
    vannak vidékek viselem
    akár a bőrt a testemen

    meggyötörten is gyönyörű
    tájak ahol a keserű
    számban édessé ízesül
    vannak vidékek legbelül

    Forrás: Lélektől lélekig

  • B. Radó Lili – Bűvös kör

    Véresre zúzhatod az öklöd rajta.
    Ha rugdosod, a lábad lesz sebes.
    Repülnél? bénán hull le a szárnyad,
    könnyedtől ázhat, nem olvad meg soha.

    Nincs menekvés, nincsen kiút belőle.
    Legyen bár éles, mint a sasé, szemed,
    át nem látsz rajta, el nem nézhetsz fölötte.
    Eléd mered, fejed fölé magaslik,
    merev, mint a fal s áthatolhatatlan
    a bűvös kör, mit végzeted vont köréd
    világrajöttöd első pillanatában,
    s amit úgy hívnak: „Asszonynak születtél.”

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu

  • Somlyó Zoltán: Titok

    Mindent, mindent tudhattok rólam!
    Nagy bűneim ólmos sötétjét…
    Átkos életem hogy hajol
    a sors korbácsa alatt kétrét…

    Botlásaim pojáca-táncát,
    tévedt siklásait kezemnek…
    A keserű falat ízét,
    mikor elrejtőzve eszem meg…

    Hisz csontig meztelen vagyok,
    akárki a szívemig láthat…
    A szent ledérség árkain
    hagytam el színes, rongy ruhámat…

    Mindent, mindent tudhattok rólam!
    Még azt is, hogyha jót cselekszem…
    De ha én kérdem: ki vagyok?! –
    nem felel rá, csak két meredt szem.

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig