https://verskucko.com

Címke: idézet

  • Márai Sándor: Idézetek

    Szeretetet lehet adni és lehet kapni.
    Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Paul Géraldy –Idézetek

    „Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
    s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Idézetek

    „Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sohasem láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, még mielőtt egy szót is váltottunk volna.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ödön von Horváth: (idézet)

    „Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelenség érzetét, mint a butaság.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kahlil Gibran: (idézet)

    Nem abban áll egy ember valódisága,
    amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni.
    Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra,
    amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bohumil Hrabal – Idézetek

    A világ mindig gyönyörű,
    nem azért, mintha valóban az volna,
    hanem azért, mert én úgy látom.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Márai Sándor – idézet

    „De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív,
    mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek.
    Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban,
    elég, hogy megbocsáss mindazoknak,
    kiknek önző és komisz szívét megismerted;
    elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.”

  • Maya Angelou – idézet

    „Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz,
    és elfelejtik, amit teszel.
    Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak,
    az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.”

  • Vavyan Fable – Tündértánc (részlet)

    „Kezdetkor mindnyájunk élete egy-egy nyers drágakő.
    Lényünk, tetteink folyamatosan koptatják, vásítják, homályosítják,
    avagy éppen csiszolják, karátosítják azt.”

    Forrás: Tündértánc

  • Latinovits Zoltán – A versről

    „A vers olyan emberi beszéd,
    ami a dallal, az ősi dallal rokon,
    rokon avval a kimondhatatlannal,
    ami már-már titkos, sámáni mesterség.
    A vers az ember legtöménnyebb megnyilvánulása,
    leganyag­talanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről.
    A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása,
    megidézése, ritka szertartás, mives fohász.
    Valami, ami születésének pillanatában
    a halhatatlanságra tart igényt.”

    Forrás: Lélektől lélekig (Latinovits Zoltán – előadás / esszérészlet)