https://verskucko.com

Címke: Illyés Gyula

  • Nagy Gáspár: Három megjegyzés – egy válasz

    Kodály és Illyés ünnepére – 1982

    Én együtt látom őket
    egy dalban és
    egy mondatban
    amíg csak itt magyar van
    kiadhatatlan versben
    megvágott filmszalagon
    eldobott hangszalagon
    s e század néz rájok
    lesütött szemmel – vakon.

    És ha valamit hiányolnak
    a hirtelen-erősek
    az olykor-bátrak?!…
    majd figyelem őket
    mikor az idő átrak vállukra is
    – szívük fölé – száztonnákat!

    Mégis ők bírtak a pusztai széllel
    az egybeterelt nyájat
    körülnyaldosó csikaszokkal
    lezsugorított akolban sötét éjjel
    is egymásnak kacsintva:
    hogy éppen egy okkal több
    ha a milliomnyi fásult bégetésből
    – jópásztorokhoz illőn –
    hajnalra pontos hangot
    s dallamot gyúrnak.

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Illyés Gyula: Feltámadás

    Férgével, savával a szorgos
    föld, az anyaföld, a meleg,
    lemossa rólam testemet,
    leszed rólam mindent, mi mocskos.

    Kitörölve a szemüreg,
    a csigolyák, a bordák sorra.
    Mint anyámtól hajdan, topogva
    várom ünnepi ingemet.

    Mert áldozás lesz! Tegnap gyóntam!
    Gábriel csöndít a toronyban
    és maga Jézus mond misét!
    Fussunk; nehogy egy utcasarkon
    egy kósza vétek nyakonkapjon
    mielőtt befogad az ég.

    Forrás: Magyar Kurír

  • Illyés Gyula: Akár a föld

    Arcodról a rőt haragot
    no, töröld le egy mosolygással.
    Ha akarod, nem akarod:
    meg kell békülnöd a világgal
    s velem, ki belőle vagyok.

    Fáradt vagyok, akár a föld,
    hogy tetteimet igazoljam.
    Kegyetlen voltam az előbb?
    Várom a fényt, nálad is jobban,
    a csitítót, feledtetőt.

    Már mint a messze csillagok
    úgy tűnnek, kerengnek köröttem
    az emberek. Magam vagyok.
    Nézd el, hogy te vagy az egyetlen,
    akivel még szót válthatok.

    Forrás: MEK

  • Illyés Gyula: Kapcsok

    A szenvedély, mely a mulandó izmot
    vaspántként kapcsolta csontunk köré,
    hogy megízlelvén őrizzük a titkot:
    egy pillanatra sorsunk istené,

    a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek,
    az éj, a kéj már senkié.
    Heverünk torzan, mint a páros szobrok,
    ha tömbjüket az idő széttöré.

    De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,
    megtartóbbak, mint minden karolás:
    futnak arcomon, arcodon a ráncok,

    s majd fonalai őszülő hajaknak
    tanítják, mi az összetartozás,
    amelyet ketté Isten nem szakaszthat.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Illyés Gyula – Hírszerzőim

    Ujjaim tudtak igazán
    mosolyogni, a melleden,
    bizakodni, a tenyeredben,
    hálálkodni a hátadon.

    Ők tudtak megszüntetni engem,
    gőgömnek és gyanúmnak foglyát,
    hogy még egyszer kísérletül
    világraszülessünk ikernek.

    Voltak szavak,
    tekintetek, föllélekzések,
    tették eléd múltam, jövendőm.

    De a jelent, a szívemet
    ők adták át cserébe tisztán,
    ujjaim, leghűbb szövetségeseim

    megnemesülve arcodon.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Illyés Gyula – A tihanyi Templom-hegyen

    Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
    Balaton, tavasz, hegyorom!
    Alig tudom magamba szedni.
    S egyszerre – sok nagyon!

    Szeretném – azért, hogy te is nézd
    szemembe tenni szemedet.
    Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
    ha nem együtt látom veled.

    Nem érzed, amit én, – ez is fáj;
    semmi se jó már nélküled.
    Szeretném a szívembe tenni
    lüktető, élő szivedet.

    Mennyi szín! Nem tudok betelni.
    Mekkora távlat! Mennyi fény!
    Szeretném, szeretném, ha lennél
    tetőtől talpig én!

    Forrás: Szívzuhogás

  • Illyés Gyula – Jó érezni

    Jó érezni azt, hogy szeretlek
    nagyon és egyre-egyre jobban.
    Ott bujkálni a két szemedben,
    rejtőzködni mosolyodban.

    Érezni, hogy a szemeid már
    szemeimben élnek és néznek,
    s érezni azt, hogy szép, veled szép,
    és csak veled teljes az élet.

    Mit el nem értünk,
    külön tévelyegve;
    talán egy kis fészek adja meg
    nekünk,
    hol ajk az ajkon egymást
    átölelve,
    nevetve-sírva boldogok leszünk.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Illyés Gyula: Szerelem

    Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
    szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
    Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
    rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.

    Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
    aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
    nem állanék meg, ha tekintetemtől e
    hófedte harsfasor rügyezni kezdene.

    Járok habok gyanánt futó finom havon,
    mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
    egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
    két kezemen maradt szerelmed illatát.

    Forrás: Szívzuhogás – Szerelmes versek antológiája

  • Illyés Gyula: Mint a harmat

    Reádcsapódnék mint a harmat,
    Mint folyóvíz átfolynék rajtad,
    Gondolataim lágy szellőjét
    Két kezeden megérezhetnéd.

    Kezem úgy simul, mint hű állat,
    Pilláim alá takarnálak,
    Fektetnélek szép egem alá és
    Jövendőm gyönyörű rétjére.

    Hogy mondjam el? Midőn karodban
    Legeslegelőször aludtam,
    Álmomban gyerekkorom társa
    Egy kis kutya nyalt a fülembe.

    Búvok melléd s karolván védlek,
    Győzelmi zászlómnak tűznélek;
    Mint egykor anyámnak térdére
    S borulnék úgy is rád, mint sírra.

  • Illyés Gyula: Október 6.

    Kezét – mert ő ölt, maga a király –
    egy nép arcába törölte bele.
    Nem volt e földnek Petőfije már!
    Így kezdett lenni Ferenc Józsefe.