https://verskucko.com

Címke: intimitás

  • Károlyi Amy – Gyengédség

    Szerettelek mint egy madarat,
    ki véletlenül vállamra szállt.
    Embernél jobban szerettelek,
    szerettelek, mint Te a cicát.

    Mint kisgyerek szereti a kockacukrot,
    mit a skatulya alján talált,
    szívem szívedre rátalált.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Az égen fönn megáll a hold

    Az est, a rest festő korommal
    átfesti mind
    amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.

    A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
    csak ennyi volt:
    jártunk a nád közt és a szél dalolt.

    Sok ablakon benéztem érted én,
    nyisd a szemed,
    mert vak szemem nem érte még a fény.

    Sok éjszakába hívtam a neved,
    hallgatni jó,
    nézd, sétál a hold a világ felett.

    Az égen akkor fönn megállt a hold,
    csak ennyi volt:
    Fejem fejedre lassan ráhajolt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Nézni

    Itt már a szavak mit sem érnek,
    csak nézni kell és nem beszélni,
    se kérdeni, se válaszolni,
    csak nézni kell, csak nézni, nézni.

    Lesni, amit szép arcod izmán
    parancsolnak csöpp rándulások,
    s ha keskeny űr szakad közébünk:
    felmérni az arasznyi távot.

    Szemekkel mindent megbeszélni
    ékesszóló sugarak által,
    s meleg, bársonyos egyességre
    jutni egy titkos kézfogással.

    Megérezni, amit te érzel,
    kimondani, mi nyelveden van,
    előbb dobbanni a szívednél,
    csókod előzni csókjaimban.

    Itt már a szavak mit sem érnek,
    ne szólj száddal, csak szemeddel,
    a szerelem akkor beszédes,
    amikor már beszélni nem kell.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rainer Maria Rilke: Altató

    Hogyha elvesztlek, no mondd,
    tudsz-e úgy aludni többet,
    hogy ne susogjak majd fölötted,
    mint a széles hársfalomb?
    Hogy ne lesselek s a szavam
    rá ne simuljon, mint a pilla,
    kebleidre, a karjaidra,
    és a szádra álmosan.
    Hogy ne zárjalak le majd,
    önmagadnak adva téged,
    mint egy kertet, ahol temérdek
    csillag-ánizs, mézfü hajt.

    (Radnóti Miklós fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes – Milyen hát?

    Milyen hát a szerelem?
    Tested szóba zárva?
    Nem Kőmíves Kelemen
    bivaly falú vára –
    tömör vagy, és végtelen,
    mint az Úr az ostyán,
    határtalan ékszerem:
    szógyűrűm borostyán.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső – Szerelmesek

    A fejüket a tenyerükbe véve
    úgy nézik egymást,
    mint akik nem látták már ezer éve,
    dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,
    szép mozdulattal
    testük csodásan-égő drágagyöngyét,
    majd szájukat a csókhoz igazítják,
    keresve átkozott-zárt életüknek
    a nyitját,
    de tétováznak még, várnak sokáig,
    eltávolodnak, úgy tekintenek föl
    a messze mámor ködbe fúlt fokáig
    boldogtalan szemük széjjelmeresztett,
    nagy csillagával, hogy magukra öltsék
    a könnyű vágyat, mint nehéz keresztet,
    és szájuk és szemük és benn a lelkük
    reszket.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rainer Maria Rilke – Elalvás előttre

    Szeretnék valakit becézni,
    ülni és lenni valakivel,
    téged szeretnélek dallal igézni
    és álomba ringatni el.

    Szeretnék az egyetlen lenni, aki
    tudná: hideg volt az éj.
    Szeretnék rád figyelni odaki:
    mit mond a Mindenség s a Mély.

    Az órák egymást hívó hangja bong,
    látni az Idő fundamentumát.
    És lenn egy idegen bolyong,
    és riaszt idegen kutyát.

    Mögötte csönd. Nagyra tárt
    szemem rád zárom, köréd:
    szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
    ha valamit megmoccant a sötét.

    (Kányádi Sándor fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Karafiáth Orsolya – Amíg alszunk

    Ma egy másik kastélyba zársz.
    Vihar lesz – szoknyám suhogása –
    elhagyom a lépcsőfordulóban.

    Egész a toronyszobáig követsz.
    Csapódó ablaktáblák: csontszínű
    költeményemből szabadult kísértetek.

    Sokáig nézlek szótlanul.
    Lélegzetünk gyolcs és csipke,
    sötétségből épült baldachin.

    Amíg alszunk az esőt áteresztik
    a falak. Új kastélyt vonnak fölénk
    a bőrünkből kioldódó cseppkövek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Erdei szerelem

    Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé
    és elhallgattak a távol zuhogó fejszék.

    Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén
    és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő.

    Érzed az esti virágok izgató simogatását?
    (Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.)

    Kezünkben a szerelem édessége csókolózik,
    mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek

    s minden tagom külön megrészegűl,
    ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok.

    Pedig már itt van az éj, csak mi nem vettük észre,
    hogy a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst;

    újból itt van az éj s csak mi nem vettük észre,
    hogy kíváncsi rózsabimbók nyíltak ki szerelmes nyoszolyánkon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor – Medál

    Úgy szeretem az arcod,
    mint régi-régi lánc
    törődött ékszerét, mit
    magadnak úgy kívánsz,

    hogy csüngjön őrületben
    melldombod közepén
    s kit senki sem szerethet
    többé ahogyan én,

    úgy szeretem a hangod,
    mint összetört tükröt,
    mely rebbenő harangok
    csöndjével elbűvölt.

    Forrás: Lélektől lélekig