(hódolat Romhányi Józsefnek)
CSONTHÉJAS
Kívül kemény,
belül puha.
Erő? Erény?
Kölcsönruha.
Belül puha,
kívül kemény
– habitusa:
főnyeremény.
GERINCES
Belül kemény,
kívül lágy.
– Sorsa nem épp
vetett ágy.
Kívül lágy,
belül kemény:
csupasz vágy,
kemény remény.
PIKKELYES GERINCES
Belül zordon, kívül morcos
– nem született békeharcos –
akár nagy, akár kicsi:
baljós, mint egy harckocsi.
Tettei, mint ő, pocsék,
vér-banális rémmesék.
CSONTTALAN–HÉJATLAN
Vezéregyéniség.
Forrás: Szeretem a verseket
Cornelius Clemens konzul szólt. „Kívánom,
hogy minden rabszolgám csak azt a munkát
kapja, amelyhez kedve, vágya vonja.
Csak mit szívesen, azt végezzük jól el.
Rossz helyre téve mit sem ér az ember,
jó fazekas is kontár kerti munkán.”
De egyszer szemlét tartott birtokán
s látott egy szolgát, akin gúnyolódtak
a többiek, mert az sután s ügyetlen
munkált az úton, tétován, ütése
saját ujját sebezte kalapáccsal.
Kedvetlenül fordul tiszttartójához
a konzul és szemével kérdi, mint van.
„Bocsáss meg” – szól az –, „mindent megpróbáltam
a kallótól a takács műhelyéig,
de ez bizony nem értett semmihez sem.”
Cornelius Clemens most türelme-vesztve
ily szóval fordult az ügyefogyotthoz:
„Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged?”
A rabszolga bánatfelhőzte arcát
sötét gőggel emelte: „Csak király.”
A konzul hallgatott, részvéte felkelt
s az ember sorsán hosszan eltűnődött.
S mert kegyes úr volt, így szólt: „Öljétek meg.”
Forrás: Index.hu / Kedvesch versek
Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon.
Olyan hazát, hol az árvalányhaj s az árvalány is védett növény,
olyan hazát, hol a keserű nem sors, hanem stampi tömény.
Olyan hazát, hol a legkisebb is számít, nem csak a legnagyobb,
olyan hazát, hol nem agóniát jelent, hogy „köszi, megvagyok”.
Olyan hazát, hol zsebről zsebre nem jár a nesze meg a hoci,
olyan hazát, hol összejön néha kis pénzből is a nagy foci.
Olyan hazát, hol a nagykapu mellett nincs mindig okos kiskapu,
olyan hazát, hol híd alatt nem tengődik más, csak lapu.
Olyan hazát, hol nem menő a foguk meg és övigyetek,
olyan hazát, hol hősi halálnál azért jobb pálya az élet.
Forrás: Lélektől lélekig
Jött értem a fekete hajó
Jött értem fekete vizen.
Álom-királyfit, vitt tova vitt
Moslék-országnak mentiben –
Fekete hajó, fekete vizen.
Moslék-ország, hajh, cudar ország,
Hajh, Hortobágy, zsír-szívű rém;
Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?
Fekete vizeken jöttem én.
Vagyok a nyugati sirály –:
De magyarnak köpött ki a föld
Moslék-ország a nyakamon ül
Engemet Moslék-ország örökölt:
Nyöszörög a hájszagú föld.
Már nem megyek el, fekete hajó
Moslék-ország hagy’ örülj, szegény!
Laza ferdinen, laza ferdinen
Fekete vizen, fekete legény,
Hajh, kutyafáját, szomorú legény.
Forrás: MEK
(Így írtok ti)
Azon az éjjel
Az ágyúk össze-vissza vertek,
Azon az éjjel
Lángfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
Dörgött a harc egész világon
Azon az éjjel
Reád gondoltam, szép virágom,
Azon az éjjel
Lángolt Homonna és Verseg,
Azon az éjjel
Olvastam és írtam egy Kosztolányi-verset.
Így írtok ti
Forrás: Versek mindenkinek
(Így írtok ti)
Leköpöm a multat
A lélek-pókot, a cudart,
Leköpöm a lelkemet is,
Mert visszanyihog a multba.
Én vagyok Máté király.
Én vagyok Máté király.
Holdfényes, szelíd arcom.
Belelobog a nagy éjbe.
Így írtok ti
Forrás: Versek mindenkinek
(Csordás Gábor fordítása)
Száz emberből
Mindig mindent tud:
ötvenkettő.
Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.
Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.
Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.
El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.
Ifjan megbotlott
(de már vége):
teljesen hatvan.
Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.
Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.
Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.
Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.
Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még
sem tudjuk.
Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.
Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)
Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.
Igaz ember:
alig harmincöt:
Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.
Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.
Halandó:
százból száz –
ez a szám soha nem változik.
Forrás: Magyarul Bábelben
(Csordás Gábor fordítása)
Senki nem halt meg a családban szerelemtől.
Volt, ami volt, de semmi mítosznak való.
Szárazkor Rómeói? Torokgyík Júliái?
Némelyek még a gyarló aggkort is megérték.
Senki nem pusztult bele, hogy nem érkezett
válasz egy könnyekkel öntözött levélre?
Végül mindig beállítottak a szomszédok
rózsákkal, cvikkerekkel.
Senki sem fulladt a kombinált szekrénybe,
mikor hirtelen a szerető férje betoppant!
Fűzők, köpenykék, fodrok miatt senki
nem maradt le a fotográfiákról!
A lelkekben soha az ördögi Bosch!
És pisztollyal a kertbe sem, soha!
(Végezték fejlövéssel, de más okokból
és tábori ágyon.)
Ezt itt, révült kis kontyával és
mint bál után, aláárkolt szemekkel,
nagy vérfolyás ragadta ugyan el,
de nem miattad, táncos, nem bánatában.
Talán valaki még a dagerrotípiák előtt —
de az albumban lévők közt, tudtommal, senki.
A bú derűre fordult, napra nap telt,
és ők, vigasztalódván, náthában haltak el.
Forrás: Magyarul Bábelben
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! – mindegyre kérded
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán –
Virág
Mért nem szelíden simogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mért nevetek hozzá – szemtelenség!
Ilyen csúnyán, fülsértő – élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemre ütsz!
Pitypang, ne hagyj itt
Inkább megmondom
Megmondom – várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így – hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így – még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elhárítani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.
Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé
Mi kapkod így, pitypang? – A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva bosszúságodon.
Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám – anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom –
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva
Felhőbefuró forgószél tetején?
Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.
Forrás: Szeretni tehozzád szegődtem
Mert egyszer mindenkire sor kerül,
Lám, így végződik életünk balul…
És színről színre minden kiderül,
Ha majd a föld felül… és én alul.
Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
