https://verskucko.com

Címke: irónia

  • Karinthy Frigyes: Így írtok ti Ady Endre: Moslék-ország

    Jött értem a fekete hajó
    Jött értem fekete vizen.
    Álom-királyfit, vitt tova vitt
    Moslék-országnak mentiben –
    Fekete hajó, fekete vizen.

    Moslék-ország, hajh, cudar ország,
    Hajh, Hortobágy, zsír-szívű rém;
    Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
    Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?
    Fekete vizeken jöttem én.

    Vagyok a nyugati sirály –:
    De magyarnak köpött ki a föld
    Moslék-ország a nyakamon ül
    Engemet Moslék-ország örökölt:
    Nyöszörög a hájszagú föld.

    Már nem megyek el, fekete hajó
    Moslék-ország hagy’ örülj, szegény!
    Laza ferdinen, laza ferdinen
    Fekete vizen, fekete legény,
    Hajh, kutyafáját, szomorú legény.

    Forrás: MEK

  • Karinthy Frigyes: Gyóni Géza: Azon az éjjel

    (Így írtok ti)

    Azon az éjjel
    Az ágyúk össze-vissza vertek,
    Azon az éjjel
    Lángfényben úsztak mind a kertek.
    Azon az éjjel
    Dörgött a harc egész világon
    Azon az éjjel
    Reád gondoltam, szép virágom,
    Azon az éjjel
    Lángolt Homonna és Verseg,
    Azon az éjjel
    Olvastam és írtam egy Kosztolányi-verset.
    Így írtok ti

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Karinthy Frigyes: Ady Endre: Leköpöm a multat

    (Így írtok ti)

    Leköpöm a multat
    A lélek-pókot, a cudart,
    Leköpöm a lelkemet is,
    Mert visszanyihog a multba.
    Én vagyok Máté király.
    Én vagyok Máté király.
    Holdfényes, szelíd arcom.
    Belelobog a nagy éjbe.
    Így írtok ti

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Wisława Szymborska: Statisztikai összefüggések

    (Csordás Gábor fordítása)

    Száz emberből

    Mindig mindent tud:
    ötvenkettő.

    Minden lépésnél habozik:
    szinte mindenki más.

    Kész segíteni,
    ha gyorsan megy:
    negyvenkilenc.

    Mindig jó,
    mert nem tehet másként:
    négy – na jó, talán öt.

    El tud ismerni, irigykedés nélkül:
    tizennyolc.

    Ifjan megbotlott
    (de már vége):
    teljesen hatvan.

    Akivel jobb szóba sem állni:
    negyvennégy.

    Örökké retteg
    valakitől-valamitől:
    hetvenhét.

    Boldogságra képes:
    legfeljebb huszonhárom.

    Egymagában ártalmatlan,
    tömegben megvadul:
    több mint a fele, annyi szent.

    Kíméletlen,
    ha alkalma nyílik rá:
    jobb, ha még
    sem tudjuk.

    Visszatekintve bölcs,
    nem sokkal több,
    mint előre.

    Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
    harminc
    (bárcsak tévednék!)

    Összecsuklik a fájdalomtól
    és nem lát reményt maga előtt:
    előbb-utóbb nyolcvanhárom.

    Igaz ember:
    alig harmincöt:

    Vagy, ha úgy jobban érthető:
    három.

    Szánalomra méltó:
    kilencvenkilenc.

    Halandó:
    százból száz –
    ez a szám soha nem változik.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Wisława Szymborska: Album

    (Csordás Gábor fordítása)

    Senki nem halt meg a családban szerelemtől.
    Volt, ami volt, de semmi mítosznak való.
    Szárazkor Rómeói? Torokgyík Júliái?
    Némelyek még a gyarló aggkort is megérték.

    Senki nem pusztult bele, hogy nem érkezett
    válasz egy könnyekkel öntözött levélre?
    Végül mindig beállítottak a szomszédok
    rózsákkal, cvikkerekkel.

    Senki sem fulladt a kombinált szekrénybe,
    mikor hirtelen a szerető férje betoppant!
    Fűzők, köpenykék, fodrok miatt senki
    nem maradt le a fotográfiákról!

    A lelkekben soha az ördögi Bosch!
    És pisztollyal a kertbe sem, soha!
    (Végezték fejlövéssel, de más okokból
    és tábori ágyon.)

    Ezt itt, révült kis kontyával és
    mint bál után, aláárkolt szemekkel,
    nagy vérfolyás ragadta ugyan el,
    de nem miattad, táncos, nem bánatában.

    Talán valaki még a dagerrotípiák előtt —
    de az albumban lévők közt, tudtommal, senki.
    A bú derűre fordult, napra nap telt,
    és ők, vigasztalódván, náthában haltak el.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Karinthy Frigyes: Pitypang

    Kezed felé
    Kezed, hajad felé
    Kezed, hajad, szemed felé
    Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
    Mit kapkodok?! – mindegyre kérded
    Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán –
    Virág
    Mért nem szelíden simogatva
    Ahogy szokás, ahogy mások teszik
    Miért kapkodva, csillogó szemekkel
    És mért nevetek hozzá – szemtelenség!
    Ilyen csúnyán, fülsértő – élesen!
    Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemre ütsz!
    Pitypang, ne hagyj itt
    Inkább megmondom
    Megmondom – várj, füledbe súgom,
    Hajtsd félre azt a tincset.
    Kezed felé
    Kezed, hajad felé
    Kezed, hajad, szemed felé
    Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
    Mi kapkod így – hát mégse jut eszedbe?
    Mi kapkod így – még mindig nem tudod?
    Pedig ily bosszús arccal
    Próbálod elhárítani akkor is
    Hajad, szemed, szoknyád lefogva.
    Porzód felé
    Porzód, bibéd felé
    Porzód, bibéd, szárad felé
    Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé
    Mi kapkod így, pitypang? – A szél!
    A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
    Vígan visítva bosszúságodon.
    Pitypang, mi lesz?
    Ez még csak a szellő
    Ez még csak kapkod és fütyörész
    De én még nem is beszéltem neked a családomról
    Hallod-e, hé!
    Füttyös Zivatar Úr volt az apám – anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
    Tölcséres vihar a sógorom –
    Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva
    Felhőbefuró forgószél tetején?
    Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

    Forrás: Szeretni tehozzád szegődtem

  • Nagy Gáspár: Egy alul is múlhatatlan polgár felülmúlhatatlan sírfelirata

    Mert egyszer mindenkire sor kerül,
    Lám, így végződik életünk balul…
    És színről színre minden kiderül,
    Ha majd a föld felül… és én alul.

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Csak szépen tétován…

    (chanson – Cs. T. gitárjára)

    Csak szépen
    tétován
    amíg
    jönnek és
    elvisznek
    az Apostolok
    lován

    csak szépen
    múlni el
    csak szépen
    és lazán
    mint ez a
    Vasárnap
    délután

    csak szépen
    céltalan
    tettetett
    bután
    mint kinek
    mégis
    célja van

    mint kinek
    erre
    mégis gondja
    lesz
    hogy tétován
    lazán
    aztán már
    semmi nesz

    mondják is
    profán
    mint ez a
    Vasárnap
    délután

    ha elmúlik
    veled
    oly céltalan
    oly rémséges
    sután
    sörökbe fúlt
    meccsek
    után

    csak szépen
    lassúdan
    ahogy
    a köd
    leszáll
    s akinek
    legfőbb gondja
    van
    az majd
    kínjában
    szépen
    lekaszál

    de addig is
    tétován
    és várva ŐT
    lazán

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Magánlevél (helyett) többeknek a kevesek közül

    Kedves Krisztus utáni Kr kusom
    szívem vérem lelkem és húsom
    bizony sokszor nevetnem kell Magán
    hogy milyen értékeket preferál
    nem tudom nem tudhatom (nem is érdekel)
    mennyi ebből a „magánszorgalom”
    s mennyi a már beevett irály
    esetleg a fönnmaradási/pillanat-haszon
    csapódik pattog labdaként bizony
    kockázatmentes vizeken siklik Ön
    élvezi is talán: minő nagyszerű lavír
    amit papiros s hangszalag fölöttébb kibír
    mert könnyen letörölhető
    nyoma sem marad
    fut hát köröket
    eljött az idő
    most kell ráhajtani
    sokakat kinő
    lehet hogy végképp leköröz
    rugalmatlan fiúkat
    akik nem értik
    a helyzet adta futamokat
    melyben nyüzsögnek derék önszervezők
    semmi-horgoló poszt-osok
    az Ön vályúinál is ők
    a leg-leg-kosztosok

    no ez nem riposzt:
    mert nem lenne kiért miért
    csak nézem – hisz már nagyon Ön se fiatal
    a hang szalad
    a hangszalag is surrog
    aztán letörlik róla a port
    gazdái hívják majd:
    amolyan raport
    akkor megint vissza vagy hova?
    fogad-e újabb lovakra befutóra tétre?
    sajnálom: mi mindent tesz meg érte…
    sajnálom már most előre

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Érettségi és halotti bizonyítvány

    Egy táskaírógép most kapja meg
    – a sors szeszélye folytán –
    érettségi és halotti bizonyítványát is.
    Az elképzelhetetlen múzeumba
    majd így kerül az írás:
    „1968–1986 között
    – 18 évig –
    ezen a masinán
    vétkezett (kéjesen babrált)
    egy különben lusta költő.”

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
    ✒️

    !