https://verskucko.com

Címke: ítélet

  • Baranyi Ferenc: TUDOD-E, MIT TESZEL?

    Mikor csalóra adod a voksod:
    tudod-e, mit teszel?
    Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
    tudod-e, mit teszel?
    Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
    tudod-e, mit teszel?
    Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
    tudod-e, mit teszel?

    Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
    tudod-e, mit teszel?
    Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
    tudod-e, mit teszel?
    Mikor mosolygod csak, ami sanda:
    tudod-e, mit teszel?
    Mikor vak, süket vagy készakarva:
    tudod-e, mit teszel?

    Mikor nem hallod kételyedet meg,
    s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
    tudod-e, mit teszel?

    Ha tudod – sírig élj megvetésben.
    Ha nem – megbocsát Isten.
    De én nem.

    🕊️

  • Illyés Gyula: Október 6.

    Kezét – mert ő ölt, maga a király –
    egy nép arcába törölte bele.
    Nem volt e földnek Petőfije már!
    Így kezdett lenni Ferenc Józsefe.

  • Pilinszky János: Mondom neked

    Magasba ülsz, lábad keresztbe ejtve
    arcátlan elhagyod magad,
    alkalmat adsz, és mintha rendjén lenne,
    a lámpa fénye majd beléd tapad.

    A levegő meg hosszu-hosszu szálon
    a fogaid közt ki-beszáll.
    Messze sodor és kicserél az álom.
    Tükröd előtt fésülködöl tunyán.

    Vagy olvasol, vagy kényesen leintesz,
    vagy ásitasz, vagy éppen eszegetsz;
    parázna vagy, kétség se fér e hithez,
    parázna vagy, szeretsz vagy nem szeretsz.

    Tulajdon árnyékoddal összefekszel,
    mindegy neked, kivel-mivel;
    de annyi karból hogy merülsz fel egyszer,
    végűl minő medúzafő leszel?

    A pusztulás a lábadnál dorombol,
    miért nem űzöd már odább?
    A pillantását keresgéled folyton,
    és ujjaidon próbálod fogát.

    Lekuporodol, s alólad a párna,
    a halom párna fölmered,
    mint néma hasábokból rakott máglya.
    E pillanatban szinte értelek.

    Parázna vagy, mondom neked, parázna,
    – hallgass, míg végére jutok! –
    de szíved alján embertelen árva,
    s magad vagy, ki ezt elsőnek tudod.