https://verskucko.com

Címke: Juhász Gyula

  • Juhász Gyula: Halálos ének

    Minden este, hogy az ágyba fekszem,
    A halállal ismerkedem én,
    Angyalszárnya megsuhog felettem,
    Kettős szárnya: emlék és remény.
    Mert emlékszem: volt találkozásunk
    Híd karfáján és pisztoly csövén
    És remélem: megvetve az ágyunk
    És melléje vígan jövök én.

    Fényes utcán gyakran vele járok,
    Míg suhannak, símulnak a párok.
    Borús éjen mindig vele hálok.
    Utcájába egyszer eltalálok.
    Sok virág van boldog temetőben,
    Sok világ van alattam, fölöttem.
    S bennem is van egy egész világ még
    S lesz belőlem egyszer sok virág még!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Telefon

    Hallom a hangod messze, mélyből,
    Egy régi nyárból száll felém,
    Egy mámoros és fényes éjből
    Dalol, mint álom és remény.
    Hallom a hangod, selyme simít,
    Bársonya borzongat megint,
    A szavaid, e pajkos villik
    Csapata surran szivemig.
    A kagyló búg, ó áldott kagyló,
    Mely ily dús gyöngyöket terem,
    Úgy érzem, édesbús viharzón
    A tenger zeng, a végtelen.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Tavaszvárás

    A déli szélben lehunyom szemem
    És gyöngyvirágok szagát érezem.
    Az esti égen violás a szín
    És kikeletben járnak álmaim.
    A hó alól már dobban boldogan
    A föld nagy szíve s csöndesen fogan
    A csíra, melyből új élet terem
    S bimbók bomolnak majd szűz réteken.
    Az örök nap még bágyadtan ragyog,
    De tavaszosok már a csillagok
    S az éjszakában zizzenő neszek,
    Egy új világ susogja már: leszek!
    A földre fekszem, hallgatom szívét,
    Az égre nézek, kémlelem színét,
    Ég, föld között angyali üzenet
    Hirdeti a jövendő életet.
    Mert boldog ige ez és szent igaz
    És örök törvény és áldott vigasz,
    Hogy győz az élet, duzzad és dagad
    S elönti mind az ócska gátakat!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Jól van így

    Békét kötöttem sorssal és világgal,
    Letettem én a fegyvert csöndesen,
    Beszélgetek madárral és virággal,
    Szerelmem is már csillagszerelem.
    A felhők útján szállok víg egeknek,
    A szellők szárnyán utazom tova,
    A vágyaim hattyúi énekelnek
    Utolsót, szépet, mely nem lesz soha.
    Kezet fogok mélázón a halállal
    S a temetőket járom egyre én,
    Az öröm sírján ülök, mint az árva,
    Magányos varjú ül a jegenyén.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Utolsó vers

    A régi holdat látom még az égen,
    De már nem látom régi magamat,
    Az egész idegen végtelenségben
    Szegény valóm oly magára maradt.
    Hiába keresek egy társat erre,
    Hiába keres engem valaki,
    Mint a hajó, amely a nyílt tengerre
    Kifutott s nem tud révbe tartani.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Haladék

    Menekülünk a láthatatlan
    És ismeretlen rém elől,
    Ki ránk les százezer alakban
    És egyszer mégis csak megöl.
    Ki ránk vár fényben és ködökben,
    Alattomos gyilkos, konok,
    Minden bukásban és örömben
    Ő közeleg, az átkozott.

    Megengedi, hogy dalba fogjunk,
    Hogy csókoljunk egy tünde nőt,
    Elnézzük, percek üdve hogy fut
    És mint nőnek a temetők.
    Megengedi, hogy meneküljünk
    Mámorba, ködbe, bús vakon,
    Hogy végre lássuk: itt a vesztünk
    S érezzük: nincsen irgalom!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Régi nyári éj

    Fekete jegenyék között
    Pirosan kelt a nyári hold,
    A táj bársonyba öltözött,
    A Tisza csöndben szunditott.
    Majd, mint az ezüst, fényleni
    Kezdett a boglyák bús sora.
    Az egész földre ráborult
    A ragyogó éj mámora.
    Szikráztak fönn a csillagok
    És lenn a rőt pásztortüzek:
    Az ég és föld szerelmesen
    Egymásnak titkokat üzent.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Költők

    Vannak poéták, akik sohsem írnak,
    Csak a szívükben élnek költemények,
    Valami nagy búbánat érte őket,
    S azóta lettek költőkké szegények.
    Egy szebb világnak épp úgy álmodói,
    Rajongás őket éppen úgy hevíti,
    És éppen olyan szomorúk, lemondók,
    Mint azok, akik – verset tudnak írni!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Annának

    Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét
    A nyár halott vállára csöndesen.
    Én kedvesem, én hűtlen kedvesem,
    Te hallod-e a hervadás neszét?
    Hajadnak bársonyát zilálja-e
    Az elmúlásnak dúdoló szele
    És a halál hűvös lehellete
    Az ajkad bíborát csókolja-e?
    Vagy rajtad nem fog a szörnyű varázs,
    Mely minden szépség átka erre lenn
    S megvéd minden rontástól énekem,
    Ez örök vágyból szőtt tündérpalást?

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Szerelem

    Szép, ősi szó, mámoros messze illat,
    Távoli akkord, fájó és örök,
    Beárnyékozod borús álmainkat:
    Égi követ liliomok között.
    A végzet voltál vesztett ifjúságom
    Szent tavaszában: élet és halál,
    Bús életem és gyönyörű halálom
    És elhagyál!

    Emlékezem reád vigíliákon,
    Könyvek és könnyek és borok között,
    Ha elkerül a béke és az álom
    S az elmúlás rút váza rám zörög.
    Emlékezem és nem fáj már az élet,
    Emlékezem és nem fáj a halál:
    Szelíd arkangyal, nyilad erre téved
    És eltalál!

    Forrás: MEK