https://verskucko.com

Címke: Juhász Gyula

  • Juhász Gyula: Anna örök

    Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
    Emlékeimből lassan, elfakult
    Arcképed a szívemben, elmosódott
    A vállaidnak íve, elsuhant
    A hangod és én nem mentem utánad
    Az élet egyre mélyebb erdejében.

    Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
    Ma már nem reszketek tekintetedre,
    Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
    Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
    Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
    És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

    Mert benne élsz te minden félrecsúszott
    Nyakkendőmben és elvétett szavamban
    És minden eltévesztett köszönésben
    És minden összetépett levelemben
    És egész elhibázott életemben
    Élsz és uralkodol örökkön, Ámen.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Vidék

    A széles utcák alkonyi porában
    A csorda ballag hangtalan haza
    S a vén torony erkélyén egymagában
    Dalol a kürtös. Égbe száll szava.
    Alkony porában, nagy magyar magányban
    Így áll a költő sorsa magasán
    S az alkonyatnak egyre nő az árnya
    És egyre bánatosabb a magány.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Emlék

    Egy régesrégi operettben
    Egy kis színésznőt megszerettem.
    Játszott a távol rokokóban,
    Szívemmel is játszott valóban.
    Nekem oly szent volt ez a játék;
    Az irigy sorstól bús ajándék.
    Lelkembe villant szőkesége…
    De a játéknak vége, vége.
    Egy melódia él szívemben,
    De a szövegét elfeledtem.
    Fáradt, unott, szomorú néző,
    Tudom már: minden nő színésznő!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Mindenkiért

    Ki eddig árva egymagamba rogytam
    Fenséges és szemérmes bánatomban,
    Ma búmat, mint szent zászlót lengetem meg
    Testvéreimnek, sok, sok ezredemnek!
    Eddig beteg szívemben, mint a poklok
    Egy óriás és titkos kín borongott,
    Ma gyászom Fárosz, mely ragyogva ontja
    Örök tüzét szemekbe, csillagokba.
    Kikért szenvedtem, kiktől messze éltem,
    Megértik végre zengő szenvedésem,
    Utolsó vacsorámnak bús borától
    Ma egy világnak fájó lelke lángol.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Félúton

    Ti lelkek, akik fehér fényben égtek,
    Ti erőtől, ti szépségtől kevélyek,
    Jöjjön el már a ti országotok!
    Ne kelljen egyre gyáván vágyni, várni,
    A szürke szerdák hamujába’ járni,
    És lesni, ami titkon háborog!
    Vasárnap lenne minden nap e tájon,
    Miénk az élet és az élet álom,
    Miénk, akik ma keresők vagyunk!
    …de így, szomorú lápok lángja pislog
    És temetőknek süppedt árka biztat,
    Haláltánc a mi legszebbik dalunk!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Avató vers

    Öreg fiúk, a régi iskolában
    Álljunk meg csöndben ez emlék előtt
    Idézve eltűnt arcokat, merengőn
    Járjon be lelkünk távol temetőt.
    Ó emlékezzünk az elment fiúkra,
    Kik innen együtt indultak velünk,
    De ők a kora sír ölébe hulltak,
    Hogy megmaradjon a mi életünk.

    Öreg fiúk, zárjuk szívünkbe őket
    S a zászlót, mely kezükből porba hullt,
    Emeljük újfent tündöklő magasra,
    Legyen jövőnk szép, mint a drága múlt!
    A szörnyű leckét ne feledje senki,
    Nem hullhat meddőn annyi büszke vér,
    Mutassuk meg, hogy újra nagy, egész lesz
    Magyarország, az áldott, szent kenyér!

    Öreg fiúk, fogadjuk meg ma nékik,
    Hogy folytatódik a történelem
    S találkozunk megváltott lelkeikkel
    Egy boldogságos magyar ünnepen!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Vándordal

    Mienk a veszély és
    Mienk a világ.
    Mienk a madár és
    Mienk a virág.
    Mienk az országút
    És mienk a kocsma.
    A távolba nézünk
    Meg a csillagokba,
    Meg a csillagokba!

    Tiétek a boldog
    Családi szoba,
    Tiétek a börtön
    Meg a palota.
    Tiétek a harc és
    Tiétek a béke,
    Mi megyünk dalolva
    A végtelenségbe,
    A végtelenségbe.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Kérdések

    Az éveket, a messze, messze szálló
    Szép éveket, Uram, ki hozza vissza?
    Vagy várja őket örök kikelet?
    Szerelmemet, a messze, messze illant
    Szűz csodaszarvast, Uram, hol lelem meg?
    Vagy várja őt is egy örök csalit?
    A bánatot, a messze, messze elment
    Szent felleget, Uram, hol látom újra?
    Vagy várja őt is örök üdv ege?
    Az életet, a messze, messze tévedt
    Víg életet, Uram, még megtalálom?
    Vagy tán a Fájdalom csak az örök?

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Anna után

    Ez szomorú ősz lesz.
    Hol vagy Anna? Milyen volt a csókod?
    Bánatórák, ó az én időm ez,
    Bágyadt rózsák, ez szomorú ősz lesz!

    Csókolom a lelked.
    Hol vagy Anna? Milyen volt a könnyed?
    Régi könnyek, te már elfeledted,
    De én értük csókolom a lelked!

    Látni szeretnélek.
    Hol vagy Anna, vezet-e út hozzád?
    Visszatérjek? Ó be nagyon félek,
    Megölnétek, százszorszép emlékek!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A halálhoz

    Te hegedülsz a hegedűkben.
    Te tündökölsz tavasz-derűben.
    Te csillogsz szerelem szemében.
    Te szunnyadsz az anyák ölében.
    Te mosolyogsz poharak mélyén.
    Te hárfázol a nászok éjén.
    Lágyan te ringatod a bölcsőt.
    Te hangolod az árva költőt.

    Költők ajándéktárgyak
    Reménytelenség menedéke,
    Álmatlan álom, szende béke,
    Téged remegnek és remélnek.
    Halál: te vagy az örök élet.

    Forrás: MEK