Ahelyett, hogy vennék neked valamit, amit szeretnél,
valami olyat adok neked, ami az enyém,
ami tényleg az enyém.
Egy ajándékot.
Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert,
aki itt ül velem szemben,
és arra kérem, hogy értse meg,
mennyire fontos, hogy vele lehetek.
Most már van valamije,
ami egy kicsit én vagyok,
van belőlem egy darabkája.
Forrás: Facebook
Emlékké szépülnek a pillanatok,
hiába fogytak el a percek,
nem lettek hónapok és évek,
mégis mi voltunk egymásnak lélegzet,
szomjat oltó nedű,
vad éhet csillapító étek.
Balzsam voltál a szívemen, fényem,
visszaragyogtál rám, csillagom,
csak néha folyhatott titkon érted
könny az arcomon,
mert úgy szerettelek,
gyengéden féltve –
óvtalak magamban is –
s nem vártam semmit cserébe.
Ha téged álmatlanná sújtott a bánat,
magányod metsző hidegét
sütötte felém
börtönbe zárt vágyad,
és te szikrázni hívtál,
lángoló örvényben,
mámortól édes édenben élni,
ahol megtanítottál engem –
vagy én tanítottalak téged, Kedves? –
csókdallamokkal szerelemzenélni…
Forrás: Facebook
Feküdj mellém, mintha beteg lennék
Ápolj csak azzal, hogy itt vagy
Fejtsük meg a sötétséget
Hangtalanul nézzük a semmit
Simogasd meg verejtékes homlokom
Raboljuk ki a csendet
Ne szólj – így nagyobb a zsákmány
Ma megérintjük a csillagokat
Érdes bőrünk visítva karcol:
segélykiáltás, lavinakönyörgés
Forrás: Lélektől lélekig
Philip Roth-nak
Az arcát én nem ismerem,
Nagyságos Úr, csak szép kezét,
Tudom virágot félve tép,
sóhajt, gyengéden megkötöz.
Most félrelép. Hát istenem!
A stílusával átkarol,
Míg más csupán ötöl-hatol,
Ön a lényeg fölött köröz.
Fogalmam sincs, milyen, ha kér.
Farmert visel? Vagy tweed zakót?
Kedvenc étke? Lazac? Spenót?
Szerelmes férj? Netán facér?
A könyv felénél tartok épp.
A kétszázadik oldalon.
Magával lenni jó nagyon!
Magával lenni jó nagyon!
Benned született dal vagyok,
Megénekeltél engem.
Újra születek benned,
Újra születni jöttem,
Szüless újra bennem.
Tárd ki, csak tárd ki
A lelked,
Hald meg a dalt, mely
Benned született meg
Bennem született dal lehetsz,
Megénekellek téged
Újra születhetsz bennem,
Újra születni jöttél,
Újra születek benned.
Tárom, csak tárom
A lelkem,
Hallom a dalt, mely
Bennem született meg
Forrás: Lélektől lélekig
„Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés:
az döntés, ítélet és ígéret.”
Forrás: Lélektől lélekig
Itt vagy a reggelben,
Nyitod a szemem,
Itt vagy a délemben,
Fogod a kezem,
Itt vagy az estémben,
Érinted szívem,
Itt vagy az éjjelben,
Vad-vágy, fénysugár,
Megsebzett őrültség,
Nincs kezdete, vége már.
Szívemre szorítod két kezed,
Csókkal borítod testemet,
Fülemben suttogásod
Messzi végtelenbe téved,
Míg játék öleléssel
Pezsdíted fel vérem.
Nem kérsz és nem kérek,
Csak mit Isten adhat,
Egy másik létben
Téged akarlak.
Minden leszek majd,
Mégsem leszek semmi,
Holnap virradatra
megtanulok sírni.
Forrás: Lélektől lélekig
Oh, csak mosolygok rád, ha jössz felém,
És buzgó, ömlő szavad szomjazom,
És ajkamon pirosló rúzs a fény,
És két kezem a legszebb homlokon.
S mikor ismét szerelmeidre térsz,
Nevetek, lásd, csodállak, mint lehet,
És visszanevetsz, ennyi az egész,
És szívem száz halálát nem leled.
Úgy gondolod, hogy jól áll a szerep,
Hogy friss vagyok, a reggel, fénylő hó,
Oh, számodra, mi kín bennem remeg,
Nem tudható.
Oh, nevetek, ha itt vagy, s hallgatom
A sok, az új, a szívtipró meséd,
Nőkről, velük hogyan, hol, mely uton –
Pikáns kis részek, suttogó beszéd.
És felhevülsz, és roppantul sietsz,
Hogy újra, újból tölts egy új sagát,
Oh, én legyek – csodálód, így szeretsz,
És nem látod meg éjem hűlt havát.
S ha kalandokra indulsz lelkesen,
Megcsókollak, vidám vagy és mohó,
S már messze vagy… Számodra szerelmem
Nem tudható.
Forrás: Lélektől lélekig
Éjszakánként a macska is párnámra hajtja a fejét
eleinte még tiltakoztam
de végül makacs macska-kitartása győzött
már nem zavarom el
ha nagy ritkán úgy dönt hogy máshova telepedik
arra gondolok talán beteg
vagy megsértődött valamiért
egyébként soha nem a lepedőn a paplanon
kizárólag a párnán érzi jól magát
végülis jól jártam vele nem szuszog hangosan
kevesebb zajjal jár mintha egy ember feküdne mellettem
de van egy hátránya is rád emlékeztet
ő az aki ismerőseim közül legtöbbször látott téged
és gyakran felugrott nagy merészen közénk vagy ránk
az ágyra miután megunta az ágy előtti nézelődést
eleinte ezt nem merte csak döbbenten figyelt
arra gondoltunk a macska szent állat
csöpp macska-agyával rájött, hogy az ágy szent dolog
de csalódnunk kellett benne
azt az arcodat szeretném még egyszer amikor azt mondod
egy macskával kell osztoznom rajtad
és ami utána következett
Forrás: Lélektől lélekig
